Kaphatunk autót egy havi fizetésért?

Ellopják, lerobban, fenntarthatatlan, visszaveszi a bank. Tucatnyi szerencsétlen helyzet, amikor autó nélkül találjuk magunkat, de égető szükségünk van egy működőképes négykerekűre. Ebből a kutyaszorítóból jelenthet gyors menekülést egy olcsó, lógó belű, de megbízható használt autó.

A lélektani határ meghúzása ebben az esetben nem egyszerű feladat, mert nyilván akad működőképes autó 70 000 forintért is, de mi olyan darabot szeretnénk, ami nagy vonalakban megfelel a mindennapokra, bírja az autópályát, nem csak egy vicces csettegő. Így kerül képbe az átlag havi fizetésért (átírási költségek nélkül) mért, 1987-1991 között gyártott Honda Civic. Nincs belőle hatalmas választék, mégis elég erényt mutat fel ahhoz, hogy megkapja használtteszt rovatunk aktuális főszerepét.

Piaci helyzet

A Frankfurti Autószalonon bemutatott negyedik generációs Civic nem egy elmaszatolt marketingfogás volt a Honda részéről, beleadtak apait-anyait. Tizenhat szelepes injektoros motorok, kettős-keresztlengőkaros felfüggesztés, opcionális összkerékhajtás, és változó szelepvezérlés járt a legerősebb kivitelekhez. Az 1,2 literes alapmodell Európában nem került piacra, de motorból így is akad elég, a kizárólag szívó benzines blokkok 75-150 lóerő között mozogtak, ekkora teljesítményspektrum előtt pedig még ma is süveget kell emelnünk.

Civicre vadászva két karosszériával találkozhatunk, a háromajtós mellett a tesztben szereplő négyajtós verzió került gyártásba. A megegyező tengelytáv (2,5 méter) miatt nincs különbség a helykínálatban, a csomagtér nyers méretét tekintve viszont vezet a szedán, 383 (3 ajtós-196 l) liternyi teret ad a farra varrt fémbőrönd. Praktikus apróság, hogy az itt tárolt csomagok menet közben is elérhetőek, a két részben dönthető hátsó üléssor miatt.

A közelmúltra jellemzően 20-30 eladó darabot találtunk a nagyobb hirdetési portálokon kutatva, a legelterjedtebb az 1,5 literes injektoros motorral szerelt 90 lóerős verzió, 120-300 ezer forint közötti áron.  Érdemes erre vadászni, a d15b2 kódjelű blokk ereje bőven elég az alig kilenc mázsás kocsi mozgatásához, kifinomult járása, gyors gázreakciója ma is megállja a helyét, ha nincs elhanyagolva könnyedén hozza a 9,6 másodperces százas sprintet. A közvélekedéssel ellentétben nem találunk nehezebben hozzá alkatrészt, mint a korabeli német, francia autókhoz, egy komplett bontott motor 25-30 ezer forintért elérhető az online piactereken.

Motorváltozatok, átlagfogyasztási értékkel:

1.3 (75 LE@6300) – 6,76 l/100 km
1.4 (90 LE@6300) – 6,92 l/100 km
1.5i (90 LE@6000) –  7,11 l/100 km
1.6i (110 LE@6300) – 8,23 l/100 km
1.6i-16 GT (130 LE@6800) – 9,34 l/100 km
1.6i-VT (150 LE@7600) –  9,96 l/100 km

Erények és hibák

A fotókon szereplő fakó Honda tökéletes példája egy húszas éveit taposó, átlagosan használt, átlagosan karbantartott japán autónak. Megvásárlása után felújításra került az elkopott kuplungtárcsa, kicserélték a futómű elöregedett szilentjeit, új olajat, szűrőt, vezérműszíjat kapott a motor, és hajlott kora ellenére ezen felül semmilyen komoly beavatkozást nem igényelt a hajtáslánc.

Nem vagyok megrögzött Honda hívő, de azért az elektromos napfénytető tökéletes működése láttán kezdtem megtérni, sehol egy beázás nyom, apró folt a kopott kárpiton. Ugyanez igaz az autó egyéb villannyal életben tartott funkcióira, ebben a korban már legyintenénk a lefittyenő sebességmérőre, mégis minden működik, a központi zártól kezdve a belső világításig.

Végigböngészve a hazai, angol, ausztrál, német tulajdonosok véleményeit, nincs nagy meglepetés, mindenki az általam is tapasztalt, korabeli japán modellekre jellemző megbízhatóságot magasztalja. Ez pedig nem a pénztárcában hordott négylevelű lóherének, vagy nyúllábnak köszönhető. Ebben az időszakban egyszerűen még nem éreztek rá a japán gyártók a tervezett elavulásra. Legalábbis a gépészeti hátteret tekintve nem. Mert a garantált mobilitást ellensúlyozandó van egy komoly, halálos ellensége a Civicnek, a jó öreg oxidáció.

Ahogy az a kipróbált autón is látszik, a küszöbök, kerékjárati ívek viharos sebességgel válnak porrá, és ez még csak a szerencsésebb eset, a szerkezeti tartóelemeket, futómű kapcsolódási pontokat is ugyanolyan intenzitással támadja rozsda úr, ezek helyrehozatal pedig már rémisztő összeg, főleg ha a vételárhoz mérten. Vásárlás előtt mindenképp nézzük át a kényes területeket, a hátsó műanyag lökhárító rögzítési pontja, a koptatócsík, és a küszöb szélei, valamint a tetőantenna környéke lehetnek gócpontok. Belül a taposólemezek, és a pótkerék helyét érdemes mindenképp átvizsgálni.

A tesztelt példány szerencsére még nem érte el a végső mállás fázisát, a közlekedést nem veszélyeztető, csak esztétikailag ronda rozsda csúfítja testét, de elég egy-két sóval szórt téli szezon, hogy rosszabbra forduljon a helyzet. Ha utólag jövünk rá, hogy a kerék mellett fém helyett 1993-as Fürge Újjak tölti ki a hézagot, akkor sem jön a világvége, egy sárvédő javítóív 4-5 ezer, a küszöb pedig 8 ezer forintot kóstál, de a nagy webshopok helyett jobb a márkahívőknél kezdeni a keresést.

A típus sportos hangulata itthon is komoly közösséget tart össze, a megfelelő márkafórumokon pezseg az alkatrészpiac, a CRX forumtól indulva szinte biztosan találunk megoldást az adott problémára. 

Összegzés

Ha autópótlót, egy beugró melóst keresünk ebben az ársávban, egész sok választásunk akad. Viszont ha szórakozni is szeretnénk, akkor a Civic lép előre. Nincs szükség kifacsart körmondatokra, hogy érzékeltessem miért. 1,36 méteres magassága, stabil, kemény futóműve, és pörgős, élénk motorja garantáltan felpezsdít. Nyilván az alacsony üléshelyzet, és a rossz úton büntető, gyakran felütő lengéscsillapítás nem vénnek való (vagy az utak nem valóak az autónak, de ez egy másik cikk témája) , de mindez vállalható kompromisszum.

A kipróbált GL felszereltségű Civic nem kényeztet komoly extrákkal, a kormányzást szervómentes, és az ablakok kurblizása is ránk marad, de akad a piacon négy elektromos ablakkal, szervóval kistafírungozott verzió is. Fogyasztását tekintve sem lehet panasz a városi japánra, a Spritmonitor.de tanulsága szerint spórolva 5,9 átlagos méretű lábbal pedig 7,1 literes átlagra számíthatunk.

A legveszélyesebb lappangó veszélyforrás a negyedig generációs Civic esetén a múlt. A magasztalt sportos karakterre gerjedt fiatalok tömegei gondolják, hogy ők tudnak még csiszolni a japán technikán, és bátran csökkentik a hasmagasságot, növelik a teljesítményt. Ha ezeket a látványosan tuningolt, és a porrá rohadt példányokat sikerül elkerülni, már nyert ügyünk van, jöhetnek a kilométerek ezrével, ez a gép biztosan nem áll le alattunk.