A TULAJDONOS VÉLEMÉNYE Palkó András, Fiat Uno 1.1i.e. 1989, 194 000 km Sok karbantartást és odafigyelést igényel az Uno. Aki olyan autót keres, amibe csak tankolni kell, kerülje el ezt a típust. Én nem hajtom az autót, városban is kijövök 7 literből, a minimum 5,5 liter volt. Az érem másik oldala, hogy az autó csak akkor megy rendesen, ha pörgetem. Városban jó vele járni, a kitekintés nagyon jó, az oszlopok keskenyek, az Uno nagyon fordulékony. Úttartása 700 valahány kilós súlyához képest egészen jó. Az ülések kényelme és oldaltartása kívánnivalót hagy maga után. Az Uno garázsban áll, minden sérülést, kezdődő rozsdásodást azonnal kijavítok rajta, de utcán szerintem pár év alatt elrohadna. Állandóak a kisebb hibák, például a kontakthibás index, de az autóm legtöbbször megy. Az utángyártott és bontott alkatrészek olcsók és könnyen beszerezhetők. |
|
; "Használt autó: Fiat Uno 19")
1983-ban az Év Autója 1984 címmel indult a Fiat Uno pályafutása. A tágas és előnyös külsejű kisautó formatervezését az Italdesign végezte. 1989 őszén eljött a modellfrissítés ideje. A belső térben a hagyományos bajuszkapcsolók egyszerűbbé tették az autó használatát és módosult az orr-rész. A rozsdavédelem szintén az 1990-es évtől javult.
1993-ban az Unót leváltotta a Punto, de az autót Lengyelországból még hosszú évekig importálták hazánkba egyliteres motorral. Ma már csak Brazíliában gyártják, 55 lóerős motorral Uno Mille Fire néven.
Nagyon sokféle motor volt az Unóhoz az ezres benzinestől az 1,4 literes turbódízelig, most csak a nagyobb számban előforduló változatokról ejtünk szót. 45 lóerős az alapmodell egyliteres motorja. Az úgynevezett FIRE (Fully Integrated Robotized Engine – robotok által gyártott) motorokat 1985-ben hozta ki a Fiat.
Egy 999 köbcentis Unónál 7-7,5 liter az átlagfogyasztás városban, autópályán és országúton 5-6 liter benzin fogy. A pörgős motor meglepően erősnek mutatja magát, jó választás. Az 1108 köbcentis benzines 50 lóerős, kellő lendületet biztosít a könnyű kisautónak, 6,5-7 literes átlagfogyasztás mellett. Ehhez a motorhoz fokozatmentes CVT automata váltó is kapható volt
Nagyobb, tehát 1,4 vagy 1,5 literes benzinmotorokkal az Uno autópályára is kellően erős. A nem túl gyakori 1,4 literes, 70 lóerős Unókba 5,5-9,5 litert kell tankolni 100 kilométerre a használattól függően. A 75 lóerős ezerötös kifejezetten erős, nagyjából 8 liter az átlagfogyasztása, városban azonban 10-11 liter benzint is elfogyaszt.
Kétféle turbós benzinmotorral is készült a típus. Használtan egy kisautóból készített sportmodellt, pláne turbómotorral, nagy bátorság megvenni. A jórészt leharcolt állapotban lévő, 10 év feletti turbós Unóktól ne várjunk sok jót, ha elhanyagolt az autó.
Ráadásul az évjárattól függően 100, 105 vagy 112 lóerős sportmodell sokkal gyorsabb, mint amennyire biztonságos. Fogyasztása erősen taposásfüggő, lassú tempónál 7 literrel is beéri a turbómotor, de amikor tényleg hajtva van az autó, 10-12 liter fölé ugrik az átlag. A turbófeltöltő miatt az Uno Turbo i.e. könnyen tuningolható, de gyári töltőnyomással is igazi élményautó.
Visszatérő elem a hirdetésekben az 1,3 literes Fiat Uno dízel mellett a 4 literes fogyasztás. Használtan az alacsonynak ígért fogyasztás ellenére sem vennénk ennyire kis dízelmotoros autót. Ráadásul az Uno erőforrása gyenge, zajos és rossz a híre.
Aki a takarékos, élénk és kulturált benzinesek helyett mégiscsak dízelmotort szeretne látni az Unóban, inkább a Tipóban is kerregő 1,7 literes szívómotort keresse. Az 58-60 lóerős motor jóval stabilabb és megbízhatóbb a kisebbnél, 5-7 literes fogyasztással.
3644 milliméteres hosszához képest tágas az utastér, a 270 literes csomagteret mai kisautókban is megdicsérnénk. Az autó úttartása eredetileg jó, az egyenesfutás és a szélérzékenység is az.
Messze nem tökéletesek az első ülések, de egy bő 20 éve kifejlesztett kisautótól nem is várhatunk túlzott kényelmet. A zajszint kedvezően alacsony az autó korához és kategóriájához képest. Az Unót nagyon könnyű vezetni, a kormányzáshoz nem kell sok erő, a típus kis körön megfordul és nagyon jól áttekinthető.
Nagy a szórás za Uno esetében, sokan esküsznek az autóra, mások gyalázzák megbízhatatlansága miatt. Hamar megadja magát a kipufogó, esetenként a vízpumpa és az üzemanyag-szivattyú. A világítással is viszonylag gyakran adódik baj, kontakthibák és kiégő izzók miatt. A motorok élettartama hosszú.
Gyakran hallani-olvasni az Uno esetében gyengén fogó kézifékről, szétcsúszó kábelcsatlakozásokról. Mint a legtöbb régebbi autó, az Uno is érzékeny a rossz időre, esőben gondok lehetnek a gyújtással, de a gyújtórendszer a gyertyakábel-csatlakozások elöregedése és az elosztó esetleges hibája miatt is gyenge pont.
Kisebb olajfolyások miatt nem kell kétségbe esni, a kenőanyag szivároghat az olajteknőnél, a szelepfedélnél és a váltóból is. Az Unókkal előforduló váltóhibák javítása már költségesebb hiba, de ez főleg a turbós modellekre leselkedik.
A turbófeltöltőtől a váltóig a sportváltozat hajtáslánca sok sebből vérezhet, a hengerfej meghibásodása is előjöhet a gyakran széthajtott autókban. Túlmelegedés a kisebb motorváltozatokat is fenyegeti a hűtőrendszer meghibásodása miatt.
Szerencsére a küszöböt kivéve a teherviselő elemek és futóműalkatrészek rozsdásodnak kevésbé, a kerékjáratok és az ajtók a modellfrissítés előtti autókon nem tartanak sokáig.
100 000 forinttól fölfelé mozog a legolcsóbb Unók ára. Százezerért néhány hónap műszakival vehetünk valamilyen Unót, rossz állapotban. Szebb állapotban, a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulójáról 350-400 ezer forintért vehetünk ráncfelvarrás utáni Unót.
200-250 000 forint körül mennek el a nyolcvanas évek közepéről származó autók, a motorméret nem játszik nagy szerepet, inkább a karosszéria korrodáltságára érdemes hangsúlyt fektetni. A hasznaltautok.vezess.hu keresőben 27 Fiat Unót találtunk a cikk feltöltésekor, 120 ezer és 1,1 millió forint közötti áron.
Ha magunknak választanánk, akkor egy 1.0-ás vagy 1.1-es, de mindenképp benzines Unót vennénk, öt ajtóval. Városban ütni-vágni megfelel, tágassága, elfogadható kényelme mellett az élettel teli és takarékos benzinmotorok is az Uno mellett szólnak. Nem árt, ha a leendő tulajdonos konyít valamelyest az autókhoz és hajlandó saját maga kijavítani a kisebb meghibásodásokat.
