Bár az a bizonyos Jedlik Ányos-terv, amiben a magyar kormány végre-valahára kinyilvánítaná stratégiai elképzeléseit a hazai elektromos mobilitás fejlesztéséről, még mindig csak készül, azért szépen lassan csak szaporodnak a villanyautók a hazai utakon. Vannak pionír szellemű autóvásárlók, akik mindenáron mihamarabb ki akarják próbálni a jövőt, vannak taxisok, akik rájöttek, hogy a magyar utcai töltőkről „tankolva” egyelőre nulla forintos üzemanyagköltség jót tesz a biznisznek – és már vannak kereskedők is, akik a használtpiacon kínálnak igazi, nagy, erős elektromos autókat.
A netes keresőkön elektromos autókra szűrve a 3-4 millió forint alatti szegmens még mindig a pár lóerős, nem igazán autószámba vehető fagylaltoskocsikból és mopedhelyettesítőkből áll, valamint akad egy-két képviselője a korai francia villanyautóknak (Peugeot 106, Renault Kangoo, Citroen Saxo), jellemzően „felújításra szoruló” nikkel-kadmium vagy ólom-sav akkucsomaggal, esetleg akku nélkül. (Meg persze néha van olyan egzotikum, mint ez a sárga elektromos Favorit.)
De nem csak ezek a valódi autóként komolytalan kocsik vannak ám jelen a hazai használtpiacon. Az e cikk születésekor 80 találatot számláló lista középső szegmensében értelmes áron, jellemzően 10-20, maximum 100 ezer kilométerrel nyüzsögnek a világszerte legnépszerűbb, pár éves modellek példányai. Van, ami Amerikából érkezett, van sok nyugat-európai kocsi, aminek a fotója is a kinti kereskedőnél készült, ha esetleg egy-egy hazai vevőnek megtetszene a kocsi, csak akkor menne ki érte a magyar hirdetést feladó kereskedő. De van eleve itthon forgalomba helyezett autó is, amit bemutatóautónak vett meg egy-egy bátrabb kereskedés, és akad igazi hazai magántulajtól érkező igazi használt autó is. Néhány. Tízmillió felett jönnek a BMW i3-asok és az elektromos Golfok, gyakorlatilag új autók; ezek márkakereskedői hirdetések. 16 milliónál bejön egy-két Fisker Karma, majd 20 felett a temérdek Tesla.De mi most nem a végletekre vadásztunk, hanem azokra a kocsikra, amik esetleg valóban megfontolásra érdemesek egy pár éves dízel Golf vagy Astra helyett. Egy új Suzuki Swift ára táján kezdenek megjelenni a listában a Mitsubishi i-Mievek és francia klónjai, a Citroen C-Zero és a Peugeot iOn 10-20 ezer kilométert futott korai példányai, melyek 2010-11, az értékesítés kezdete óta bődületes értékvesztést szenvedtek el. Nincs baj ezzel a kiskocsival, gyors, komfortos kis városi autó, csak egyszerűen túl korán jött. A nagyobb, tágasabb, és leginkább autószerűbb Nissan Leaf kinyírta szegényt: ugyanolyan hatótávolság és menetdinamika mellett alig drágább ez a modell. A C-Zero mai 8,47 milliós új ára teljesen komolytalan a Leaf 8,8 milliós árcédulájához képest. Nem csoda, hogy a Nissan máig a világ legnagyobb példányszámban eladott elektromos autója.
A használtpiacon a titokzatos Láthatatlan Kéz viszont korrigálta az árazási képtelenséget. Ez a bordó C-Zero mindössze 16 ezer kilométerrel 3,49 milliós árcédulával áll egy budakalászi kereskedésben:
Bementem, megkérdeztem, hogy került ide, milyen állapotban van és pedzik-e a vevők. Az értékesítő azt mondta, hogy korábban egy Nissan Leaf már megfordult náluk, azon „összevesztek” a vevők, annyira kelendőnek bizonyult, de ez a bordó, pillangós kisautó nem kell senkinek. Bár hibátlan, feltöltés után most is ígéri a gyári kapacitást hatótávban, de eddig csupán egy vevőjelölt volt, aki hárommillióért még az átíratást is a kereskedőre lőcsölte volna. Annyiért nem adták.
A láthatóan női tulajos, enyhén körömkarcos kilincsű és tanksapkájú, egy ponton kicigizett üléskárpitú C-Zerónál csak háromszázezerrel tartják többre ezt a teljesen tiptop iOnt a Váci úton:
Az iszonyatos értékveszés miatt biztos szívja a fogát, aki ezeket újonnan vásárolta – ellenben a jövőbeli második tulaj jól járhat vele. Vagy nem: az akkumulátor állapota 4-5 év használat után egyelőre igazi „sötét ló”, senkinek fogalma sincs arról, mennyivel csökkent az élettartamuk ennyi idő alatt. Garancia ezekre a kocsikra már nincs, egy új akkupakk 2-2,5 millió forint, javítani, cellánként ellenőrizni talán senki nem tudja őket az országban.
Hivatalos állásfoglalás sincs az akkumulátor elhasználódásáról. A Nissan importőrétől is csak annyit tudtunk meg, hogy nincs hivatalos gyári kommunikáció ebben a kérdésben. Szóval majd meglátjuk.
A harmadik kocsi, amit meg is néztünk, egy Leaf, szigorúan ötmillióra tartva, bő hatvanezer kilométerrel az órájában. A kocsi kívül-belül hibátlan, láthatóan a Bridgestone gumik is újak, nemrég cserélhette le az első, gyári szettet a holland tulaj.
Hibridek között egy elektromos
Aki még ma is bőszen nyomja a hülye dumát, hogy „az elektromos autó zsákutca”, meg „az autó benzinnel megy”, annak ajánlom figyelmébe a Kőérberki úton talált kereskedés kínálatát. A Nissan Leafet szinte körbefogták a hibridek a telepen, egy Lexus RX450h, két Peugeot dízel hibrid és egy Prius gyűrűjében állt. Pedig nem is olyan régen még a hibridtechnológiáról is megvolt a véleményük azoknak a minden újítást ellenző tipikus véleményalkotóknak, akik most úgy vélik, az olaj mindörökké kitart, a globális klímaváltozás pedig vagy nem is létezik, vagy semmi köze hozzá az emberiségnek.
A kereskedő szerint teljesen véletlen, hogy ennyi hibrid kocsi van náluk, egyszerűen csak sok ilyen technikával felszerelt jó állapotú, jó áron megvehető használt kocsit találnak a piacon. Ha száz-százötven év múlva visszatekintenek erre a korra majdani ükükunokáink, alighanem legalább akkora forradalomnak fogják találni ezt a 2-3 évtizedet, mint amekkora az 1900-as évek elején a motorizáció volt. Az volt az olaj forradalma, ez meg az akkumulátoroké.
A kereskedőtől megtudtuk, hogy egyfajta kísérletképpen árulják ezt a kocsit, de egyelőre nem nagyon tolonganak érte. A 120-130 kilométeres hatótávtól a legtöbb, általában teljesen tájékozatlan érdeklődőnek is elmegy a kedve a villanyautó ötletétől. Pedig nem tudott többet új korában, majdnem dupla áron sem ez a fullextrás Leaf. Úgy látszik, még az alapvető információ sincs meg az autósok legtöbbjének, 2015-ben, hogy mit is lehet elvárni egy villanyautótól egyáltalán. (Egyébként a magunkfajta elvetemült autóbuziknak időnként tényleg kiábrándító, mennyire fogalma sincs az Utca Emberének úgy általában az autókról. Ma reggel kérdezte meg egy bolt parkolójában két srác, amikor belestek a pont nálam lévő i3-as BMW utasterébe, hogy nahát, ebben nincs fék? Valamiért erre következtettek abból, hogy csak két pedál volt a padlón.)
Összegzésképp: az elektromos autók másodpiaca legalábbis kínálati oldalról mintha dinamikusabban fejlődne, mint az újautó-értékesítés. A vevők viszont még mindig kivárnak, óvatosak, kevés a tájékozott vásárló, aki úgy indul el villanyautó-nézőbe, hogy pontosan tudja, mit akar.
Hiába a sok eladó kocsinál brutális értékvesztés, jó szívvel mi sem mondhatjuk ezekre a kocsikra, hogy megéri megvenni őket. Bár egy 3,5 milliós, négyéves C-Zero napi használatban, utcai töltőn vagy éjszakai áramról töltve papíron számolgatva röhögve behozza pár év alatt a felárát egy benzines kisautóhoz képest, a papírra nem tudjuk felírni azt a paramétert, ami pedig nagyon fontos lenne a megalapozott gazdasági döntéshez: vajon meddig bírja majd elektronnal a használt akkumulátor? Hiszen még azt sem tudja senki, meddig bírja az új.