Családi behemót egymillió alatt

Röviden – Chrysler Grand Voyager 2.5td – 1995-2000
Mi ez?	Hatalmas, kényelmes, lassan húsz éve konstruált családi egyterű
Mennyibe kerül?	Újonnan bő tízmilliós luxusbatár volt, ma millió alatt bőséges kínálatból válogathatunk
Melyik motor jó bele?	Ha nagyon nem számít a fogyasztás, vagy kell az automata, meg lehet venni benzinnel, de Európában szinte az összes Voyager dízel. Vigyázni kell, hogy csak fogaskerék-vezérlésest vegyünk!
Mi van helyette?	Dízelben, igazi személyautóként, ekkora méretben semmi. Vitók, Transporterek kínálnak ekkora teret, sokkal gyatrább komfort mellett

Hatodik éve szolgál családunkban az immár 15 esztendős, óriási családi autó, ami hét liter alatt szokott enni százon. Nem biztos, hogy megéri megvenni, de eladni sem éri meg.

Vigyázat, elfogult teszt következik: saját autó!

Hat év alatt 80 ezer kilométert tettünk családi autónkba, a többé-kevésbé 1998-as évjáratú Chrysler Grand Voyagerbe. (Az eredetileg benzines kocsinkba ugyanis egy 2000-es évjáratú dízelmotor került.) Számtalan családi kiránduláson szolgált minket, vittem benne quadot, kerti traktort, bicikliszállítmányt, szobabútort. A mai napig elégedetten terülök el benne a legcsillogóbb, legszebb, legerősebb tesztautó után is, de erre nem sokszor kerül sor, mert a kocsit főként feleségem használja, gyerekfuvarozásra. Sok gyerek fuvarozására méghozzá, mert szervezetten hordjuk pár másik családdal egymás porontyait a Waldorf-suliba. Ennek megfelelően a vastag, puha szőnyegek foltosak, morzsásak, enyhén büdösek, a bőrkárpit viseltes. Érdemesebb lett volna plüssbelsővel venni annak idején, az kellemesebb a bőrnek és tartósabb is.

A kasztnit itt-ott meghúztuk már, egy tükörház, egy rozsdásodó küszöbvég és pár benti műanyag-apróság vár türelmesen cserére, de komoly rozsda, komoly megereszkedés sehol sem tapasztalható. A klíma nem működik, de ez igazából nem nagy probléma, mert már akkor sem működött, amikor megvettük. Télen kedvünk nincs megjavíttatni, nyáron pénzünk. A dízelmotor, ami általában gyenge pontja a típusnak, ma is pöccre indul, nagyot tol és nem eszik.

Az öt méter és hét centi hosszú karosszériában még a leghátsó pozícióba tolt hátsó üléspaddal is 671 literes a csomagtartó, de két üléssel elképesztő, 4,88 köbméteres (!!!) furgon lesz a kocsiból. Az újabb modell 4130, az aktuális, nálunk már Lancia-ként forgalmazott Grand Voyager csomagtere 4100 literesre bővíthető csupán.

A hajdan, újkorában még tízmillió feletti áron kínált luxus-batárt mi már 1,8 milliós korában vettük meg majd’ tízévesen, most pedig 800 ezer forintot ér, ha egyáltalán. Kicsit rozsdásodik, itt-ott kicsit lóg, vár rá egy műszaki vizsga és egy legalább 150 ezres szerviz. De még mindig szeretjük, még mindig megtartjuk. Megmondom’mér.

Kisebb kéne, de minek

Kedves nejem, aki hétköznap napi 50 kilométert jár a kocsival, időnként rágja pár napig a fülem: cseréljük kisebbre, takarékosabbra, mert nem kell ekkora autó. Igaza van, tényleg nem kell, ha ma vennénk kocsit, biztos nem Grand Voyagert keresnénk. No de ha már megvan, kár lenne eladni.

Egymillió, de inkább nyolcszázezer forint körül, kint pedig 2500-3000 eurós áron óriási kínálatból válogathatunk dízel Grand Voyagerek között. A szomorúra strapált és a csaknem újszerű kocsik többsége ebben a kínálati körben mocorog, megkímélt alkalmi vétel nincs a piacon. A motorhibás (erről később bővebben), külföldi forgalmis, életre kelthetetlen gépek 150-200 ezer forint, 800-1000 euró körüli áron várják a bontás általi halált.

Akárhogy számolom, inkább megéri meg- és fenntartani ezt a hatalmas, kényelmes, praktikus behemótot, mint eladni, bezsebelni a nyolc kilót, keresni hetekig egy olyan kocsit az áráért, amilyet mindenki más is keres, de senki nem ad el, majd befizetni az átírási sarcokat, kijavítani az „új” autó rejtett hibáit, és örülni egy – mondjuk – 1,5-ös dízel Renault két literrel jobb fogyasztásának.

A Voyager ugyanis, ha hiszik, ha nem, az elmúlt hónapokban nem volt hajlandó 6,9, maximum 7,1 liternél többet fogyasztani. És néha nagyon-nagyon jól jön az a hatalmas belső tér, no meg a hét ülés. Szóval a Chrysler marad.

A biztonság – érdekes kérdés a kocsinál. Az EuroNCAP ugyan csak két csillagot adott a kocsinak, amikor 2000-ben összetörte, de a fáma szerint azért, mert egy jobbkormányos kocsival végeztek, a balkormányos finomabban bánik halálakor sofőrjével. És mikor a 19 mázsás busz nem saját magával találkozik egy falon, lehet némi előnye egy kisebb autóval szemben. A nagy, nehéz test télen is jól jön. Jó téli gumival a viszonylag nagy hasmagassággal sosem volt még problémánk épeszű mértékű hóban az elmúlt években.

Chrysler Voyager 2.5td		VW T4 Transporter 2.5TDI
Féktárcsa	Ferodo: 12 250 Ft	Ferodo: 11 990 Ft
Kuplungszett	Ashika: 79 427 Ft, Sachs: 197 220 Ft	LUK: 47 607 Sachs: 47 847
Kormány gömbfej	Ashika: 7947 Ft Bendix: 8523 Ft	Hans-Pries: 2692 Ft Bendix: 4306 Ft
Klímakompresszor (felújított)	85 054 Ft	86 220 Ft

Körültekintő vétel, óvatos használat a tartósság titka

Az utóbbi napokban többen is megkérdezték, mit tudok mondani a családi bálnáról, mert sok gyerek mellé soküléses kocsiban gondolkodnak. Nos; mindenkit lebeszéltem róla, mert a vásárlási és üzemeltetési kockázat immár egyaránt túl nagy.

Dízel Voyagerből eleve csak fogaskerék-vezérlésűt szabad venni, mert a láncos vezérlésű VM-dízelek, melyeket a tojásdad Voyager gyártásának első éveiben szereltek a kocsiba, hajlamosak eltépni a láncot. A tapasztalatok szerint akkor is, ha a felhasználó tartja az 50 ezer kilométeres csereciklust. Ez pedig sokszázezres javítás, ami az autó értékéhez képest megengedhetetlenül nagy bukta.

De még ha fogaskerekes is a motor, a hengerfej hajlamos a repedésre, megfővésre, ha túl hosszan hajtjuk autópályán, nem is feltétlenül illegális tempóban, vagy túl sokat pörgetjük szegényt. Ez sem olcsó mulatság. Ráadásul már a legfiatalabb gömbölyű Voyagerek is 13 évesek, ennyi idős bennük az egykor még nagy luxust jelentő bonyolult cucc mind, a légkonditól az ablakemelő szerkezetig, és a kocsihoz sajnos minden holmi elég drága, és nem is feltétlenül könnyű beszerezni.

Tapasztalataink szerint az évi olajcserék mellett kétévente, vizsga idején legalább 150-180 ezer forintnyi javítás összejön gömbfejekből, fékalkatrészekből, egyéb kis kopó-fogyó vackokból. Mivel nekünk 1,8 egykori milliónk van a kocsiban, ez még elviselhető, de egy most 800 ezres kocsit nehéz úgy megvenni jó szívvel, hogy hamarosan az ára negyede megy bele láthatatlanul alkatrész formájában.

Ha valaki mégis oly megrögzött szerelmese lenne a modellnek, mint például én, keressen nagyon-nagyon megbízható eladót! Van az országban 1-2 olyan hely, ahol specialistáktól lehet vásárolni, érdemes hozzájuk fordulni Voyagerért.

Ha ma is gyártanák, gyűjtenék rá

A harmadik generációs Chrysler Grand Voyager hatalmas terével, sík padlójával, pazar hangulatával és elképesztően takarékos, bár nagyon kényes dízelmotorjával, minden ellenérv és rossz tapasztalat ellenére jól sikerült terméke az autóiparnak. Szeretem vezetni, szeretem megtévesztő látszólagos lomhaságát és meglepően erős kitöréseit padlógázra, és nagyon szeretem, hogy nem utazunk benne, hanem inkább lakunk, akkora. Bizonyuccse megvenném újonnan, még ha jócskán el is járt felette az idő, Euro 2-es motorját rég meghaladta a környezetvédelmi szabályozás, aktív és passzív biztonsága egyaránt nem üti meg a manapság elvárt mércét.

Veteránautóként sem szerezhetek belőle „majdegyszer”, mint ahogy a Volkswagen T1-es, T2-es, manapság már T3-as Transportereket fedezik fel újra az egykori hippik. Ezeknek a kocsiknak a műanyagai, ragasztásai már nem azok a bütykölhetős, helyrehozatós dolgok, a kis mechanikus és elektromos kütyük, a teljesen elektronikus szellőzés, a motoros ablak apró fogaskerekei, tengelyei, emeltyűi sem az öröklétnek készültek.

Addig használjuk tehát, amíg be nem üt az első olyan hiba, rohadás, amit nem lehet gazdaságosan megoldani, és megy oda, ahova az összes műanyagautó tart a ’80-as évek közepe óta: a bontóba, a darálóba. Van még pár vidám évünk vele, és emlék lesz belőle. Én meg, ki tudja, talán tényleg keresek majd valahol az immár kisebb, ésszerűbb, még műanyagabb majdani utódja mellé egy veteránként örök időkig elüzemeltethető T3-as Transportert vagy csőrös Transitot. Mert azt megtanultam a Voyagerrel, hogy bár csak B-s jogsim van négy kerékre, buszozni így is remek dolog.

Rácz Tamás