Nyuszi, hopp!
Első emlékem a Kis Polskiról: a zeneakadémia előtt keresztanyám és a három gyermek „Nyuszi hopp!” kiáltásokkal nógatja az autót, hogy végre feljusson a járdára. A másik az önindító szenvedése a lakótelepi parkolóban minden téli reggelen, aztán csend és taxi vagy BKV.
A nem is állítható háttámláról, a biztonság hiányáról és a kétséges megbízhatóságról nem is szólok. Bele lehet szeretni egy ilyen autóba? – hogy egy Riportersuli alsósoknak fordulattal éljek. Hát hogyne lehetne, épp erről szól majd a cikk.
Majd olcsón eljárunk vele
Marsovszky Ákos tavaly novemberben kapta az autót egy barátjától, tehát mostanáig úgy költött rá százezreket, hogy vételárról szó sem volt. Akkori állapotában a Polák nem minősült volna ajándéknak, egyszerűen volt még rá két év vizsga és kár lett volna kidobni. Olcsón el lehet vele autózni még egy ideig, aztán elengedik a kezét és ennyi.
Ákos hazavitte, és ha már az övé, legyen belőle rendes autó felkiáltással nekiláttak felújítani. Piaci értéke alapján egy 1990-es Polski Fiat 126 nem az az autó, amibe munkát, időt, pénzt érdemes fektetni, de az emberek szerencsére nem ilyen sarkosan működnek.
Fehér tető a Miniről
A lakatolás nem került pénzbe, mert azt édesapja, egy minden masinához értő ezermester megcsinálta, de a fényezés annál húzósabb volt. A fehérre fújás csak a mutatvány első fele volt. A fehér ugyanis csak a tetőre kellett, amihez a Mini adta az ötletet, a narancssárgás-pirosas fényezés még hátra volt.
Ahogy a felújítás haladt, a szépülő Kispolákba egyre jobban beleszeretett a tulajdonos. Abból, amennyit költött rá, nyilvánvalóvá vált, hogy az eredetileg remélt olcsón autózásról már régen nincs szó. Amióta a költségek meghaladták a 300 ezer forintot, a tulaj önvédelemből már fel sem jegyzi, mire mennyit áldoz.
„4-5 liter, de nyomom neki!” Egy kattintásnyira leleplezzük a kamuzást a fogyasztással
Az összes alkatrész Kis Polskiból való, de az 1973 és 2000 között gyártott autóból annyiféle modell van, hogy érdemes összeválogatni a jobb cuccokat a különböző korokból. A lökhárító a vízhűtéses 126 BIS-en volt régebben, a motorházfedél és a kipufogó az itthon nem is árult Elegant-kivitelé. Egy bontóban még egy autentikus és állítható háttámlájú sportülés is akadt.
Nem fogyaszt keveset
Az új kipufogónak egy nagy baja volt, hogy gyújtásállításkor folyton megégette az ember kezét. A 126p-be ugyanis nem elég a benzin, törődést igényel. A fotózásra jövet az eltört jobb oldali kihajtótengely miatt állt meg az autó, időnként elmászik a gyújtása és a stabil alapjárat elérése is kihívás volt.
A kéthengeres Kispók minimális fogyasztásáról ugyan keringenek legendák, de ebbe kár beleélni magunkat. Ez az autó városban 8 litert is elfogyaszt, mert muszáj nyomni neki, különben az embert átugorják.
Volt Trabant vagy Maruti
Hosszabb balatoni utakra jön ki 6,5 liter, ami a váltón is múlik. 90-nél gyorsabban nem jó menni vele, egyrészt az üvöltő motor miatt, de a fékek sem arra születtek, hogy 110-120-ról kapják le a tempót.
Most hogy kész és ennyire szép, már befektetésnek sem olyan rossz a Kis Polski. Egy hasonlóan stílusos nyugati autó a többszörösébe került volna, ráadásul a nők nagyon buknak rá. Ez már régen a szocializmusban is így volt, ahol kisautóként csak a büdös és formátlan Trabant valamint a méregdrága Maruti vívott meg a nők kegyeiért a lengyel Fiattal.
Apró, cuki, csajozós
Az aranyos kisautó komolyan csajozós. Gond csak azokkal van, akik a kispolskis sráctól azt várják, hogy a vicces kisautó mellett azért legyen egy A6 is otthon. Amióta szakadt keleti Kispolákból ilyen ragyogóan szép kedvenc lett, sokan beengedik, integetnek, de közlekedni vele időnként mégis problémás.
Aki egy 26 lóerős, nyomokban sem biztonságos autóval jár, annak át kell állnia óvatos tempóra. Sokan a nagyobb
autó jogán kifordulnak elé és nem is sejtik, hogy az ő nyugati autójukban tízszer akkora kár keletkezik, ha a Polski Fiat nem áll meg. Márpedig erre a gyatra fékekkel van némi esély. A következő fejlesztés ezért egy Lada-fékmunkahenger beépítése lehet, amely típusidegen ugyan, de a biztonságnak jót tesz.
Ma a Kis Polski azt az időszakot csillantja fel, amikor az embereknek több idejük volt egymásra, ezért annyira szerethető. Át kell állni benne egy nyugodtabb tempóra, és ez az az életérzés, ami a rajongók szerint kárpótol az együttélés kisebb-nagyobb nyűgjeiért. Aki bele akar kóstolni a 126p-feelingbe, annak a július 20-22-én a Velencei-tónál tartandó klubtalálkozó jó alkalom lesz erre.
