Az alábbi tragikomikus történetet egy kedves olvasónktól kaptuk, aki szerette volna, ha más nem esik abba a hiába, amibe ő önként belegyalogolt. A sztori happy enddel ér véget, de többet az elején nem szeretnénk elárulni; következzen Gergő és egy sunyi keszthelyi szerelő története.
Egy szép napon a nagyapámtól örökölt 1997-es, 1,25-ös Ford Fiestát elcseréltem egy 2,3-as Ford Scorpióra. Ez már a második generációs csúnyaság, béka lámpákkal, amelyet ’94-től ’98-ig gyártottak, és elég ritkának tekinthető, mivel finoman szólva nem nyerte el a nagyközönség tetszését, de én valami furcsa perverzió okán nagyon nagyon vonzódtam és vonzódom hozzá a mai napig, még az alább leírtak ellenére is.
Ford Scorpio 2,3 16V | |
---|---|
Méretek (mm) | 4825/1760/1388 |
Max. teljesítmény (kW/LE/ford.) | 108/147 |
Max. nyomaték (Nm/ford.) | 202 /4500 |
Gyorsulás (s, 0-100 km/h) | 9,8 |
Végsebesség (km/h) | 210 |
Önsúly (kg) | 1516 |
A motorról annyit, hogy kettős tömegű lendkerékkel és kiegyensúlyozó-tengelyekkel is ellátták a finomabb járás érdekében, tizenhat szelepes és DOHC. A Scorpión kívül még a Galaxy kapta meg keresztben beépítve ezt az erőforrást. Korszerű, de a sok gyenge minőségű elektronika miatt megbízhatatlan jelzővel is illetném. Nos, a csere egy az egyben, ráfizetés nélkül történt, ugyanis a „Béka” motorját az előző tulaj fia sikeresen megfőzte. Miután megforrt a víz, még elautózott a célállomásra, ami tíz kilométerrel odébb volt, közben azt gondolva, amit én a konyhában, amikor virslit főzök, hogy ha egy kicsit még túltolom, akkor talán nem durran el. Na ez eldurrant.
Négyből három henger volt kénytelen vonszolni a bálnát. Sebaj, nekem kapóra jött a hiba, mivel így enyém lehet a régóta csodált járgány. Gyorsan felpattantam a netre, beleástam magam a fórumokba, és találtam is egy komplett motort ötvenezer forintért. Számolgattam, és arra jutottam, hogy kb. száz-százötvenezer forint ráfordítással lesz egy patika autóm. Nyélbe is ütöttük az üzletet, faterral kocsiba pattantunk és becéloztuk Budapestet, ahol raklapról megvettük a bontott erőforrást.
Tudom, tudom…Ne is kezdjetek bele: itt követtem el az első hibát. Még hogy raklapról motort?! Amatőr dolog, de nem tudom visszapörgetni. Legyen ez az én számlámon, de várjátok ki a végét. Tehát autó és motor szerelőnél lerak, aztán indulhat is a móka, ami alá nyugodtan bevághatnánk képzeletben a Benny Hill Show zenéjét.
Megbeszéltük a mesterrel, hogy a hozott motort dobja be, és itt sem vagyunk. Nem kell kapkodni, lényeg, hogy minőségi legyen a munka. Már megmondani sem tudom, mennyi idő kellett, hogy egyáltalán elkezdődjön a művelet, de emlékeim szerint olyan egy hónapra saccolom ezt az időtartamot, bár nekem éveknek tűnt. Mindenki nagy örömére hetente a nyakukra jártam, és meg kellett magam csípnem, amikor láttam, hogy a régi szívet már kiemelték, és a cseredarabot legózgatják befelé a motortérbe. Nem felejtem a napot, amikor felhívtak, hogy beszélnünk kellene. Ismerjük ezt a mondatot, ugye? Ha szerelő vagy a barátnőd hív ezzel, akkor biztos lehetsz benne, hogy nem lesz egyszerű napod. Megtöröltem a stressztől és a negyven foktól gyöngyöző homlokom, aztán indultam is.
Ahogy megérkeztem, megpillantottam az autót és mellette ezt a két fancsali pofát, akik a fejüket vakargatva előadták, hogy ők betették ezt a motort, de egy picit sánta. Gondoltam, oké, majd összeszedi magát a rendszer, indítsuk csak be. Tökéletesen szépen járt, ugyan kérem, ne szerénykedjenek, nincs itt semmi gond. Aztán következő indításra három hengert sikerült csak munkára bírni. Érdekes módon ugyanúgy, mint a megfőzött motornál, a harmadik hengerben kevés volt a kompresszió. Na uccu neki, motor szétszed, vezérlés átnéz, hengerfej megvizsgál. Kiderült, hogy a műanyag láncvezető el van törve, de ez a kisebbik gond. Az egyenetlen járást nem tudják, hogy mi okozza.
Megint összerakták és nyilván megint nem lett jó. Ezek után kezdték csak el a gyújtás alkatrészeit vizsgálni. Itt már hengerenkénti trafó van, illetve a kettes és négyes henger közvetlenül a trafóról kapja a gyújtást, az egyes és a hármas pedig ezen trafókból egy gyújtókábel segítségével. Ezen a ponton felhívnám a figyelmet a diagnosztizálás sorrendjének logikai helyességére. Vettünk új gyújtókábeleket, új trafókat, de a probléma nem oldódott meg továbbra sem. Motor ismét szétborít. Szelepek köszörülve, kendácsolva. Tulajdonképpen a két hengerfejből igyekeztek egy jót összerakni. Végül részlegesen sikerrel jártak, mert ismét szépen ketyegett a szerkezet. Elhoztuk az autót azzal az útravalóval, hogy hajtsuk, és minden rendben lesz.
Hát én hajtottam, és közben figyelmes lettem erre-arra. Egyrészt a hűtővíz hőmérséklete országúton nem nagyon akarta elérni a kilencven fokot, másrészt pedig a motorban nem lehetett megnézni, hogy mennyi olaj van, mert összenyomorgatták a csere során a nívópálca megvezetésére szolgáló csövet, és ráadásul az autó ette is az olajat, bár kékes füst nem volt.
A lassú, illetve fel nem melegedést egy termosztátcserével akartuk orvosolni. Meg is rendeltem az újat, és otthon lebontottam a vízcsövet, hogy a régit kikaphassam belőle. Ekkor feltűnt, hogy a benne lévő ki van herélve. Nem tudtam mire vélni, betettem az újat, és indultam is egy próbakörre. Pár kilométer után erős glikolszag csapott meg. Motorháztető kinyit. Látom, hogy spricceli a vizet a termosztátház környékéről a rendszer. Kis utánajárás után kiderült, hogy a 2,3-as motor újdonságnak számító műanyag szívócsöve az évek során szeret elrepedni. A termosztát tulajdonképpen azért volt kiherélve, mert így nem jelentkezik a zárt állapotánál fellépő magasabb nyomás a vízcsőben, és kevésbé, vagy egyáltalán nem folyatja a hűtőfolyadékot.
Ez a probléma még hagyján volt, mivel ismételten a gyárilag előírtnál kevesebb hengerrel tudtunk csak útnak indulni. Mentem is vissza kedves mesteremhez, hogy ez és ez a probléma. Kiolvasta a hibakódokat, nem dobott semmit a gép, szóval hajtsam, mert még tanulnia kell az ECU-nak, és majd ha bevágta az elsős matekkönyvet oda meg vissza, akkor tudni fogja, hogyan is kellene táncolni négy hengernek, felülről tizenhat szeleppel támogatva.
Mondanom sem kell, hogy nem tanulta meg a leckét, és már kékes füstöt is eregetett. Ja, még nem mondtam, hogy itt mennyinél járunk forintokban kifejezve? Ötszázezer forintra rúgott, hogy a két szaki hónapok óta legózgatott. Ezt az összeget nem egyszerre kérték, hanem mindig ilyen-olyan indokkal. Nem is tudtam, hogy itt tartunk, amíg össze nem számoltam, mert annyira elhúzódott már a történet, hogy csak azt éreztem, sok-sok, de ez van, költeni kell rá. Hülye voltam? Bepaliztak? Igen, be!
Szóval visszatérve, meghajtottam, így a negyven fokban és mire hazaértem, felforrt a víz. Pont akkor, amikor beálltam az udvarba. Másnap korán reggel tettem még egy látogatást emberemnél, és ismét kiolvastuk az autót, amikor lám-lám kidobta, hogy a ventilátornál valami nem frankó. A főnök azt mondta, hogy ne foglalkozzak vele, mert ezt eddig is dobta, de jelentéktelen. Hoppá, ezt eddig a saját belátása szerint elhanyagolta, de kezdett összeállni a kép, hogy miért főzték meg a motort korábban. De erre a fránya sántikálásra nem nagyon sikerült rájönni. Érdekes volt, hogy mind a két motor teljesen ugyanazt a tünetet produkálja. Lehetnek ekkora véletlenek persze, aláírom.
Szenvedtünk egymással még egy darabig, amíg ez a korábban említett összeg talán megugrott még száz vagy kettőszáz darab ezressel, bár nem emlékszem, mert akkoriban nyilván szartam a pénzt, vagy csak annyira fájt, hogy már össze sem akartam adni. Inkább az utóbbi. Hogy mi lett az autó sorsa végül? Vettem egy osztrák donort, automata váltóval. Hatvanezerért betették nekem a motorját. Egy villamosságis hetvenötezerért újrahúzta az összes kábelem és pluszban kicserélte az egész műszerfalam, mert mint kiderült, a kábelek elporladnak, és úgy hullik róluk a szigetelés, mint a konfetti.
Megvettük a gyári szívócsövet százhúszezer forintért, és most vígan szalad az autó édesapám kezei között. Én meg vettem egy VW Polót. :) Ennyi pénzből komplett motorgenerált kaphatott volna a Ford, kétszer! Tisztában vagyok azzal, hogy ez legalább annyira az én hibám, mint a szerelőé. Sőt, legfőképpen az én hibám, mivel ő csak pénzt keresett rajtam, amit nem lehet felróni neki üzleti szempontból, viszont emberileg nullára vizsgázott. Kiegészítésként annyit még, hogy Mercedes Vitót féklámpakapcsoló-hibával vittünk hozzá, és kétszer cserélt alkatrészt, mire sikerült kiderítenem, hogy a kapcsoló tökéletes, csak erős fékezésnél beragadhat, illetve egy Skoda Fabiát futóműjavítás után ugyanolyan kopogósan adott vissza.
Bár minek csodálkozom rajta, ha önként lettem madár, akit kedvére reptethetett. A fentiek után végül összevesztünk, és talán sosem fogunk együtt sörözni…
Aki teheti vegyen az álmainak megfelelő autót, de érdemes tanulni Gergő esetéből.
- Már vásárlás előtt nézzünk utána a modell típushibáinak.
- Ha ritka típust választunk, érdemes még a vétel előtt egy két alkatrész árát megkérdezni autósboltban, megnézni webshopban.
- Bízhatunk a szerelőben, de ha az autó értékéhez mérten is jelentős összeget kell költeni a javításra, akkor tanácsos máshol is utánajárni a problémának, akár az interneten kutakodni a probléma megoldásáról.