15 éves Merci 147 ezer kilométerrel – nem mese

Röviden – MB W210 290 Turbodiesel T-Modell
Mi ez?	Jókora felső-közép kombi a Mercedes legszégyenletesebb korszakából. Típushibái számosak, de hangulata csábító lehet azok számára, akik kedvelik a Mercedest és a halottaskocsis bájt
Mennyibe kerül?	8-900 ezerért még használható, de már elhanyagolt, elmagyarosodott állapotú kocsik vannak. Egy valóban jó állapotú, valóban keveset futott kocsiért friss vizsgával, friss szervizzel 1,3-1,5 millió forint lehet reális
Jó ez a motor  bele?	A közös nyomócsöves dízelek finomabbak, erősebbek, takarékosabbak, de ez tartósabb és többet ad a klasszikus Merci-élményből
Mi van helyette?	Márkahűeknek W124, ami szűkebb, de masszívabb és alig találni belőle már jót a piacon vagy az utód W211, ami jobban sikerült autó, de azonos állapotban lényegesen drágább

Amikor megláttam egyebek mellett autók adás-vételével is foglalkozó barátom műhelyében, elég vigasztalan látványt nyújtott szegény. Hátsó lökhárítója a csomagtartóban, tetőablaka, hátsó szélvédője kiszerelve, belül poros-koszos, kis karcolások mindenfelé és sokéves garázspor a lemezeken. Tudod, mennyi van benne? – kérdezte átmeneti tulaja. Nem, mondom, mennyi, négyszáz? Százötvenezer. És dízel.

Ezek az autók azok, amik nem léteznek. Egy idős bácsi rendelte magának Németországban. A bácsi nagy vadász volt, ezért lett az autója jagdgrün, vadász-zöld színű, ami kicsit olyan, mint a British Racing Green, csak német. A bácsi meghalt, a kocsi garázsban állt évekig és most pucolták ki onnan az örökösök.

Ebben a fellelt állapotában még a történettel együtt sem volt vonzó látvány a nagy kombi. De a csomagtérajtó rohadását kijavítva, a megnyomott lökhárítót lefényezve, a kisebb karcokat kipolírozva-kijavítva, a beporosodott üléseket kiszedve-tisztítva  már újra csaknem hajdani fényében csillog. Pillanatok alatt el fogják vinni.

Közhelyszámba megy, hogy ezek a Mercik már nem Mercik, és tényleg. Egy Suzukit agyonfikáznánk, ha 150 ezer kilométer alatt annyi hibát produkálna, mint amennyit ezen a hatalmas, büszke Mercedesen most eladás előtt javítani kellett. Semmi komoly, de apróságból túl sok.

Leesett a turbó szívócsöve, eltört a tetőablak mechanikájának egyik műanyag alkatrésze. Beesett egy oldalablak a mozgatómechanika hibája miatt, láthatóan cserélték az automata váltókar alatti panelt az ablakok-ajtók vezérlőelektronikájának tipikus hibája miatt. Khm, na jó, el kell ismerni, hogy ezek a hibák egy ’98-as Suzukinál nem csak azért nem fordulhattak volna elő, mert az japán autó.

Köszönjük a tippet és a fotózási, kipróbálási lehetőséget a kocsit kipofozó Kari Corporationnek!

Lényegét tekintve viszont hibátlan a kocsi. A motor ugyanazzal a lusta nyámnyogással, de tökéletes magabiztossággal kel életre, mint tette azt a szalonból kigördülve 15 évvel ezelőtt. A váltó hibátlanul kapcsolgat és ennek az autónak még a futóművét sem tették tönkre olcsó utángyártott cseredarabokkal, mert 150 ezer kilométer alatt még semmi komoly tételnek nem volt ideje tönkremenni benne.

Az utastérben a műanyag kormány bal felső küllője felett van egy picike kopás, és ennyi. Azt már tudjuk más autóknál szerzett tapasztalataink alapján, hogy minden ugyanígy fog kinézni 300 ezernél és valószínűleg 450 ezernél is.

A motor a 290 Turbodiesel jelzésű blokk, gyári kódjele OM602. A Mindentudó Internet szerint ez egy robusztus, hengerenként kétszelepes, kettős vezérműlánccal szerelt öthengeres dízelmotor, mely még szívó változatban is készült. Nem csak személyautókba, Sprinterekbe is belekerült és ez a motor fújtatott a Ssangyog Mussókban, Korandókban is.

A W210-es, magyarul Pápaszemes Mercikben 129 lóerőt tudott papíron, nyomatéka 300 Nm. Ennek is jó része ott marad a váltóban, de így sem lomha a kocsi. Kellemesen vartyog alapjáraton, ingerelt elefántbika módjára trombitál fel, ha megforgatjuk, de leginkább csak békésen mormog a kétezer körüli normál, üzemi fordulatszámon. Lent nem húz igazán, fent egy kicsit jobban, és egykedvűen, nyugodt méltósággal tolja az óriási bódét; természetesen a hátsó kerekek segítségével, ahogy egy német felső-középkategóriásnak illik.

A sebességváltó ötfokozatú automata – a zöld autó gyártási évétől kezdte a Mercedes ötgangos váltóval adni az E-Klassékat. 1650 kilójával nem valami fürge jószág ez a gyártásakor már jórészt kifutó technikájú dízel Merci, de épp a klasszikus lomhaságért, a ritka váltásokért, a nyugalomért lehet különösen élvezni vele az utazást. Utazást, nem vezetést.

Az irányítás egy vicc, a Titanicon lehetett ilyen élénk és közvetlen a kormányreakció. Az agyonszervózott kormány faltól falig csak 3,2-t fordul, de többnek tűnik, mert gyakran el is kell forgatni faltól falig, oda-vissza. Magától ugyanis nem nagyon jön vissza a kigyorsításnál, ez amolyan régimercis báj.

Ahogy a futómű karakterisztikája is. Finoman, puhán, de stabilan siklik, pláne a légrugós hátsó szintszabályzással. Egy facelift előtti W210-ben különben inkább ne legyen légrugó, mint de, mert a sokak által a Mercedes minőségi mélypontjának tekintett modellben minél kevesebb a meghibásodásra hajlamos alkatrész, annál jobb.

Valahol az alsó-másfél millió forintos sávban cserél majd gazdát az autó várhatóan, ezzel a hazai kínálat 8-900 ezer forintos derékhadát messze megelőzi árban. Jogosan, még ha elsőre nem is tűnik úgy a laikusnak. Bár a beszerzési ára titok, azt tudjuk, hogy 300 ezer forint körül volt a honosítás, 200 körül a javítás, takarítás, kipofozás: ebből tényleg nincs hova sokat engedni. Típushibáit, tervezési hanyagságait ismerve nem épp az a Merci a W210, amit jó szívvel ajánlhatnék a márkarajongóknak, de ha már mégis, akkor ennél a nívónál alább ne adják. Ami olcsóbb, az sokkal drágább lesz később.

Megnézegettem a hazai netes hirdetéseket ezekről a kocsikról; szinte mind meg volt húzva és hogy-hogy nem szinte egyikhez sem írtak óraállást. Ha mégis, az  pont 150 ezer kilométer volt szintén. Az egyiknél 310. Némelyiknek hanyagul odadobott törölköző volt a vezetőülésen véletlenül, pont ott, ahol a beülő vezető combja ki szokta dörzsölni a kárpitot, mitteszisten. Volt, amelyiken szép, hímzett kormányvédő takarta a volán karimáját, biztos, mert annyira újszerű még. Van, ami külföldre költözés miatt eladó – tipikus mai duma, mert azt a képzetet kelti, hogy a mindig lelkiismeretesen karbantartott kocsitól hirtelen kell megválni, nem pedig már két éve halogatják rajta az olajcserét, mert úgyis eladó.

Meg van ez a zöld. Ami gondosan, de költségtakarékosan kijavítva, kiglancolva drága ugyan, viszont röhejes futásteljesítményével alighanem az egyetlen szóba jöhető eladó háromliteres, automata kombi dízel pápaszemes Merci e pillanatban azoknak, akik valóban használni akarják és sokat akarják használni régi-új E Mercijüket.

Másfél millióért már 2001-es közös nyomócsöves dízel kombik is feltűnnek a kínálatban, sőt: a következő generációs E osztályból is találni dízel kombit, valószínűsíthető vagy bevallott taxis múlttal. A hirdetések szövege hol hihetőbb, hol kevésbé hihető; a magunk részéről csak annyit tudunk segíteni a hazai használtpiacon turkálóknak, hogy pár képen megmutattuk, milyen egy 15 éves W210, ha tényleg 150 ezer van benne.

Ilyen, ha nincs helyrepofozva:

És ilyen, ha már mehet a kereskedés kirakatába:

A kinti ár titok, nyilván alkalmi vétel lehetett, amilyet szándékosan, típusra keresve nehéz kiszúrni, ha valaki nem profi kereskedő. A mobile.de-n, a legnagyobb német használtautó-oldalon pillanatnyilag nincs 200 ezer km alatti 290-es kombi turbódízel, szedánból kettő van: az Ömer Sarikaya nevű német állampolgár például 2450 euróért kínálja horpadozott és nyilván hiteles óraállású autóját.

Csodák nincsenek, ezt a kocsit legalább 2500 euróért vették meg kint, az 750 ezer, erre jött a helyrehozás, üzembe helyezés, 500 ezer, fuvar, tilitolizás, mondjuk még egy ötvenes, és valamit keresni is akar, aki behozta. W210-rajongók: ha normális állapotú, szép kocsit akartok, kevés kilométerrel, ne a millió alatti sávban keressetek!

Mellette – Ellene
Markáns megjelenés Csillag az orrán Békebeli vezetési, inkább utazási élmény Sok hely Tartós belső	Rohad Számos kicsi, de bosszantó mechanikai, elektromos hiba lehetősége, bármikor Már nem klasszikus, de még nem korszerű technika és megjelenés