A tulajdonos, Zoltán azzal fogadott, hogy „pedig nem is csúnya”. És egyébként ha úgy alaposan, elfogulatlanul, az érdekességre nyitott szemmel, befogadó elmével jobban megnézzük a Pontiac Azteket, el kell ismernünk, hogy – de, de bizony, hogy csúnya. Minden létező dimenzióban aránytalan, úgy részleteiben, mint egészében diszharmonikus, elképesztően darabos autó, nem véletlenül szerepel megbízhatóan tizenhetedik éve az autós szaksajtó csúnyasági listáinak dobogóin világszerte.
Viszont szintén tagadhatatlan, hogy nem semleges módon csúnya, hanem nagyon markánsan, nagyon szerethetően. Ezért is tudott annyi más csúnya autóval ellentétben kultuszt teremteni maga köré. Jó, persze sokat lendített ezen a folyamaton a Breaking Bad című sorozat, amelyben a szűkös kispolgári létben vegetáló amerikai kémiatanár is egy Aztekkel jár, mielőtt úgy dönt, pontosabban inkább úgy alakul, hogy a droggyáros lesz belőle.
Modellsztori
A Pontiac Aztek története egy igazi marketing-esettanulmány. A General Motors egy olyan projekt keretében hozta létre ugyanis ezt a terméket, amelyben nem kérdezték meg a piacot, hanem a menedzserek egy nagyvállalati irodaház izoláltságában ügyesen meggyőzték egymást, hogy ők tulajdonképpen mindent jobban tudnak a vevői igényekről, mint a vevők maguk. Ráadásul még csak nem is az akkori vevői igényekről volt szó: a jövő igényeit akarták megjósolni a házi kristálygömbből. Pedig a prototípus még szinte vállalható volt, csak aztán a sorozatérett modell valahogy még jobban félrecsúszott:
A prototípus
A szériamodell. Állítólag a Firebird Trans Amet is bele kellene látnunk a formába. Jelentkezzen, aki látja!
Mai eszünkkel persze akár mondhatnánk, hogy az Aztek a ma valóban nagyon divatos SAC kategória (Sport-Activity Coupé) előfutára volt, csakhogy 2000-ben még közel nem futott le az a világméretű SUV-hullám, amelyből kialakulhatott volna a kupésra csapott farú, de terepjárós megjelenésű autók iránti lelkesedés a közönségben. (Hiszen még 2006-ban is túl korán futott neki ennek a műfajnak a kisebb, de nagyon hasonló megjelenésű Actyonnal a Ssangyong – az igazi SAC-korszak nagyjából az első X6-ossal kezdődött, a 2008-as modellévben, és persze nem ártott ahhoz BMW-nek lenni, hogy sikerüljön elindítani az azóta lendületesen növekvő hógolyót.)
A GM-kisbuszok (köztük a nálunk Opel Sintraként is ismert Chevrolet Trans Sport) rövidített platformjára épített autót ráadásul még jó drágán is akarták adni. Aztán, ahogy a cég kezdte belátni, mennyire mellényúlt, szép lassan vitte le az árat, de a gyártás a hétéves modellciklus alatt végig elmaradt a tervezett évi 30 ezertől. Végül összesen valamivel kevesebb mint 120 ezer Aztek készült el a mexikói Ramos Arizpében.
Elegáns típusjelzés és a szögletes kerékívet csak még jobban kiemelő, más ívű domborítás, zseniális
Csodálatos, milyen finom részletekkel érték el a hátborzongató összhatást
Dizájn
Ez a Tökéletesen Csúnya Autó úgy alakult ki, hogy a gyártó szerint Pontiac-legendákat próbáltak feleleveníteni egy SUV formatervével. A GTO-t, az első Firebird Trans Amet is bele kéne látnunk ebbe a bódéba. Naná, hogy nem megy, a végeredmény inkább parodisztikus. Minden, amit menőnek szántak, inkább röhejes lett, a szögletes, de felül azért ívelt rátéteket kapott kerékjáratoktól a furán áramvonalasított tükrökön és az elképesztő lámpaorgián át a pucéran hagyott tanksapkáig. Varázslatos.
A filmipar is meglátta a fantáziát a kocsiban: kissé szánnivaló, mellőzött, külsőségekre nem adó, csóró, de azért valahol zseniális vidéki figurák kocsijaként használják az Azteket. A legismertebb megjelenés persze a Breaking Bad Walter White-jának autója, de sok más szerepeltetés mellett az Amerikai faterben is komoly epizódszerepet kapott; egy ilyenbe költöztek be Smithék, amikor fogadásból megpróbáltak minimálbérből élni:
Utastér
A kabinban már egész más a helyzet. Ez egy 17 éves modell, de a jópofa szellőzőrostélyok, a kivehető, hűtőtáskaként használható könyöklő, a hajtogatható hátsó ülések, a csomagtér oldalfalában lévő fedélzeti kompresszor, a sok-sok hatalmas ajtózseb, pohártartó, tárolórekesz külön-külön és együttesen is simán illeszkedhetnének valami abszolút modern aktív családi jópofa autó koncepciójába. Így hirtelen a C4 Cactus ugrik be: van valami közös kedves őrültség az öreg Pontiac és a mai Citroën jellemében. Csak az Aztek hátsó traktusa jóval szabadabban variálható: az ülések egyesével mozgathatók, kivehetők, a kocsi sík padlós, három köbméteres teherautóvá alakítható, nyitott hátfalával már-már pickupos kihasználhatósággal:
1282-2692 liter a csomagtartó
Hogy kerül egy Aztek magyar földre?
Természetesen Csehországból. Zoltán egyrészt régóta Aztek-rajongó, másrészt egy kis nyomdának (PrintZóna) dolgozik, és olyan kocsit keresett a meglévő 2-es Prius mellé, amellyel nagyobb cuccok, tekercsek is elvihetők. Meg is nézett egy magyar rendszámos eladó autót (ezek szerint legalább még egy van az országban!), de az gázosítva volt és alig maradt csomagtere a tartály mellett. A Mobilén néha akadt egy-egy sokat futott és drága autó; most, amikor ezt a cikket írom, egyetlen 2004-es Azteket hirdetnek a legnagyobb német használtautós weboldalon, 6600 euróért, 124 ezer kilométerrel. És akkor a reménytelenül drága vagy ócska kocsi között egyszer csak felbukkant egy valószínűtlenül keveset futott, mindössze 60 ezer kilométeres(!) szépség, 3500 euróért. Sajnos csak fronthajtással, de akkor is!
Zoltán, a büszke tulaj. Mindig vágyott egy Aztekre és meg is lehet érteni!
A Prága melletti faluban álló 2002-es kocsit két szerelő barátjával kereste fel Zoltán. Vezetett szerviznapló és általános jó állapot tanúskodott amellett, hogy ez biztosan nem egy 200 ezerről visszatekert autó. Az orra törve volt, de elfogadhatóan ki is volt javítva. Az üzlet megköttetett, a piros Pontiac hazajött és H-s rendszámot kapott. Később aztán előkerült egy csomó apró hiba, de ez nem számít: a legkülönbözőbb elektronikus problémák, hektikusan felbukkanó hibakódok a típus jellegzetességei. És kiderült egy apró eltitkolt hiba is. Ezt az autót valamikor, valahol egy kicsit szétlőtték.
Egy erősítő beszerelésekor vették észre, hogy a csomagtér oldalában a külső lemezt egy négyzet alakú folttal javították. A belső lemezen jól kivehető volt a golyónyom. Alaposabban megnézve még 5-6 golyó javított nyomát sikerült felfedezni. A kasztni jobb oldalán apró, kezdődő rozsdapörsenések jelzik, hol ment még át lövedék a külső lemezen. Így már előkerült a magyarázat a szőnyeg alatt talált üvegszilánkokra is. Sebaj: egy ilyen múlttal csak még erősebb a Breaking Bad-es fíling és a sztori ismeretében még menőbb a csodálatos, kalapos Walter White matricagrafika az Aztek farán.
Walter White, a tévésorozat kispolgárból lett drogmaffiózója tette ikonná az Azteket
Zoltán imádja az autót, lelkesen bújja a fórumokat, élvezi a minden kátyút elviselő futóművet és a V6-os pörgős, erőteljes karakterét. Cserébe könnyen megbocsátja a stabil országúti tempónál is minimum 13, átlagban inkább 15-18 literes fogyasztást, és boldogan meséli el mindenkinek, aki csak kérdezi, hogy mi is ennek a szépséges szörnyetegnek a története.
A kapcsolók, műszerek a korabeli GM-ekből ismerősek, az európai szemnek-kéznek szokatlanok, de hamar megkedvelhető az az általános jóindulatú túlméretezettség, ami az amerikai családi autóknak hagyományosan sajátja. A műszerfal jól áttekinthető, logikusan szeparálták el a kezelőfelületeket. A középkonzolon a manuális klímarendszer egyszerű tekerentyűi, fölötte a rádió – ebben sajnos nem a gyári egység. Sajnos, mert érdekes baromság a GM-től, hogy egy csomó elektronikus funkciót a gyári rádiómagnóba építettek be. Mivel ezt egy másik fejegységre cserélték, Zoltán Aztekje nem nyitja vissza a zárakat megálláskor (érdekes, hogy bezárni viszont bezárja elindulás után), nem működik a világításokat felkapcsolva hagyó „Welcome Home” funkció és még egy-két apróság.
Az egyetlen nagy bajuszkapcsolóra kerültek az index, ablaktörlő mellé a tempomat gombjai is, a kormány alatt balra lent pedig a nagy meglepetésemre automatikus kapcsolású fényszóró kapcsolói laknak. Az ablakemelő, ajtót záró gombok a szokott helyen vannak, mind nagy, akár egyujjas kesztyűben is kezelhető.
Az ergonómia amerikaias, félfekve, elnyúlva jó vezetni az Azteket
Igen, automata világítás-kapcsoló van benne
Az általános minőségérzet nem rossz az Aztekben, gyalázat, hogy ezt az amerikai mércével egész tisztességesen összerakott kocsit úgy meggyalázták a Breaking Badben. A tévésorozatban ugyanis folyton nyöszörög, zörög, nyikorog minden az Aztekben, minden ajtónyitás egy vicc – de ez az egész átverés. A hangok utólag odavágott effektek. Justice for Pontiac!
Technika, vezetési élmény
A minibuszos alapok dacára az Aztek inkább a SUV-k képviselője. Hosszúak a rugóutak, lágy a felfüggesztés, finom a csillapítás. Az autó alapértelmezésben fronthajtásos, de készült automatikus vezérlésű 4×4-gyel is. A más GM-ekben is használt Versatrak nevű rendszer az első kerekek kipörgésekor 44% erejéig képes nyomatékot juttatni a hátsó tengelyre. Itt egy bonyolult, olajnyomással zárható kettős kuplungrendszer arra is képes, hogy az egyik hátsó kerék kipörgésekor mintegy diffizárként működve a még tapadó kerékre küldjön extra nyomatékot. A GM és a Steyr közös fejlesztéseként létrejött Versatrak az Aztekben mutatkozott be elsőként – ez is jelzi, mennyire nagy reményekkel készítette a General Motors ezt a fura autót.
Érdemes megemlíteni a maga korában különösen fejlettnek számító fedélzeti elektronikát: a számítógép-vezérelte diagnosztikával, felárért Head-Up Displayjel is szerelt rendszer temérdek vicces hiba forrása, de azért messze az érintőképernyős korszak előtt nagyon is menő dolog volt például egy ilyen változó grafikájú és színű LCD-visszajelző a műszeregységben:
Töltésellenőrző lámpa, de lehet más is:
Nyitott ajtóra figyelmeztető jelzés
188 lóerő, tisztességes 285 Nm jön ki a keresztben beépített 3,4 literes V6-os, nyomórudas vezérlésű szívómotorból, a sebességváltó nyúlós-komfortos, tipikus amerikai négyfokozatú automata. Amikor beültem a vezetőülésbe egy próbakörre (köszönöm, Zoltán, életem egyik legmeghatározóbb autós élményét!), az első pár kanyarban fel se fogtam, mit jelent ez a pilótától rettentően elszigetelt erő, fronthajtással kiegészülve. Az autó, hiába nyomtam a gázt, nem akart megindulni ki a kanyarból, bár a motor pörgött, kintről meg jött valami fura sutyorgás. Aztán rájöttem: basszus, ez még az ESP előtti időkből való kocsi, a hang, amit hallok, a füstölő ívbelső kerék, a kocsi azért nem gyorsul, mert olyan marha erős, hogy nem tud. (Feláras tételként rendelhető volt kipörgésgátló az autóhoz, de ebben nincs.)
Adatlap
Pontiac Aztek FWD – 2002
| Motor, váltó | 3350 cm3 V6, 12 szelepes OHV, nyomórudas szívómotor, 4 fok. automata |
| Teljesítmény | 138 kW (185 LE)@5200 |
| Nyomaték | 285 Nm@4000 |
| Méretek (h/sz/m) | 4629/1870/1699 mm |
| Tengelytáv | 2751 mm |
| Saját tömeg | kb. 1750 kg |
| Csomagtér | 1282-2692 l |
A futómű a fronthajtású kocsi alatt elöl keresztlengőkaros, független, hátul csatolt hosszlengőkaros (a 4×4-es alatt hátul független a futómű). A fék elől hűtött tárcsa, hátul dob (a 4×4-es alatt mindenhol tárcsa van). Zoltán autójában van viszont egy érdekes extra, ami jótékonyan hat a menetkomfortra: ez az Aztek hátul légrugós.
Finomabb gázpedál-kezeléssel békés, nyugis, komfortos családi batár így az autó. A fekvőrendőrökön fölényes nyugalommal gázol át nagyobb tempóval is, a magas építés, puha rugózás kiváló földutas kirándulásokra. De a kocsi igazán a hosszú, nyugis, amerikai stílusú országúti túrákon adja ki zamatát. A tágas kabinban mindenkinek jut saját privát szféra, a nagy motor megnyugtatóan duruzsol a hosszú végáttételezés melletti alacsony fordulaton, az Aztek a maga békés tempójában kocogó vonuló kérődzőként hagyja maga mögött a mérföldeket. Hatalmas étvágyával, túlméretezettségével nálunk persze ez a kocsi nem életképes hétköznapi autóként, érezhetően egy más világ szülötte.
A General Motors jól kihasználható családi hétköznapi autót akart csinálni az Aztekkel – de ami összejött neki, az ennél sokkal kevesebb és sokkal több. Komoly üzleti kudarc árán, de sikerült összehozni az autóipar egy örök mementóját. Íme, ezzel próbálta megmenteni magát egy múltban élő, túlságosan befelé forduló, legendás, de fejlődésképtelen iparág, a klasszikus Amerikai Autó üzletága, amikor megpróbálta csukott szemmel, csak saját belső hangjaira hallgatva megcélozni a XXI. századot. Egy vidám szörnyszülött, amiért nagyon lehet lelkesedni, de termékként értelmezhetetlen. Neked is tetszik?
