Egyik barátunk – aki korábban még ezzel a rémséggel rótta Budapest útjait – szinte fillérekből oldotta meg a városi közlekedés, áruszállítás kínzó gondját. Alább az ő véleménye alapján írt szöveg olvasható, a nagyon-kisteherautós lét örömeiről, árnyoldalairól. Az alany egy Fiat Seicento Van, 1,1 literes benzinmotorral, és észbontó 54 lóerővel, két üléssel, tekintélyes csomagtérrel, vidám-sárga színnel.
Használati tárgy, semmi több
Ez nem divatautó, nem érdemes vezetési élményről és hasonló ökörségekről beszélni vele kapcsolatban. Ellenben elviszi az embert innen-oda, és mindezért szerényebb bérezéssel beéri, mint egy naphosszat varrógép mellett görnyedő bangladesi gyermekmunkás.
Kintről nincs különbség a polgári és a teherváltozat között
Barátságos belső, a kasztni színével harmonizáló ülésbundával
Mivel teherautó – és az emberek nagy része ilyen-olyan oknál fogva ezt nem kedveli – így nagyjából feleannyiért odaadják, mintha ugyanezt személyautóban próbálnánk beszerezni. Ez annyit jelent, hogy 7-8 évesen 250 és 400 ezer forint körül már kaphatunk hasonló játékszert, ha ilyenre vágyunk.
Kintről szinte semmiben nem különbözik a teherváltozat a polgári Seicentótól. Mérete, az ajtók száma mind megegyezik, legfeljebb a fóliázott hátsó ablak lehet apró, árulkodó részlet. Bent az elmaradhatatlan kerítés személy- és teherszállító részlegre a csekély légteret.
Költségek
A kiskocsi átírása ugyanúgy nagyjából ötvenezer forintba kerül, mint egy hasonló méretű igazi autóé. Eredetiségvizsgálat – ami a világ egyik leggusztustalanabb, felesleges lenyúlása – illetve a vagyonszerzési illeték névre keresztelt másik lehúzás mellett még a forgalmiért, törzskönyvért is kell fizetni, és máris összejött az ötvenezer forint. Rossz hír, hogy a kötelező biztosítás kicsit több lesz, mint ha személyautóra kötnénk, de az összeg attól is függ, hogy a cégünk hová van bejelentve. Cég nevére véve a kocsi fenntartásával kapcsolatos költségek áfa-tartalma teljesen legálisan visszaigényelhető, ami jó dolog.
Mert például ha személyautót veszünk a cégnek, akkor a személyautó után cégautó-adót kell fizetni, de ha veszünk bele ablakmosó folyadékot, annak az áfáját már nem lehet visszaigényelni. Elegáns dolog. Még egy érv a kisteherautó mellett.
Boldog Seicento-tulajdonos hűsöl az árnyékban
Ennél olcsóbban valószínűleg nem nagyon lehet autót fenntartani ma Magyarországon. Költségként szinte csak az üzemanyag ára jelentkezik, hiszen amortizációról itt már nem érdemes beszélni, ha pedig valami elromlik, akkor a legolcsóbb sufniszervizben is jó eséllyel meg tudják javítani, néhány színes üvegcserépért. A fogyasztása pedig egészen elviselhető, még így idős korára is megelégszik öt liter körüli mennyiséggel.
Elég?
Az emberek döntő többsége úgyis leginkább egyedül pöffeszkedik a kocsiban, vagy esetleg ketten ülnek egy városi autóban. Így a kétszemélyes kasztni nem akkora kitolás, mint amekkorának elsőre tűnik. Más, eleve kétszemélyesnek készült autókkal összevetve a tekintélyes raktér és a jóval alacsonyabb ár áll szemben az elhanyagolható presztízzsel, divatértékkel. De ha szerencsések vagyunk, ezzel nem kell törődünk.
Egy másik szerethető Seicento Van tulajdonság, hogy apró méretének hála könnyű vele parkolni, belvárosban bárhova gond nélkül be lehet vele állni, és ami majdnem ugyanolyan fontos, hogy nyugodtan ott lehet hagyni, nem árt neki az ajtórányitás, apróbb horzsolás és az sem valószínű, hogy ellopják.
Komfort:
Elérkeztünk a kellemetlen ponthoz. Mert luxus terén komoly kihívásokkal küzd a kis olasz jószág. Teljesen fapados, az extralista kimerül a CD-s autórádióban. Se központi zár, se elektromos tükrök, ablakok, se légkondi, se semmi. Elenyésző a zajcsillapítás is, például a kerékdob környékén semmi nincs, így vadul dobol rajta az eső, sár, kavics. Úgy 70-80-ig üvöltés nélkül lehet benne kommunikálni, nagyobb tempónál már nem érdemes beszélgetéssel próbálkozni. Mert menetzaj az van gazdagon. Zörög, nyekereg, süvít, dobol. De amíg zaj van, addig nincs baj, mert mozog a gép. És az jó.
