Használtteszt: FIAT Grande Punto 1,4i benzin-gáz

Röviden – FIAT Grande Punto, 2005-2009 (és Punto Evo néven lényegében ma is)
Mi ez?	Felpuffasztott, de karizmatikus olasz kisautó, ami már-már kompakt méretű, családi kocsinak is elmegy
Mennyibe kerül?	A komolyan vehető kocsik kis futással mind millió felett vannak
Melyik motor jó bele?	Mind, de az 1,2-es csak városba, az erősek csak sztrádára
Mi van helyette?	Renault Clio, ami méretben, jellegben leginkább rímel rá, csak az csúnyább

Ez itt most egy használtautó-vásárlási tanácsadó cikk, de a 2005-ben bemutatott FIAT Grande Punto az autóipar még jelenleg is gyártott modelljeinek egyike. Igaz, immár Punto Evo néven készül, kicsit átfazonírozott pofával. Nyolc év már bőven elegendő arra, hogy egy modell használt autóként is látóterünkbe kerüljön, pláne, ha olyan gondosan jegyzőkönyvezett és sokat futott példányba botlunk illusztrációnak, mint ez a kék példány.

Mi van a képen?

Ez a kék egy amolyan példabeszédbeli, ideális használt autó az 1-1,3 milliós kategóriában. 2006-os gyártás, most második tulajával; 2011 júliusában vette jelenlegi tulajdonosa egy papbácsitól, aki első gazdája volt a Puntónak. Akkor 112 292-n állt a kilométeróra. Azóta belement még 68 ezer, meg egy gázszett. Üléshuzattal védett, gondosan karbantartott, de szabad ég alatt lakó példány, amin az évek jobban meglátszanak, mint a kilométerek.

Vezetni ma sem jó, csak annyira, mint újkorában volt: a Grande Punto egy kenődős, nyúlós, formájához méltatlanul izgalommentes valami, ha sportosan próbál vele közlekedni az ember. De mindennapi, nyugis autózáshoz nem rossz, puhasága ilyenkor pihentető. Viszont, mint alább hamarosan kiderül, kell ahhoz óvó gondoskodás, hogy 180 ezerrel műszakilag csak egy érezhetően végét járó, kopott kuplung és a határozottan viseltes lengéscsillapítók jelezzék menet közben: nem új autó! A kormányzás rásegítése ma is olyan túlzott, ha tetszik, kényelmes, mint újonnan volt, az elektromos cuccok klímától centrálzáron át rádióig hiba nélkül működnek – még egy hiányzó pötty sincs a narancs-fekete kijelzőkön; egyiken sem, pedig három is van belőlük.

A slusszkulcs, a pedálgumik, az üléskárpit, a kormánykarima megérdemelt egy-egy fotót, hogy a vezess olvasói lássák, milyen is egy 180 ezres használt FIAT Punto, mert ezt a kocsit simán vissza lehetne tekerni a felére, amint ez bizonyára így is történik minimum a külföldről behozott autókkal:

Általánosságban

Sármos, tágas, teljesítményéhez mérten még gázzal is dinamikus autó a Grande Punto (habár, mint fent írtam, érzéketlen kormányával és átlagos futóművével nem olyan jó vezetni, mint a formája ígéri). A Grande név viszont teljesen jogos volt 2005-ben: méretében is, szolgáltatásaiban is kilóg kicsit kategóriájából, az úgynevezett B szegmensből – magyarul a kisautók mezőnyéből.

Ezzel a Puntóval és néhány kortársával kezdődött a trend, mellyel a B szegmens kettészakadt. Voltak autók, amelyek megmaradtak kisautónak (Nissan Micra, a mi Suzuki Swiftünk), és lettek olyanok, akik a Golf-osztály felé mozdultak méretben (Punto Grande, Renault Clio).

Ez a Punto négy méter és három centi hosszú, egy vadiúj 208-as Peugeot 3,96 méter, egy mai Yaris 3,9, egy új Corsa sincs négyméteres. Ez a 2006-os kocsi kétzónás automata klímát, két fokozatban állítható rásegítésű szervokormányt, kormányról vezérelhető rádiót kínál; csak tessenek megnézni egy átlagos kortárs Skoda Fabia szolgáltatásait.

Ötcsillagos töréstesztje megnyugtathatja az aggodalmaskodásra hajlamosakat, nagy tempónál a csendes utastérnek örülhetünk. Használtként tehát városi kisautónak és passzentos családi autónak egyaránt szóba jöhet egy Grande Punto. Szóba jöhet?

Sok bosszantó kis hiba

Mivel a jelenlegi tulajdonos azon tiszteletreméltóan pedáns önsorsrontó autótulajdonosok közé tartozik, akik tételesen dokumentálják, pontosan mennyibe is fáj nekik, hogy nem tömegközlekedéssel járnak. Riszpekt a részletes excel-tábláért, melyet végigtekintve három fő témakörbe csoportosíthatjuk a Puntóval eddig járt anyagi terheket. Gumival, akkuval, egyéb olyasmivel, amiről a kocsi nem tehet, nem foglalkozunk, de nézzük a kicsi, de idegesítő tételeket!

2012. január 31.: hőfok-jeladó, bontott, 15 ezerért
2012. április 4.: fűtőventilátor-csatlakozó cseréje, 5 ezer
2012. április 10.: klímagáz-töltés, 8 ezer
2012. június 18.: fűtőventilátor-csatlakozó újra, 0 forint
2012. július 3.: fűtőventilátor ismét, gáztöltés ismét, 20 ezer
2012. augusztus 2.: fűtőventilátor végső javítás, 0 forint
2012. november 6.: generátor csere, 25 ezer
2013. január 10.: kormányoszlopi nyomaték-érzékelő csere, 65 ezer
2013. május 14.: klímatöltés, ventilátor-kapcsoló érzékelő csere, 13 ezer
2013. június 11.: meglazult hűtőventilátor-anya meghúzása, 4 ezer
2013. július 4.: tükörállító kapcsoló, bontóból, 4 ezer
2013. július 10.: főkábel-köteg csere, 9 ezer

19 hónap alatt 12 kis bosszantó hülyeség, plusz a nem-is-olyan-kis kormányjeladó 65-ért egy tíz év és 200 ezer km alatti autónál; J-s alvázszámú japánautósok ezt bizonyára el sem tudják képzelni. Viszont összességében és összegszerűségében – láttunk már rosszabbat is. És nem csak olaszban meg franciában. (De azért főleg.)

Nagyobb költségek

A Grande Puntóval várható masszívabb karbantartási költségek felmérésében is segít a tulajdonos tapasztalata a vásárlást fontolgatóknak. Eszerint egy vezérműszíj-csere vízpumpával, feszítőgörgővel, munkadíjjal (160 ezer kilométernél) 86 ezer forintba került, a 174 ezerre eléggé megviseltté vált fékrendszer és futómű rendezése tárcsa- és betétcserékkel, a törött első rugókkal(!) és egy trapézgömbfejjel meg egy olajcserével, szűrők (olaj, levegő, pollen) cseréjével megfejelve 113 ezer forintot vitt el a családi kasszából.

Időszakos szervizre a kezelési leírás szerint húszezrenként van szüksége a motornak, ez forintban is körülbelül ennyit tesz ki, márkafüggetlen szerelőnél, a napló szerint.

180 ezer kilométer a piacon leggyakoribb átlagmotorban még egyáltalán nem ölte meg a kocsit. Az utastér és a kasztni is tartja magát, de ennyi idősen, ekkora futással ez a most még – gázosan – 1,2-1,3 millió körül eladható kocsi nagyon közel áll a lecsúszás kezdetéhez. A motorháztető élén kiütött a rozsda, a festést már alaposan megcsíkozta az élet és a sok mosás, a beltérben is nagyon a határon van az amortizáció ahhoz, hogy Kiválóból Korának megfelelővé váljon az autó egy apróhirdetésben.

Úgy érzem, a Puntóban, mint újszerű, még egész menőnek ható autóban ennyi van – 8 év és inkább 200 ezer kilométer kell ahhoz, hogy átbillenjen „kívánatos”-ból a „célnak megfelel” kategóriába.

Fogyasztás – benzinnel és gázzal

Ritka madár a gázos Punto Grande, még ritkább, hogy gondosan vezetett fogyasztási jegyzőkönyv is legyen egy ilyen autóhoz. Eszerint vegyes üzemben 6,1 litert eszik benzinből, 8,42 litert LPG-ből a motor. Mai áron benzinből 2440, gázból 2105 forintra jön ki száz kilométer, hála az új jövedéki adószintnek.

Az utólag, két éve 210 ezer forintért beszerelt gázszettel hibátlanul, mindenféle rángatástól, indítási nehézségtől mentesen közlekedik a kocsi. A 180 ezerből 60 ezret tett meg gázzal a Punto, a folyamatosan vezetett tankolási tábla szerint 1560 forintból jött ki átlagban száz kilométer, jórészt még az olcsóbb gázzal. Eddig úgy néz ki, megérte az átalakítás, de most gázosítani egy hatliteres fogyasztású benzines autót – nem éri meg. Más kérdés, hogy a 38 százalékos többletfogyasztás gázból elég furcsa. Reálisabb maximum 20 százalékkal kalkulálni, így összesen 59,5 ezer kilométer alatt visszajön a beszerelés költsége, még az adóemeléssel megdrágított autógázból is. Nagyobb fogyasztású autóval értelemszerűen hamarabb.

Más motorok

A Grande Punto vásárlásakor motorikusan nem lehet nagyot hibázni – de azért a 65 lovas 1,2 literes belépő motort csak türelmes autósok vegyék. Az 1,4 literes szívó benzinmotort akár 8, akár 16 szeleppel választjuk, akár öt, akár hatfokozatú váltóval, pörgős, takarékos kocsink lesz, a katalógusban talált teljesítményértékhez képest egy szívómotoros, korabeli Opelhez, VW-hez képest dinamikusabb karakterrel.

Az 1,3 literes turbódízellel is csak akkor járhatjuk meg, ha elhanyagolt vagy túlhajszolt példányba botlunk. Ha vásárláskor kompresszió van, kék füstölés nincs, akkor egy nagyon takarékos, alapvetően városi, de akár (főleg 90 lóerős kivitelben) sztrádára is kivihető dízel kisautónk lesz, amivel nem lesz nagy kihívás 4,5 literes fogyasztás alatt közlekedni.

A legerősebb motorok az 1,9 literes turbódízel és az 1,4 literes turbós benzines; ezek is jó konstrukciók, de erejük túlzott a Grande Punto békés alaptermészetéhez. A magyar használtpiacon érdemes óvatosan hozzáállni az ilyen kocsikhoz. Könnyű benézni egy széthajtott motort a tempós próbaút örömei felett lelkendezve, aztán jöhet a kanosszajárás a turbócserével, nagynyomású üzemanyagrendszerrel és társaival.

Kinek ajánljuk

Hogy kinek ajánljuk autós újságírói tudáskincsünk birtokában ezt a kisautót, teljesen mellékes. Úgyse az fogja megvenni, aki racionálisan választ, hanem akinek bejön a latin dizájn. Pedig az is megvehetné, aki megfontolja az észérveket. Kényelmes kisautó, tartós műszaki alapokon, na jó, erős hajlammal idegesítő kis hibákra, de cserébe olyan extrákkal, nagy helykínálattal, amit nem sok hasonló korú modell kínál.

Ne vegye, aki sportolni akar hétköznapokon is: a Grande Puntót nem túl jó vezetni, de nem rossz benne lakni. Évi 10-15 ezer kilométeres tervezett futásra az 1-1,3 milliós sávban könnyedén található olyan, rendezett előéletű példány, ami legalább 5-6 évig nem fog több főfájást okozni új gazdijának sem, mint amennyit előző gazdijának okozott.

Te megvennéd?