Régi Suzuki Swift automatával: a legpuritánabb luxus

Röviden – Suzuki Swift 1.0 GA, 1992-2003
Mi ez?	A Mi Autónk, alias „Régi Swift” leglomhább, legkényelmesebb verziója
Mennyibe kerül?	Százezres kategória a legalja, 3-400 ezerért kínálnak jókat, 500 000 a plafon
Mennyit eszik?	Odafigyelve 6-6,5, hajtva, türelmetlenkedve 8 liter vegyesben
Mi van helyette?	Twingo Easy, Seicento Citymatic, bakancs Micra (K11) 1.0 automata

Érettségi után, iskolába járáshoz kellett egy lánynak valami autó, mert útban a vonathoz, buszhoz egyre kevésbé volt számára biztonságos a séta. Édesapja körülnézett, és talált egy tízéves Suzukit, amit féláron kínáltak a többi, hasonló korú kocsihoz képest. A tulaj nem tudta eladni, mert senkinek sem kellett automata váltós ezres Swift. Megvették és egészen máig nem bánták meg. Bár most azon gondolkodnak, hogy átalakítják kézi váltósra.

Típustörténet

A Suzuki 1991-ben alapította meg magyarországi leányvállalatát, Esztergomban. A pikk-pakk felhúzott gyárban ’92-ben kezdték összeszerelni a harmadik generációs Suzuki Swiftet. A modell gyártását Amerikában (Geo Metro) 1994-ben, Japánban (Suzuki Cultus) 1998-ban befejezték, de nálunk 2003 márciusáig még csak jöttek és jöttek le a sorról a Mi Autóink.

1996-ban volt az első ráncfelvarrás, új lámpatestek, hűtőmaszk és, wow, négyküllős kormánykerék került a kocsiba. 1999-ben jött a rácsos hűtőmaszk és a 4×4-es változat. A három- és ötajtós kocsikat kezdetben egyliteres háromhengeres, karburátoros és 1,3 literes, központi injektoros, négyhengeres benzinmotorral lehetett megvenni, a szedánokat az 1,3-assal vagy 1,6 literes, száz lóerős motorral kínálták. Az 1,3-as  idővel 16 szelepes hengerfejet kapott, 68 lóerőről 85-re nőtt a teljesítménye.

Automata? Egy Swiftben?

A Suzuki nem hagyta kielégítetlenül a kicsi, olcsó, igénytelen, de automata váltós kocsik iránt érdeklődőket. Talán az is szerepet játszott az automata Swiftek kifejlesztésében, hogy az Amerikában is árult Geo Metro nevű klónhoz (mely arról kapta nevét, hogy havi fenntartásának költsége egy new york-i metróbérlet árához volt mérhető) mindenképp kellett automatát is kínálni. Szóval lett egy ilyen furcsaság, 53 lóerővel, három hengerrel, és egy nyomatékzabáló, fogyasztásnövelő, egyszerű, buta, de tartós kis háromfokozatú automatával.

A kocsit jelenlegi, második tulajdonosa 59 ezer km-rel vette, 390 ezer forintért, 10 évvel ezelőtt. Azokban az időkben a hasonló korú, tíz év körüli kézi váltós, egyliteres Swifteket 700 ezer és egymillió forint közötti pénzekért hirdettek. A kis piros tehát jó befektetésnek bizonyult – egy jó állapotú automata Swiftért ma is 300-500 ezer forintot kérnek gazdáik!

Nem öregszik

Az új tulaj nem akarta elhinni, hogy évi átlagban hatezer kilométer se ment be a kocsiba, de egy márkaszervizben megtudta, hogy az elkopott gumik még gyári szerelésű, a kocsinál három hónappal korábban készült Michelinek, szóval alighanem valós a futás.

Most pedig azt nehéz elhinni, hogy valóban 220 ezer kilométer van a kocsiban. Az utastér állapota alapján el lehetne adni 120-nak – a számláló csak ötjegyű. Az utastér tényleg elképesztően egyben van, az üléskárpitok nem szakadtak, sőt, a szivacsok sincsenek kiülve. Az összes kapcsoló, kar, mármint az a néhány darab, ami van egyáltalán ebben a fapados Swiftben, hibátlanul működik.

A motorból a vezérműtengely tömítésénél szivárog az olaj, állítólag a túl híg szintetikus olajtól sokat amortizálódott abban a pár évben, amíg a szervizben elhitték a tulajnak, hogy jó lesz a kocsiba a sűrűbb olaj is. Rozsda? Ugyan már, a Swiftek hajszálvékony, de alaposan levédett lemezei csak akkor rohadnak, ha megtörik őket valahol. 19 teljes életév után ez az összes korróziós nyom a kocsin:

Jó kiállás, nulla presztízs

Huszadik éves létére a képeken látható piros autó még mindig fickósan feszít csepp kerekein. És pont ilyen feszesen, minden megereszkedettségtől mentesen áll akár több százezer kilométer után is az összes régi Swift, ha csak egy kicsit is odafigyeltek rá. Alig van típushibája, csak a féltengely törvényszerűen kiszakadó gumiharangjára érzékeny és a gyorsan rohadó kipufogórendszert kell időről időre lecserélni.

A korai Swiftek motorjaival nem szokott baj lenni (nekem volt szerencsém 700 ezer kilométert futott 1,3-asban is ülni, működött), de a 16 szelepes kései 1,3-asok kényesebbek az előírt olajcserék, karbantartások elvégzésére. Amikor egy Swift már úgy istenigazából elkezd elhasználódni, nemigen van értelme a tűzoltásnak, kell keresni egy másikat, kevésbé viselteset a használtautó-piacon. Van belőle bőven. Hiszen nemigen veszik.

Hogy mennyiben a magyar néplélek és mennyiben a Swift el nem kendőzhető puritánsága az oka, hogy a Mi Autónknak nemhogy nincs presztízse, de valósággal taszítja a legtöbb autóvásárlót, meg nem mondhatom. Mindenesetre személyes tapasztaltok alapján állíthatom: egy használt „Régi Swift” megvásárlásánál valamiért egy Trabant, vagy egy rozsdás Camping bicikli is vonzóbbnak tűnik sok-sok autós számára.

Milyen autót vegyek, ha nincs pénzem?, szokták kérdezni tőlük. Hát Swiftet, szoktuk mi válaszolni. Jaj, Suzukit, azt nem, mondják erre. Pedig a Swift nem érdemli meg ezt az ellenérzést.

Puritán, de tágas

Még egy felextrázott példány is hitványkának tűnik egy mégoly fapados, korabeli Polo vagy Corsa mellett, ez nem vitás. Egy ilyen alapkivitelű jószág, mint a piros autó, a maga kilenc vakkapcsolójával pedig egy gyermekszánkó komfortjának képzetét vetíti előre. Biztonság terén se nyújt sokkal többet: se légzsák, se ABS, hátul nem automaták a biztonsági övek és fejtámla sincs. Mégis, sokkal több van ebben a kocsiban, mint amennyit mutat.

Lehetetlenül sok benne a hely. Két megtermett felnőtt mögött elfér három, szintén testes másik. A trükk valószínűleg a nagyon vékony ajtókban és a filigrán üléstámlákban rejlik, no meg abban, hogy az üléseket nagyon alacsonyan emelték a padló fölé a tervezők. Hátul tehát egy kicsit a nyakunkba kell venni a lábunkat, de a fejtér és a lábtér meglepően tágas.

A csomagtartó kicsi, rövid és mély, a magasra emelkedő hátsó perem miatt nehéz pakolni – a Swift tervezése során a lényeg az utastér lehetőségeinek kimaxolása volt. Aki sokat cuccol, vegyen utánfutót vagy tetőboxot.

Milyen vezetni?

Az első látásra nevetségesen apró integrálülésekben 181 centis, mázsás habtestemet meglepő kényelem fogadta. A kormány nem állítható, az ülés pedig nagyon lent van a padlón, de a vezetői pozíció lehetne rosszabb is. Az egyliteres motort 220 ezer kilométer után is pöccre beröffenti az önindító – de fontos, hogy a pöcc előtt megvárjuk, amíg az AC felépíti az üzemanyag-nyomást, amit a gyújtás ráadása után 1-2 másodperccel némi zúgás után egy kattanás jelez.

Az automata választókarját D-be húzva rögtön kúszni kezd a kis Swift, gázadásra városi körülmények között teljesen elfogadható dinamikával gyorsít. A váltások finomak és persze nincs sok belőlük. A kettest hamar kapcsolja az automata, olyan 50-60 körül pedig jön a hármas, és ugye ezzel vége is. Sebaj, hiszen már itt is elég hangos az autó. 100 felett pedig már nagyon hangos, együtt zúg a szél a futóművel és a motorral. Városi autó a Swift, annak tervezték – és főleg városi autó az automata Swift.

Országúton ezért némi előre gondolkodást igényel a kocsi vezetése, főleg előzés előtt. 80 felett már sosem vált vissza az automata, ellenben ha 70-ről tapossuk padlóba a pedált, még visszacsap kettesbe és 90 fölé gyorsít ebben a fokozatban, meglepően dinamikusan. Az ideális utazótempó 80-100 km/h, és direkt nem 90-et írtam. A sebesség tartása lehetetlen az automata Swifttel, hol lelassulunk egy emelkedő miatt, hol felgyorsít egy utolért kamion szívóhatása. A kocsi vezetése olyan, mint a békés sodródás egy kajakban a folyón: jobb, ha az elemekre bízzuk a dolgot, mintha görcsölünk a hullámzó sebesség miatt.

Az automata Swift a forgalmi szerinti tulajdonos keze alatt 6,5 litert eszik. A nehezebb lábú, vagy inkább türelmetlenebb családtagok nyolcat is simán megetetnek vele. Az anomáliák csökkentése érdekében komolyan felmerült a kocsi átalakítása kézi váltósra, ami szerintem nagy hiba lenne.

A Swift négy teljesen független MacPherson-kerékfelfüggesztéssel büszkélkedhet – de az az igazság, hogy ennek semmilyen előnyét nem érezni vezetés közben. Normális, átlagos fronthajtású kisautó- átlagos komforttal, átlagos menetstabilitással, csúszós úton a kis tömeg és kis kerék (155-ös, 13 colos) miatt az átlagosnál könnyebben elpörgő első kerekekkel. A fék viszont az átlagosnál nagyobb pedálerőt kíván – az egyliteres Swift lassulását ugyanúgy szokni kell, mint a gyorsulását.

Kinek ajánljuk?

Az óriási Swift-kínálat elenyésző részét teszik ki az automaták. A kéttucatnyi aktuális magyarországi ajánlat között is ritka a hasonlóan megkímélt, civilizált utasterű példány. Az alternatívák kimerülnek néhány Seicento Citymaticban, egyliteres Micrában, 1,3-as automata Fiestában. Nyilván mindnek vannak előnyei a Swifttel szemben, de fenntartási költségben semmi sem vetekedhet vele.

Említettem, hogy tíz év után az immár húszéves Swift nagyjából annyiért lenne eladható, mint amennyiért tíz éve kínálták. Hiszen kevés automata Mi Autónk került forgalomba, és van egy réteg, amely számára létkérdés a kétpedálos autó. Idősek, mozgássérültek számára maga a megváltás egy ilyen automata Swift. Elsősorban nekik is ajánljuk ezt a műszakilag robusztus, nehezen öregedő kisautót.

Alkatrészárak

(1,0 literes, 1995-ös évjárat)

Fékdob: 13000 Ft-tól
Féktárcsa: 5000 Ft-tól
Fényszóró: 7500 Ft-tól
Kerékcsapágy: 3500 Ft-tól
Kuplungszett: 32000 Ft-tól
Lengéscsillapító: 11400 Ft-tól
Vezérműszíjkészlet: 10000 Ft-tól

Forrás: Unix webáruház