Knapcsik Réka, Seat Marbella, 1995, 69 500 km
Számomra a Marbella az újkori Trabant. Azt mondják róla, hogy nagyon egyszerű autó, valószínűleg ezért tudom olyan olcsón szervizeltetni, ráadásul csak apróságok romlanak el benne, nagyobb baj az enyémmel még nem volt.
Nem fogyaszt sokat, télen 8, nyáron 7 litert városban, autópályán 110 körül öt liter alá is lemegy a fogyasztása. Kormányozni és vezetni is nagyon könnyű, csak a kézi szivató működését kellett megtanulnom. Szerintem abszolút nőies autó, olyan helyes kicsi kocsi. Talán a túlzott szögletessége az, ami nem igazán tetszik benne, és az is tény, hogy a hosszú körmök kifejezetten hátrányt jelentenek az ajtó kinyitásánál. Viszont ennél olcsóbban nem hiszem, hogy lehetne autózni.
1987-ben megkezdődött a Seat Marbella gyártása, amely az 1980-as Genfi Autókiállításon bemutatott Fiat Panda licencváltozata. A Pandán 1986 végén átfogó modellfrissítést hajtott végre a Fiat, amelynek eredményeként a laprugós hátsó futóművet felváltotta az úgynevezett Omega hátsó híd tekercsrugókkal. A kényelem javult ezzel a lépéssel, az orr-részen a módosított hűtőmaszk a legfeltűnőbb változás.
1991-től az autó fokozatmentes CVT automata váltóval is rendelhető volt Selecta néven. Alpesi területeken kedvelt változat a 4×4-es Panda. A Fiat Panda egészen 2003-ig készült, amikor bemutatkozott a második generáció.
Seat emblémával még 12 évvel azután is készült a Fiat-licencre épített autó, hogy a Volkswagen 1986-ban többségi részesedést szerzett a Seat-ban. A Marbella az 1998-as évben futott ki. 1989-ben széria ötsebességes váltóval és fékrásegítéssel, 1992-ben szabályozott katalizátorral egészült ki a Marbella. A Marbella-ból kifejlesztett városi áruszállító Terra néven futott és 1.3-as szívódízellel is kapható volt.
Jól áttekinthető a motorválaszték. A Panda 750-es és 903 köbcentis motorokkal volt kapható, majd a modellfrissítéssel kijött az egyliteres FIRE, illetve az 1,1-es FIRE motor. A 903 köbcentis és a nagyobb négyhengeres benzinesek mindegyike ajánlható.
Fogyasztásuk 5,5 és 8,5 liter között mozog, az ezres és az eggyel nagyobb FIRE (Fully Integrated Robotized Engine) motor nagyon élénken viselkedik a Pandában. Az Unóban is használt 1,3 literes szívódízel hajmeresztő zajokat produkál, de igen keveset fogyaszt.
Dízelmotor nem volt választható a Marbellához, a 850-es és a 903-as benzinesek 34 illetve 39 lóerőt teljesítenek, a szabályozott katalizátoros 0,9 literes motor 40 lóerős. 40 lóerő bőségesen elegendő a Marbellához, a motor alulról jól húz. A rózsaszín Marbellával tulajdonosa egyszer Bécsig autózott, 4,8 és 5,4 liter közötti fogyasztást mérve 100 kilométeren.
Városban télen a kézi szivatós motor megelégszik 8-8,5 literrel 100 kilométeren, nyáron fél-egy literrel kevesebb is elég. A Marbella és a korábbi Pandák motorja még a 127-es Fiat oldalvezérelt konstrukciójára megy vissza, ami korszerűtlen ugyan, de a milliószor bevált gép a nagyobb zajtól eltekintve jól és megbízhatóan működik.
Mind a két modell nagyon tágas belül 3,5 méter alatti hosszukhoz képest. Fejtérből egyáltalán nincs hiány, a hátsó lábhely megfelelő. Komoly hibája a Pandának és a Marbellának, hogy magas emberek nem tudják rendesen hátratolni az ülést, hosszú távon kényelmetlen ennyire behajlított lábbal vezetni az autót. A csomagtér eleve nem kicsi és a hátsó ülés lehajtásával és kiszerelésével bővíthető.
Nem érdemes túlzott kényelemre számítani, az olasz eredeti és a spanyol változat is jellegzetes minimálautó. A motor hangos, az ülések formája nem jó és gyengén tartják a testet, a fűtés-szellőzés egyszerű, a rugózás dobál. A pedálok igen közel vannak egymáshoz, mint sok régebbi kisautóban.
Szervo nélkül is könnyen tekerhető a kormány, a fordulókör kicsi, a kezelhetőség pedig jó, de az apró tükrök zavaróak. Az úttartás kellően biztonságos.
Mindkét kipróbált autóban elszomorító volt a váltó. A Marbelláé kis erővel kapcsolható, de olyan érzést kel, mintha tejbegrízben kavarnánk a hosszú váltórúddal, a Fiaté kevésbé pontatlan, de gázfröccs nélkül csak recsegve vette be a fokozatokat visszakapcsolásnál.
Elsősorban a gyors szétrohadással fenyegető karosszéria küldi a roncstelepre a Pandákat, pedig a modellátdolgozással a Fiat igyekezett javítani a rozsdavédelmen. A küszöbök, sárvédők, ajtók mellett tartóelemek, futóműalkatrészek is rozsdásodhatnak. A Seat esetében a Volkswagen irányításával, sikerült javítani a rozsdavédelmen.
A kipufogórendszer nem tart sokáig, az olajfolyásokon nem kell meglepődni, általánosnak mondható a Pandán és a kis Seaton is. A Marbella általánosan jobb minőségű. A gyújtórendszer esetében az osztófejben a rotor hibája, vagy a fedél repedése hiúsíthatja meg az indítást. A hűtéssel az ékszíj hibája miatt lehet gond. A váltórudazat kiakadása vagy más hibája részben olcsón javítható, de üzemképtelenné teszi az autót.
Jellegzetes városi autóként a fékek és a kuplung is nagy igénybevételnek van kitéve, ellenőrizzük mindkettő állapotát vásárlás előtt. A gázbowden szakadása mellett az üzemanyagpumpa hibája is előjöhet a testvérmodelleknél, az elosztófedélbe bejutó nedvesség és a meglazuló kábelcsatlakozások szerepelnek a lehetséges elektromos hibák között.
Egy igazán jó állapotú, a szigorítás előtt 6-8 évesen behozott Marbella 460 ezer forintot is megérhet, a cikkben látható autó piaci ára kicsivel 400 000 forint felett van. A Pandák ára is nagyjából 400-450 000 forintig megy fel, átlagos Pandákért 150-250 000 forintot kell fizetni. A hasznaltautok.vezess.hu oldalon 250 000 forint körül lehet Pandákat találni. Seat Marbella a cikk feltöltésekor 250 és 449 000 forintért szerepelt az eladó autók között.
Ha a két típus között kell dönteni, akkor az 1986 utáni Pandával egy korszerűbb technikájú, kicsit kényelmesebb autót kapunk, élénkebb motorokkal, de sokkal gyengébb korrózióvédelemmel. A Marbella nem vagy jóval kevésbé rohad, de kényelmetlenebb a rugózása és műszakilag az 1986 előtti Panda szakasztott mása.
Tanulóautónak vagy tisztán városi használathoz a Marbella és a Panda is tökéletesen megfelel, áttekinthetőségük nem is lehetne jobb, a műanyag lökhárítók jól bírják a rosszul kicentizett parkolást, a csekély fogyasztás és a kedvező szinten maradó közterhek is az olasz-spanyol páros mellett szólnak.
