Ez itt egy bő tíz éve parkolópályán lévő, egykor szebb napokat megélt, naggyon öreg Land Rover felújítása. Illetve a közben átélt szívások, kalandok miazmások kiventilálása. Volt már két korábbi rész is, az első itt, a második pedig ide kattintva olvasható. Na, a reklámnak vége, jöjjön inkább a folytatás:
A nehezén már túl vagyunk, a Land Rover motorja jár, az összes olajfolyatós rés betömve, a fék az utolsó légtelenítő csavarig új, a futómű rendben van, a kormánymű már a helyén az új kormánnyal együtt. Az elektromos rendszer is teljes, az autó világít, dudál, mossa az ablakot és a kábelezés is csinos, semmi fekete csombék nem lifeg a motortérben. Vannak visszapillantói, kapott új sárvédőket, menő gumikat és már az összes ajtaja zárható. És nem egy lapos kaviccsal, mint eddig. Még kell vennem egy akksit, és már jöhet is haza az autó. Nagy ünnep lesz, az biztos, sokan örülnek majd annak a pillanatnak. De nézzük, mik maradtak még ki az előző részekből.
A donor
Néha a használtautó-hirdetésekben feltűnik egy-egy öreg Land Rover, jellemzően magyar rendszám nélkül, az ideálisnál jóval hitványabb állapotban. Ezeket nem igazán érdemes rendbe tenni, lábra állítani, mert még egy jobb állapotú autóra is rá lehet költeni a világ összes pénzét, nemhogy egy ilyen romra. Nagyjából így jött szembe a mi donorunk is. Egy darabig csak néztük a hirdetést, aztán valaki feldobta a csoportban, hogy talán érdemes lenne megvenni, aztán szétszedni.
A bontott műszerfal egész szép állapotban van
A hullarablás hamar beindult, én jó ideje vágyom egy dupla tetőre, ami láthatóan remek állapotban volt a szervdonor kocsin, illetve az első szélvédő is érdekelt, mivel az enyémre az előző tulaj valami ocsmány kis fémpöcköket csavarozott. Anno ehhez rögzítette a ponyvát. Elméletben gyorsan összedobtuk, hogy kinek mi mennyit ér, aztán Laci, akivel ketten eltartunk egy komplett Land Rover alkatrészboltot, elintézte a beszerzést, szállítást is. Szóval lett trópusi tető az autóra, amit elképzelésem sincs, mikor fogok áttenni. Ugyan nem ez volt a legfontosabb, de ez legalább már megvan. Ellentétben mondjuk a fűtéssel.
Fűtés
Jelenleg semmiféle fűtés nincs az autóban, aminek elég prózai oka van, marha drága bele egy eredeti kerek, Smiths fűtőtest. A rozsdás, ki tudja, milyen állapotú darabok 60, a használhatónak tűnők 100 ezer forint körüli áron mennek az Ebay-en, ha egyáltalán lehet kapni. Persze nem azért nincs belőle, mert annyi Land Roverben kell cserélni, hanem azért, mert számtalan öreg brit autóban használják ugyanezt a típust.
Ezt a kerek fűtőtestet használták a legtöbb régi brit autóban. Érthető, miért kerül egy vagyonba…
Ameddig télen is használtam az autót, addig egy Ladából berhelt fűtőtest okádta magából a meleget, de mivel rémesen csúnya volt, mennie kellett. A következő télig azért megoldom valahogy, jó eséllyel valami utángyártott dologgal. Addig is ott az ülésfűtés. Ha már az üléseket szemét módon megrágták az egerek és újat kellett venni, akkor egyszer élünk alapon extra ülések kerültek az autóba.
Az Exmoor gyárival megegyező, SII-be való szettje
Az SII-esbe gyárilag igen hitvány lóca való, aminek semmi oldaltartása nincs, és igazából egy iskolai széknél is kevesebb komfortot nyújt. A III-asokba már minimálisan formázott párnájú ülések kerültek, de a fejtámla még itt sem jelent meg, pedig az jó dolog. Viszont ha már úgyis új ülést kell bele venni és az OT vizsga sosem hozott lázba, viszont szeretek a lehetőségekhez képest kényelemben autózni, megengedhetem magamnak, hogy a gyárival megegyező megjelenésű, de jóval biztonságosabb ülés kerüljön az autóba. Senki nem fog szólni érte.
Ez pedig egy formázott, III-asba való ülésszett, de még nincs fejtámla és ülésfűtés
Az angol használt alkatrészes oldalak nézegetése közben találtam rá az Exmoor Trim nevű cégre, akik rengeteg hasznos dolgot gyártanak, illetve forgalmaznak öreg Land Roverekhez. Ponyvától kezdve a különféle zajelnyelő kárpitokon, kormányokon át az ülésekig.
Gyors levélváltás után kiderült, hogy a postázástól sem riadnak vissza, sőt, annyira rugalmasak, hogy a náluk rendelt ülésbe az általuk forgalmazott ülésfűtés rendszert is ingyen beépítik. Szóval így lett két fokozatban állítható, fűthető, fejtámlás ülés az autóban. Sajnos nem lehetett gyümölcsöző kínálatban tartani ezt az opciót, mert egy ideje már nincs ülésfűtés a cég termékei között és azóta a klasszikus megjelenésű fejtámlás ülés helyett is fejlesztettek újat, ami viszont már nagyon hasonlít a Defenderére. Kár.
Hogy áll a Defendered?
Különösebb jelentősége nincs, nagyon nem visel meg, ha valaki ledefenderezi az autómat, de azért próbáljuk meg kicsit rendbe tenni az öreg, szögletes Land Roverek nevezéktanát. Annyira nem lesz bonyolult, a Series I-gyel kezdődik, majd jön a Series II, IIA majd a III-as. Innen egy darabig 90-esnek, illetve 110-esnek hívják a tengelytávtól függően, majd jön a Defender megnevezés. De nézzünk képeket is.
Series I
SI-es abból is az MKI-es
Aránylag könnyen felismerhető, kicsi, 203 centiméteres tengelytávú, kissé talán szerencsétlen kiállású jószág, amit ebben a formában 1948 és 1951 között gyártottak, 1,6-os benzinmotorral. Később kapott nagyobb, erősebb kétliteres motort és komfortosabb felépítményt is, de az SII-es 1958-as megjelenéséig nagyjából így nézett ki a Land Rover. Volt belőle Mark I és Mark II, utóbbinál a lámpák már nem a hűtőrács mögül próbáltak világítani, hanem kibújtak a csirkeháló mögül.
Series II
Két darab SII-es
1958-1961 között pörgött a második széria, ami már kétféle, 88 és 109 incses (2,2, illetve 2,8 méteres) tengelytávval is készült. Az előddel ellentétben ezt már látta formatervező is, mielőtt gyártásba került. David Bache jó munkát végzett – többek között az 1970-ben bemutatott első generációs Range Rover zseniális formájához is volt neki köze – hiszen az ős Land Rover számos formai megoldása még az utolsó Defendereken is megmaradt. A Series II legkönnyebben a fém hűtőrácsról ismerhető meg, illetve a közel ülő lámpákról.
Ennél szebb SUV még nem készült a Föld nevű bolygón
Series IIA
Alvázszám alapján ez SIIA. Amúgy nincs jelentősége, így is jól alszom
Ránézésre a laikusnak reménytelen dolog megkülönböztetni a kicsit modernebb IIA változatot a sima II-estől. Mondjuk én sem tudnám, de ez nem is baj. Ez a típus 1961 és 1971 között készült. Hogy az autó megfeleljen az amerikai, ausztrál és holland világítási szabványoknak 1968-69-től a lámpák kiköltöztek a sárvédőre, így a két fényszóró között észrevehetően megnőtt a távolság, de a fémből készült hűtőrács megmaradt. A többi változás a motortérben keresendő, az erősebb, már 2,25 literes benzinmotor is ekkor jelent meg, de ezt már soros, hathengeres benzinessel is gyártották. Alvázszám alapján az enyém is IIA, brit piacra gyártott példány és valamikor 1975 év végén került az országba, abban az időben, amikor magánembernek nem igazán lehetett dízel autója. Persze minisztériumi hátszéllel minden belefért akkor is.
Series III
1971-1985 között készültek az SIII-asok. Az átlagembernek ez az Öreg Land Rover, hiszen ebből van még a legtöbb az utakon a három Széria közül. Legbiztosabban a műanyag hűtőrácsról lehet azonosítani, aminek a legendárium szerint egyes piacokon egyáltalán nem örültek, hiszen ezt leszerelve és a parázs fölé támasztva, már nem lehetett rajta megsütni a vacsorát. Cserébe a váltóban már az összes fokozat szinkronizált, az utastér is megújult, ott is több lett a műanyag, illetve a műszerek középről a vezető elé kerültek. 1980-tól pedig a 2,25 literes benzin- és dízelmotor főtengelye a korábbi három helyett öt csapágyat kapott.
Defender
A Defender már állandó összkerekes
A következő nagy lépést a hajszálnyit megnyújtott tengelytávú változat jelentette, amiket 110-esnek, illetve 90-esnek neveztek el és a turbódízel motor is ekkor jelent meg. Ez a dögunalmas megnevezés 1989-ig tartott, amikor a Land Rover bemutatta a Discoveryt, így az igazi Land Rovernek is kellett valami név, így lett Defender a kockább, továbbra is inkább munkagépként használt Land Rover. Ekkor már turbódízel motorral, ötfokozatú váltóval, állandó összkerékhajtással, és komfortosabb tekercsrugókkal, műanyag sárvédő-szélesítésekkel. Ugyanekkor tűnt el a motor előtti jellegzetes beugró rész is. A Defi 2016-ig húzta, majd csendben kimúlt.
Utódjáról eddig semmi komoly hír nincs, de valószínűleg nem is nagyon érdekli már a márkát, hogy terepjárót gyártsanak, hiszen megvannak a gazdaságilag sikeresebb modellek a kínálatban, amiket még el lehet adni komoly autóként. Már amíg valaki még emlékszik egyáltalán az öreg Szériákra, Defenderekre.
Akik ennél mélyebbre ásnának a témában és szinte szagról meg akarják különböztetni az öreg Land Rovereket, azok ezen az oldalon nézzenek szét.
Legközelebb már videóval szeretnék jelentkezni. Ahogy óbégatva csapatjuk a kocsit a porban.
