1994-ben mutatta be a gyár a harmadik új generációt a Polóból. Az egykori Audi 50-re épülő első generációval, majd a szintén csak kétajtós karosszériával kapható második szériával ellentétben, a harmadik Polo négy oldalajtóval is gyártásban volt.
Négyféle karosszéria szerepelt a kínálatban, meredekhátú 2 vagy 4 oldalajtóval, kombi és limuzin. A jó kis VW Derby nem maradt utód nélkül, a Spanyolországban 1995-től gyártott Polo Classic a Seat Cordobára épült, ahogy az 1997-ben megjelent Polo Variant is. A Polo limuzin már szerepelt a rovatban.
A legvidámabb változat a Harlekin volt, amely 1995-ben a Frankfurti IAA-n jelent meg és nagy sikert aratott. A tarka Polók állítólag egy színűként születtek, de még a gyárban megbolondították őket a más autókról átszerelt, négyféle színű karosszéria elemekkel.
1999 őszén, a 2000-es modellévre alaposan felfrissült az autó. A dupla kereklámpás Polo 2001 szeptemberében, a Frankfurti Autókiállításon mutatkozott be, leváltva a harmadik szériát.
Tekintélyes motorválasztékkal készült ez az autótípus. Az 1043 köbcentis és 45, illetve 999 köbcentiméteres és 50 lóerős motor harmatgyenge, gyakorlatilag csak városi közlekedésre alkalmas. Erőtlenségén a rövid áttételezés sem segít, a fogyasztásnak viszont nem tesz jót. A benzinigény 6 és 9 liter közötti százon. Az 50 lovas motor 1996-ban váltotta le elődjét.
Sokkal kedvezőbb a kép az 1,4 literes, 60 lóerős motor esetében. A 43 lóerős literteljesítmény a kőkorszakot idézi, de nem szabad a papíradatok alapján leírni ezt az erőforrást, mert nagyon egyenletes a nyomatékleadása és váratlan élénkséget biztosít az autónak. Az átlagfogyasztás 6 és 8 liter között mozog a használattól függően.
A 16 szelepes, 1.4-es 75 lóerős motor étvágya nagyjából 5,5-től 10 literig mozog, erőnléte megfelelő. Ugyanezt a motort 100 lóerős kivitelben érdemes elkerülni, mert kis fordulaton semmi ereje, fogyasztása 6-10,5 liter, ráadásul a gyár 98-as benzint ír elő hozzá.
1999-ig a Polo az 1,6 literes, 75 lóerős motorral is kapható volt. A kis fordulatra hangolt, nyomatékos motor hibája a viszonylag magas, 6,5-11 literes fogyasztás, de viselkedése kellemes, a mindennapokban jól használható.
A legnagyobb teljesítményű motor a 120 lovas Polo GTI ezerhatosa, amely erős, pörgős és fogyasztása is elfogadható, 7-11,5 liter között mozog.
A kamrás, 64 lóerős szívódízel nem a legkorszerűbb darab, élettartama hosszú, erőnléte közepes, és 5-7,5 literes fogyasztása nem rossz. Az Auto Bild információi szerint a német posta szállítói hivatalból gyötörték a típust, ezeken a gyakorlati teszteken derült ki, hogy a dízel rázkódásától elpattanhat a szélvédő és kiszakadhat az ajtózsanér.
Szintén 64 lóerős az SDi, azaz a közvetlen befecskendezéses szívódízel. Az 1996-ban kihozott dízel sem egy erőgép, de csak 4,5-6,5 litert fogyaszt.
Még takarékosabb a 75 lóerős, 1,4 literes TDI. A kis fordulaton nehezen életben tartható motor 2000-től hengerűrtartalmát meghazudtolóan jól megy, fogyasztása 4-6,5 liter, hangja a három henger miatt jellegzetesen wartburgos.
Itthon alig ismert az 1.7 SDi, amely például a Seat Arosát is hajtotta. 4-6 liter elég a 60 lóerős szívódízelnek.
Benne volt ebben a sorozatban az 1,9 literes TDI is, 90 és 110 lóerővel. Ha nem volnának ilyen drágák, zajosságuk ellenére is mindenkinek ajánlanánk őket. Nagyon erősek és csupán 4,5-7,5 liter között fogyasztanak.
A korábbi Volkswagen iskolának megfelelően a vevőknek drágán meg kellett fizetniük azokat az extrákat, amiket a francia vagy olasz konkurensek alapáron adtak, pedig a Polo alapára sosem volt alacsony. A használt Polók egy része emiatt gyengén felszerelt.
A Polo nagy erénye a felnőttség, amin például a tisztességes zajcsillapítást, a kategóriához mérten tágas utasteret, a kényelmes rugózást, a jó első üléseket és a biztonságos úttartást értjük.
Az első ülések állítási tartománya extrém tág, ezért igen magas emberek is váratlanul jól elférnek elöl. A 260 literes csomagtartó átlagos a kiskocsik között.
Korához, méretéhez és árkategóriájához képest a Polo nem csak kényelmes, de biztonságos is, van benne anyag. A Polo gyors kanyarokban nyugodtan viselkedik, nem lepi meg a vezetőt. A kormány rásegítés nélkül elég nehezen jár parkolásnál.
Bár az 1994 utáni Polók stabilan működnek, néhány gond előfordulhat. Gond az elektromos rendszeren belül a motoros ablakokkal lehet, főleg a bal oldalival, illetve az indításgátlóval és esetenként a gyújtás is rakoncátlankodhat.
Az erőátvitelben a nehezen járó, helyenként elszakadó kuplungbowdennél nagyobb baj a váltó olajszivárgása. A váltó annál a szimmeringnél hajlamos engedni az olajat, ahol ki-be jár a kapcsolórúd. Az olajszint csökkenésével az ötödik fokozat kenés nélkül maradó tengelye és csapágya tönkremehet. A váltóolaj szintje házilag nehezen ellenőrizhető, ha olajfoltokat látunk a parkolóhelyünkön, nézessük meg szakemberrel az olajmennyiséget.
Polót keresve a hűtőrendszer meghibásodásaira is figyelni kell, mint minden használt autónál. A hűtéscsövek tömítetlensége mellett a termosztátok meghibásodása is előfordul, ami túlmelegedést okozhat.
A kipufogódobról a borítólemez általában már 2-3 év után lekorrodálódott, de a dob tovább húzza. A kipufogóleömlőt idővel a motor vibrációja ítélheti cserére, ami főleg a 45 lóerős Polók esetében fordulhat elő, a kiegyensúlyozottabban járó, alublokkos motorokkal nem.
A futómű az átlagosnál strapabíróbb, a féltengelycsuklók és a fékek is bírják a terhelést, esetleg a hátsó kerékcsapágyak igényelhetnek cserét, illetve elöl az alsó lengőkarok.
Nem tipikus Polo 6N betegség, de elromolhat a hőmérséklet jeladó, a motor így nem kap elég dús keveréket és hidegen nehezen indul. Az alapos rozsdavédelemre a használt Polót vásárlók is számíthatnak.
Kicsivel 800 ezer forint alatt kelnek el a legolcsóbb harmadik generációs Polók. A széria legkésőbbi darabjai most 3 évesek, áruk meghaladhatja a 2 millió forintot. A cikk feltöltésekor 790 000 és 2 450 000 forint között találtunk 6N Polókat a hasznaltautok.vezess.hu adatbázisban.