Röviden – Mitsubishi Space Star, 1998-2005 | ||
---|---|---|
Mi ez? | A kis és kompakt kategória határán lévő egyterű, japán márkától, de holland gyártásból | |
Mennyibe kerül? | Lestrapáltan félmilliótól indul, egymillióért már tízéves dízelek vannak | |
Melyik motor jó bele? | Városba a legtutibb az 1,3-as benzines, nagy kincs a ritka 1,8-as GDI. A kétliteres dízel hajlamos a meghibásodásra, de erős és takarékos | |
Mi van helyette? | Wagon R-től Mazda Premacyn át Opel Meriváig széles a skála; mind egyéniség nélküli autók, a legjobb állapotot kell keresni, nem típust |
Falumbéli asztalosmesteré az érdekes színű Mitsubishi, szegényke deszkák, pallók tonnáit vitte már el, hol a tetején, hol utánfutót cibálva. A típusra jellemző, lassan kifejlődő egy-két típushibán kívül semmi okot nem adott panaszra, pedig hamarosan betölti kétszázezredik, jellemzően rövidtávú utakon összegyűjtött kilométerét. Sok érzelmet nem kelt az emberben, de ha fél-egymillió körül keresünk valami kívül-kicsi-belül-nagy családit, jó választás lehet egy megkímélt, nagy értékvesztése miatt ma már korához, futásához képest olcsón megvehető Tércsillag.
Típustörténet
A Mitsubishi a ’90-es évek derekán izgalmas európai kalandba fogott. A középkategória és alsó-középkategória határán Carisma néven egy koprodukciós modellt készített a Volvóval kézenfogva – a svédeknél ez volt az S40/V40 első szériája. A kocsikat egy holland gyárban, a DAF egykori üzemében kezdték gyártani. Ebben a gyárban később még több Mitsubishi-érdekeltségű modell is készült. A Colt alapjaira épült Smart FourFourt, az Outlander francia klónjait, a Peugeot 4007-et és Citroën C-Crossert is itt gyártották. 2012-ben a Mitsubishi bejelentette, hogy nem gyártat tovább a NedCar-nál, a BMW viszont leszerződött a tulajdonossal, az összeszerelő sorokon most Minik készülnek.
No de térjünk vissza a ’90-es évekhez. Mivel a ’95-től készülő Carisma – valószínűleg összefüggésben azzal, hogy neve ellenére semmilyen érzelmi jellegű vonzerővel nem rendelkezett – nem kötötte le teljesen a kapacitásokat, a Mitsubishi egy új modell hollandiai összeszerelését is megkezdhette. Ez volt a Space Star, egy elsősorban Európának szánt, praktikus kis egyterű.
A Space Star a japán gyártású Space Runner utóda. Az egyik oldalon tolóajtós, furcsa arányokkal rendelkező, de érdekes, izgalmas kisegyterű után a Space Star maga volt a józan unalom – viszont belül külméreteit meghazudtolóan tágasra és praktikusra sikeredett. Az érzelemmentes dizájn dacára elfogadhatóan teljesített a modell, az első teljes gyártási évben 59, a 2002-es facelift után 57 ezres eladást tudott elérni a Mitsubishi, miközben a stílusában nagyon hasonló Mazda Premacy csupán 30 ezres csúcsot hozott 2000-ben. 2005-ben a kiöregedett modellt utód nélkül dobta a Mitsubishi, a 2002-től készült Colt szupermini töltötte be a kis- és a kompakt méretkategória között billegő Space Star helyét is.
Unalmas de praktikus
A fotókon látható példány egyetlen kiemelhető jellegzetessége a színe. Ha gondolatban szürkére cseréljük az aranymetált, semmi más, csak egy rövid, lejtős orrú, széle-hossza egy hasáb marad csupán előttünk, aminek kívülről is érzékelhetően jó a térkihasználása, de semmilyen formai bravúr, izgalmas részlet nem próbálja megnyerni szívünket. És ha kinyitjuk az ajtókat, akkor sem dobban meg semmi odabent.
Szürke, unalmas beltér, a kor japán egyen-műszereivel, az első magyar Suzuki Swiftével tökéletesen felcserélhető négyórás panellel, a tipikus japán bajuszkapcsolókkal, klímakonzollal. GLX felszereltségben négy villanyablakkal, elektromos tükörrel, centrálzárral, légkondival és szervokormánnyal kényeztet. Már ’98-ban sem számított különösen menőnek a kijelzőjétől elválasztott kazettás rádió, pláne 2001-ben – ekkor készült a mi autónk -, de számos korabeli modellhez képes komoly fegyvertény, hogy az LCD-n mindössze egy szegmens tűnt el az évek során. Az integrált kijelzőn a fedélzeti számítógép adatai is megjeleníthetők, az átlagos és a pillanatnyi fogyasztást követhetjük rajta.
Az anyagminőség, a kárpitok, a plasztikok mindenütt olcsóautósak, viszont tartósak. Csaknem kétszázezer kilométer után sehol nem indult meg szakadás, foszlás, a kormánykerék is csak enyhén fényesedett ki, a váltógombon még olvasható a fokozatkiosztási séma. Kisiparos munkaautójáról lévén szó általános probléma viszont a mindent belepő por hatása. Az ablakok nyöszörögve mennek fel-le, az ajtózsanérokra ráférne egy alapos tisztítás és kenés, a biztonsági övek is nehézkesen tekerednek fel kiszálláskor a dobra.
Munkaautó, mondom, mert alig négyméteres hosszával együtt is nagyon jól pakolható a Space Star, előrehajtható hátsó ülőlapjaival, ledöntött üléstámlákkal igazi minifurgon válik belőle. Ami pedig nem fér el fenn, elfér a tetőn, ami meg ott sem, azt elhúzza utánfutón. Az 1,3 literes benzines alapmotor tipikus japán, megölhetetlen szerkezet, ez is, mint az első magyar Swifté. Ha kap olajat meg néha szűrőcserét, örökké elketyeg, stabil alapjárattal, mindig pöccre indulva, kiszámíthatóan egyforma, 6-6,5 literes átlagfogyasztással. Az 1,3-as a gyártás kezdetén 86 lóerős volt, 2000-től az emissziós fejlesztéseknek hála 82 lóerősre „fejlődött”.
Az 1,6 literes, 97 lovas motor kicsit erősebb és kicsit sem szomjasabb, bár jóval hangosabb. A Carismából ismert 1,8-as szegénykeverékes, közvetlen befecskendezéses, 122 lóerős GDI-blokk nagyon ritka, de 7-7,5 literes fogyasztás mellett sokkal dinamikusabb haladást biztosít. Az 1,9 literes, 102 lóerős Renault-dízel (ugyanaz a blokk, ami korábban a szintén holland gyártású 400-as Volvókat is boldogította) 5-5,5 litert eszik a német Spritmonitor felhasználóinak bevallása alapján.
Milyen vezetni?
Magasan ülök a skodásan laposan álló kormány előtt a Space Starban. Ez van: az ülés magassága fix, a kormány le-fel dönthető egy szűken használható tartományban. A 82 lóerős 1,3-as főként városban, országúton használva, csak nagyon eseti autópályázás mellett elég a kocsihoz. A pörgős, jól kihúzatható motor, a rövid váltó is támogatja a japános stílusú vezetést, az 1120 kilós kasztnival könnyen elbánnak ketten. 3000-es fordulat 100 km/h-hoz ötödikben: nem épp hosszú áttételezésű hajtáslánc.
A kocsi egyenesfutása ma is példás, az erőteljes rásegítésű, de precíz kormányt megcibálva nem dülöngél, hanem határozottan vált irányt a Mitsubishi. A rugózás hosszú utakhoz is kényelmes, nem túl kemény, jól eltalálták egykor és jól tartja magát 200 ezer kilométer után is.
A puha ülések hosszú távon kényelmetlenekké válnak, de rövid, félhosszú túrákon kényelmes autó a Space Star. Egy négytagú család a 370 literes, Golf-kategóriás méretű, de a meredek hátfal miatt az övvonal fölé azért még gazdagon pakolható csomagtartóval is elégedett lehet: nem driver’s car, de szerethető hétköznapi családi autó.
Típushibák
A benzinmotorok tartósak, megfelelő karbantartás mellett kimennek a világból. A Renault-féle dízel már kényesebb szerkezet. Ugyan nagyobb javítás nélkül elérhető élettartama általában messze meghaladja a mai közös nyomócsöves dízelekét, de kisebb hibák, akár elektronikai jellegűek, akár szivárgások, tömítetlenségek rendszeresen elfordulnak vele a tulajdonosi beszámolók szerint.
A kasztni nem rohadékonyabb, mint átlagos kortársaié, a futóművel, kormányművel sincs több baj, mint egy átlagos EURÓPAI kortárséval. Vigyázat: aki a japános örökkévalóságot keresi a Space Starban, csalódni fog, a lengéscsillapítók, csomagtér-teleszkópok, fékalkatrészek, a kuplung a német és francia autók tartósságát tudja csak, ez a kocsi nem J-s alvázszámú Mitsubishi!
Nagyobb baj a váltóval szokott lenni. Lassan kezdődnek a gondok és sokáig el lehet autózni az egyre pontatlanabb szerkezettel, de előbb-utóbb megérik javításra szegény. A képeken szereplő autóban például minden harmadik kísérletre van csak meg a rükverc, és ez általános hiba a Space Staroknál.
Kinek ajánljuk?
Sem a megrögzött japánautósok, sem a Mitsubishi márkahívei nem lesznek igazán boldogok ezzel az európai gyártású, hangulattalan, de praktikus kis egyterűvel. Egy jó állapotban megmaradt Space Star annak való, aki jól kihasználható, kis külső méretekkel rendelkező, kíméletes használat mellett kiszámíthatóan fenntartható jó vételt keres a fél-egymilliós, 10-15 éves sávban a használtpiacon. Szépen öregedő, tizenévesen is jó kiállású kocsi, beltere kétszázezer kilométerrel is zörgésmentes, ha kicsit vigyáztak rá, kitakarítva újszerű lehet egy 2000-es évjáratú autó is.
Ez nem olyan autó, amit keresni kell, hanem olyan, amit meg kell venni, ha szembejön keresés közben kis futásteljesítménnyel, nem körbetörve, megkímélten, hibátlanul. A kocsi értékvesztése óriási, részint az újkori magas ár, részint a lenézett európai gyártás és főleg a teljesen jellegtelen dizájn miatt – a kopó-fogyó alkatrészek árai többnyire barátiak. Ha csak egy A-ból B-be szolgáló eszközt keresünk, nem a nagybetűs Autót, vegyük észre a Mitsubishi Space Star hirdetéseket!
Alkatrészárak
(1,3-as, 2000-es évjárat)
Csomagtérajtó-teleszkóp: 6000 Ft-tól
Fékdob: 19000 Ft-tól
Féktárcsa: 6000 Ft-tól
Fényszóró: 23000 Ft-tól
Kerékcsapágy: 12000 Ft-tól
Kuplungszett: 35000 Ft-tól (Valeo, Sachs a duplája!)
Lengéscsillapító: 13000 Ft-tól
Vezérműszíjkészlet: 19000 Ft-tól
Forrás: Unix webáruház