Vannak szenzációs négyhengeresek és szerethető dízelek is, de a Vezessre jellemző autóbuzéria tárgyaiban többnyire öt vagy annál több henger dolgozik és benzinnel vagy autógázzal mennek. Most azoknak az olvasóinknak kívánunk használt autókat megvillantani, akiknek az autózás élvezeti értéke fontosabb annál, hogy egy G Astra 1,4 vagy Daewoo Matiz árszintjén letudják a helyváltoztatást.
Többe fog kerülni
Tudni kell, hogy egy 5-6-8 hengeres motorban kettőnél több lambda szonda dolgozhat, olajtöltetük sem jön ki a hétköznapi autók 3,5-5 literéből, inkább 6,5-8 liter. 10-20-30 év elteltével a gazdagabb felszereltségnek, az esetleg elektronikusan vezérelt lengéscsillapításnak sem csak örömei vannak a hibaforrások szaporodásával. Nem is beszélünk az átírás abszurd költségeiről, a motor teljesítményével sávosan növekő vagyonszerzési illetékről, amire sokan úgy reagálnak, hogy adásvételkor csak az üzemben tartót változtatják, a tulajdonost nem.
Cserébe ezek az öblös motorú autók, főleg idős korukban, sokkal kevesebbet futnak, mint a dízelek vagy a kisebb fogyasztású benzinesek. További előny, hogy az átlagnál nagyobb arányban használják őket az autót szerető emberek, akik inkább tisztában vannak a karbantartási igényekkel, mint egy ütni-vágni vett városi kiskocsi tulajdonosai.
Nem baj, ha automata
A motorok zöme életük nagy részében csekély terheléssel fut, ami jót tesz élettartamuknak, akárcsak az automatikus váltó. Automatával nehezebb hajszolni a motort, főleg a régebbi konstrukciók tompa váltási karakterisztikája miatt ezt a kombinációt eleve nem keresték a forrófejű vezetők.
Itthon sokan félnek az automatától, pedig rendszeres olajcserével élettartama magas, 250 000 kilométer feletti lehet. Ha pedig a végét járja, egy automatikus váltó felújítása nem kerül többe, mint kettős tömegű lendkereket cserélni kuplungszettel egy mai dízelautón, tehát 450 000 Ft körüli költség.
Bontott automatikus váltót azért nem vennénk, mert ha a motorról levéve tárolják és belemegy a nedvesség, akkor kuka. Ha a kinézett szerkezet biztosan a motorra szerelve állt, az más helyzet, de erről nehéz meggyőződni.
Széles választék, könnyebb alku
Vannak tehát kockázatok, de egy élményszerű autóért, benne vérforraló talján hathengeressel, surrogó japán V6-tal, dübörgő öthengeressel vagy bármi mással, amivel túlléphetünk a 3-4 hengeres kommersz autók sivárságán, megéri bátornak lenni.
Először is a választék sokkal szélesebb, mint elsőre gondolnánk. Számos autógyár nekifutott a témának és az 5-6-8 hengeres motorváltozatok eltűnése nem azt jelenti, hogy szemétre való az összes, egyszerűen a tömeggyártókat kiszorították a prémiummárkák a drágább autók közül. Ma már az autókhoz sokkal több extrafelszerelést várnak el a vevők, nem léteznek jobb oldali napellenző, tolatólámpa nélküli kocsik és a hátsó ajtók nyitása is felkapcsolja a belső világítást, szemben a kocka 80-as Audival vagy a W201-es 190-es Mercivel.
Általánossá vált az 5 (6-7-8-9) fokozatú sebességváltó, a kiskocsikban is ott a légkondi, akár hét légzsák, kötelező alapfelszerelés az ESP és a blokkolásgátló, ezért az autógyártók azzal foglalkoznak, amivel pénzt tudnak keresni. Merész kísérletekre ritkán ragadtatják magukat, nem úgy, mint pár évtizede.
Öthengeres: Ford is akad
Öt hengerrel, ami különleges hangja miatt még dízelben is nagyon vonzó, nemcsak a Volvo és az Audi csodálatos motorjai léteznek. A FIAT a Bravo HGT, Marea, Coupé, Stilo Abarth vonalat, a Lancia a Lybra-Kappa-Thesis sort édesítette meg benzines öthengeressel, 2-2,4 literes hengerűrtartalommal, turbóval 220 lóerőig hevítve. Ezek a használt autók ma olcsón megvehetők. Nem árt melléjük tartalékba 200-300 ezerért egy jó Suzuki Swift, de még mindig csak egy új kompakt autó elsőéves értékvesztését füstöltük el a kettőre.
Használtan felbukkan a VW konszern soros V motorja, a szűk hengerszögű VR5 is a SEAT Toledóktól az 1996 utáni B5-ös Passaton át a Bora kombiig a VW konszern több autójában.
A Volvótól származó turbós öthengeres nagyon szerethető, bár annál ritkább párosítás a 2007 utáni Mondeóban és az első generációs S-Maxban. Ez a turbós motor szerepelt a Focus ST-ben is. A 220 lóerős motor önmagában stabil és tartós, de ezekhez az öthengeresekhez kettős tömegű lendkerék tartozik, amelynek alkatrészára 230 000 Ft körüli. Ugyanez igaz a természetes konkurensre, a szívómotoros C Vectra 3,2 GTS-re, illetve a 2,8 literes, turbós Vectra V6-ra.
Sorhat, amire nem gondolsz
Ha benzines soros hathengeres, sokak számára csakis az itt kivesézett BMW-k jönnek szóba, legfeljebb a korai Lexus IS és GS, esetleg régebbi Mercedesek. Pedig sorhatos motor még keresztben beépítve, elsőkerék-hajtású autókban is előfordul. Az értékvesztés bajnokaként lehet érdekes a Chevrolet Epica, amelyből a cikk írásakor kilenc hathengerest hirdetnek a Használtautón, 999 000 és 2,4 millió Ft közötti áron. A 2,0 és a 2,5 literes teljesítménye is elég harmatos, de a selymesen forgó motor ezt a komfortos koreai hodályt is vonzóbbá teszi, főleg autógázüzemben, amiről itt olvashattok részletesen.
Anno a Ford égiszén belül a céghez tartozó Volvo és a Land Rover kooperációjából származtak a keresztirányban beépített, 3,2 literes soros hathengeresek. Az SI6 (short inline 6 –rövid soros hathengeres) benzines az S80-V70-XC70-XC60-XC90 modellekben és a Land Rover Freelanderben szerepelt. Turbóval később, háromliteresre visszavett hengerűrtartalommal, az S60-V60-ast is repítette.
V6: racionális japánok
Ebben a mezőnyben sem kell fejest ugrani valami betegágyba csak azért, hogy megszabaduljunk a négyhengeresek rázkódásától és surrogó motorhanggal édesítsük meg az utazást. Észszerű megoldás valamilyen japán hathengerest választani, mert ők az európai konkurenciánál tovább kitartottak a nagy, V6-os, de nem bonyolult autók mellett, amit az amerikai piac igényelt.
Egy Nissan Maxima kétezres vagy háromliteres V6-tal, a Toyota Camry hathengeres változatai hazánkban is elérhetők és igazán üzembiztos autók. Sokkal szebb autó náluk az 1996 utáni Mitsubishi Galant 2,5 V6, de sajnos ennek igen aggasztó a rozsdásodási hajlama. A Galant hátránya a futómű alkatrészigénye is, a fejlett konstrukció nem szereti az úthibákat.
Alfa Busso és más csodás olaszok
Ha olcsón kellene sok henger, akkor mindenképp az olasz kínálatból merítenék. Most biztos sokan felhorkannak, és már előre betárazzák a leghatásosabb kárörvendő nevetésüket, pedig ha szigorúan a motort nézzük, a nagy lökettérfogatú, olasz konstrukciókkal nincsenek eget verő problémák.
Alfa Busso-hangok amatőr felvételeken
Főleg az Alfa Romeo V6-osára igaz ez, amit Giuseppe Bussónak köszönhetünk. Az Alfa 6-hoz és a GTV-hez konstruált, 1979-ben piacra dobott hathengeres nem véletlenül tett szert legendás hírnévre az olasz autók rajongói között. 2006-ig maradt gyártásban, hibáit folyamatosan javították az évek során, a kilencvenes évek derekán készült, hengerenként négyszelepes verzió a legmegbízhatóbb blokk, amit Alfa Romeo orrában találhatunk. A 156-osokba csak a 2,5 literes 192 lóerős motor került, aki a ritka 3,2 literes GTA kivitelektől eltekintve a legnagyobb vadra vágyik, annak a 166 3.0 V6 24V ajánlott 220 lóerővel.
Még most is adott a lehetőség, hogy olcsón, akár egymillió forint alatt is élvezhessük mennyei morgását, szofisztikált üvöltését, mert rengeteg típusba szerelték. Itthon Busso-blokkal használtan Alfa Romeo 164, 155, 156, 166 akad több mint egy tucat, valamint egy-két Lancia Kappában is felbukkan a V6-os háromliteres kivitelben.
Nagy általánosságban megbízható, kevés rejtett nyűggel rendelkező, nagy teljesítményű motorról van szó, de azért akad pár érzékeny pontja. A 155-164-es szériában még a 12 szelepes blokk is megtalálható, a régebbi 1995 előtti kivitelek hidraulikus vezérműszíj-feszítője okozhat problémát, olajfolyás léphet fel, ami tönkreteheti a szíjat, és olajfürdővé változtatja az amúgy párját ritkítóan szép motorteret. Ajánlatos a vezérléscserét 60 000 kilométerenként megejteni, és ilyenkor nem megfeledkezni a vízpumpa cseréjéről sem. Ehhez mindenképp le kell szerelni a vezérműszíjat, és ha a vízszivattyú a vezérléscsere után pár száz kilométerrel adja meg magát, garantáltak az ősz hajszálak.
Kovács Miklós
Autóbuziként a szerkesztőség egyik fele folyamatosan ábrándozik öreg, nagy motorú benzinesek felhalmozásáról, a másik fele viszont inkább két Suzuki Jimnyvel venne nyolc hengert, mint egy E38-cal. Mivel borítanák ki az asszonyt az ábrándozók, ha négynél több henger a cél?
Mit vennénk mi?
Csepreghy Dániel – V8-as BMW, kézi váltóval
Ha már lúd, legyen kövér, én az 540i-re szavazok, ha egymillió alatt tönkre akarom tenni az életem sokhengeres autóval, mondjuk erre. A szívó V8-as benzinmotor, a kézi váltó, valamint hátsókerék-hajtás szentháromsága nálam szinte bármit kívánatossá varázsol, a BMW-ket pedig különösen kedvelem. Tehát beteg módon szívesen vennék a nyakamba egy olyan irdatlan nagy terhet, mint egy E39 540i. Persze, a típus sajátosságai közé tartozik, hogy az alacsonyabb ársávban nem kíméli őket sem a rozsda, sem a tulajdonos és a 4,4 literes nyolchengeres motor is tartogathat váratlan meglepetéseket, de a gép iránti lelkesedés egy ideig biztosan átsegítene ezeken a mélypontokon.
Nem mellesleg az 5-ös BMW meglepően kényelmes és jól vezethető autó. Csöppnyi racionalitás, hogy mivel az E39-es az egyik legnépszerűbb típus mostanában a magyar piacon, szakértelem és alkatrész is akad hozzá bőséggel. Nagyszerű lenne élvezni egy kicsit a benzinzabáló limuzint, mielőtt mindenki átül a villanyos közlekedő dobozba.
Rácz Tamás – Öthengeres pickup
Pár éve megvilágosodtam: a pickup, az való nekem! És épp autócsere előtt állok, pont ebben a milliós kategóriában szeretnék a szerintem máig gyönyörű, de harmatgyenge és családi kirándulásokhoz sajnos nagyon szűk utasterű B2200 Cab Plus helyett egy négyajtós platósat. A sok japán pickup között pedig időről időre felbukkan egy modell az online keresők találati listájában, amin hajlamos vagyok elábrándozni minden csúfsága dacára: a Ssangyong Musso Sports.
A csekély márkaismertség miatt meglepően jó ár, a neten olvasható tulajdonosi beszámolók szerint megbízható koreai technika mellett a kocsi egyik nagy vonzereje, hogy a Mercedestől licencelt, 2,9 literes öthengeres dízel morog benne. Réges-régen volt egyszer öthengeres Mercim, egy W123 300D, és azt is imádtam millió baja ellenére – úgy érzem, a valamivel korszerűbb blokkos koreai csodát is bírnám szeretni. Mennyivel menőbb lenne már az én trágyahordóm, mint a sok egyforma négyhengeres japán konkurens!
Szörényi András – 900-as Volvo
Egymilliós határral a hatajtós 124-es Mercedesek kívül vannak a körön, de vagyok annyira belátó, hogy eleve csak 600-700 ezret szánjak a vételárra. Ebből a pénzből egyik nagy vágyam a C4-es Audi 100 a 2,3-as öthengeressel, természetesen quattróként. Kiforrott technika, kiváló rozsdavédelem, csendes és tágas utastér, akad belőle légkondis. És zseniális a hangja, főleg egy kipufogóval megtámogatva.
Csak egy keresztlaprugós 900-as Volvo tántoríthatna el tőle, a svédek utolsó hátsókerék-hajtásos típusa, főleg, amióta egy dédelgetett S90-est vezettem. Ez sem rozsdásodik úgy, mint az E34-es 5-ös BMW, nem rúgják neki olyan arcok, akikkel nem szívesen járnék márkaklubba, fordulékony, méltóságteljes és valamennyire biztonságos autó. De elsősorban is tetszik 25 éve, amióta az Autó-Piacban a 940 tesztjében elolvastam, hogy tekintélye miatt még egy Trabant-motoros változattal is el lehetne közlekedni.
Kedves Olvasók! Azt javasoljuk, legyetek bátrak és addig valósítsátok meg használt autós álmaitokat, amíg a vágyott kocsik el nem porladnak a bontók mélyén és nem kerül újra 450 forintba egy liter benzin.