Jobbkormányos használt autót venni szentségtörés, bálványimádás, tömegpusztítás: ilyen és ehhez hasonló véleményekkel találkozom, amióta először megfogalmazódott bennem egy angliai használt autó megvásárlása.
Kéne egy motor. Vagy legalább egy kabrió
Március volt. Mint minden tavasszal, most is hatalmába kerített az érzés, hogy motorozni akarok. Ez pasis dolog, ha tavasz, akkor motort kell venni, vagy ha már megvan, motorozni kell. Bújtam a hirdetéseket, telefonáltam, megnéztem párat, szívtam a család vérét, hogy nekem motor kell. Mire megtaláltam a megfelelőt, mint minden tavasszal, előtérbe kerültek a motorozás hátrányai.
Kevés időm lesz élvezni a gépet, sok a macera a motoros ruhával, hova teszem a csomagjaim? Áááá, nagyon balesetveszélyes, nem vagyok már 20 éves, hosszú távon kényelmetlen izzadni a motoros ruhában…
Tudom, hogy a motoros társadalom egy emberként harapná el a torkom, de nekem ezek fontos szempontok a nyilvánvaló élvezeti érték mellett is. Rendben, ebben az évben is lemondok a motorozás nyújtotta élményekről és szabadságérzésről. Vagy mégsem? Mi lenne, ha vennék inkább egy kabriót? A nyitott tetős autózás átmenet lehet a motorozás és az autózás között. Viszlát izzadás, bukósisak, esés, kórházban töltött napok, csomagok hiánya és a többi kellemetlen velejáró, ami a motorozást jellemzi. Tévedtem, de erről majd később…
Hulladékok egymillió Ft alatt
Rávetettem magam a hirdetésekre és csalódottan állapítottam meg, hogy a jó kabrió nem olcsó. Legalábbis az én költségvetésemhez képest. Egymillió forint alatt, kevés kivételtől eltekintve, csak hulladékot találtam. 190 cm magasságommal a kicsi nyitott tetősök szóba sem jöhettek, úgy érezném magamat bennük, mint valami játékautóban.
Aztán egy barátom megkérdezte: „Miért nem keresel jobbkormányos használt autót? Ritkán, de lehet találni magyar rendszámosat, a balos árának töredékéért. Úgyis hobbicélra használnád, nem minden nap.” Tetszett az ötlet, gondoltam, egy próbát megér. Azonnal laptopot ragadtam és találtam is a hasznaltauto.hu-n egy 2006-os, jobbkormányos, magyar rendszámos Renault Mégane CC-t, kevés kilométerrel.
Kevés kilométer, hidraulikaolajban fürdő utastér
Ez a kasztni a „kacsaseggű” Mégane sokkal szebb, potrohos változata, összecsukható keménytetővel. Sok szakmabelivel szemben nekem nincsenek előítéleteim a francia autókkal szemben és mazohista is vagyok. Csak a bonyolult tetőmechanizmus miatt aggódtam kicsit. Ennyire azért nem bízom a franciákban.
Rövid utánaolvasás után kiderült, hogy a tetőszerkezetet a német Karmann cég tervezte a Renault-nak. A CC (compact coupe) nagy előnye a kemény tető. Télen és rossz időben teljes értékű autóként használható, nem teszi tönkre a nap és nem szakad ki. Hátránya, hogy nehezebb és becsukva több helyet foglal el a csomagtartóból.
Renault Mégane II CC, 2003-2009
A Renault Mégane II CC, a második generáció kabrióváltozata (2003-2009) igazi örömautó. Egyszerre gyönyörű coupé és vagány cabriolet. Igazi átváltozóművész. Nyitható keménytetejét a Karmann cég tervezte. A 2+2 üléses kialakítás praktikus, persze a hátsó sorba inkább gyerekek vagy kerti törpék üljenek hosszú távon. A hagyományos Mégane-nal azonos műszaki alap olcsón fenntarthatóvá teszi a CC-t. Motortípustól függően kapható volt öt- vagy hatfokozatú kézi, illetve automata váltóval. A csomagtér mérete lenyitott tetővel mindössze 190 liter és csak lapos dolgok férnek be, viszont bezárt tetővel közel 500 liter, ami bőven elég egy családi kiránduláshoz vagy akár hullaszállításra.
Ezután következett egy gyors telefon a tulajnak, a részletek megbeszélése, az autóba pattanás, majd száguldás az ország túlsó felébe sógorommal. Az autó egy kis pilisi faluban várt. Messziről jó állapotban volt, átvizsgálva azonban akadtak hibák bőven.
A tető nem működött, mert eltört az egyik tetőzárat mozgató hidraulikacső, ragadós olajjal beborítva a fél utasteret. Az ülések és a kárpitok egyébként is elég rossz állapotban voltak, ahogy ezt az Angliából érkezett autóktól megszokhattuk. A bal oldali ablakemelő nem működött.
Kipofoztuk a kicsikét
A motort elindítva azonnal hallható volt a benzines Renault-motorok egyik rákfenéje, a szívó oldali vezérlést állító „okoskerék” hibája. A jelenség egyértelműen észlelhető, a motor indításakor hangos, kerregő-csattogó hang volt hallható pár másodpercig.
Az autóhoz bónuszban járt még egy donor CC, motor és váltó nélkül. Az egyik szemem sírt, a másik nevetett. Ki kellett találnom, hogyan viszem el költséghatékonyan a donort, illetve hol tárolom később. Ugyanakkor nagyon örültem a rengeteg pótalkatrésznek, lesz mivel legózni. Végül megegyeztünk, hogy visszamegyek később és kibontom a nekem szükséges alkatrészeket. A karosszériát és a maradékot az eladó elszállíttatja. A pénzügyek és a papírmunka elvégzése után hazafelé vettük az irányt.
Beteg az okoskerék
Megkezdődött a hibafeltárás, a tetővel kezdve. Sajnos a hidraulikacső törése csak az egyik probléma volt. Az elektromos csatlakozók érintkezésének oxidációja a Mégane-t is érintik. A hidraulikaszivattyú csatlakozóját víz érhette korábban, több helyen zöldes színben pompázott. Ekkor örültem igazán a sok pótalkatrésznek, többek között a donor autóból kibontott hátsó kábelkötegnek, így volt alkatrész a hiba elhárításához. Viszont csere közben gyakran emlegettük a gallok felmenőit.
Miután a tetőt működésre bírtuk, következett a motor. Mivel rengeteg Renault-motort javítottam, biztonságosabbnak láttam levenni a hengerfejet és megvizsgálni, hogy a vezérlésmódosító fogaskerék (okoskerék) hibája okozott-e kárt a motorban. Szerencsére a motor belseje újszerű állapotban volt, ezért elegendő volt csak a hibás alkatrészt kicserélni. Vezérműszíj- és olajcsere után indítottunk és a motornak gyönyörű hangja lett.
Az oldalablak is jellemző Renault-betegség, az ablakemelő motorral egybeépített elektronika hibásodott meg. Ennek megjavítása után életre kelt a négy ablakot egyszerre leengedő gomb is. Az összes ülést és a kárpitokat kicseréltem, majd teljes körű kárpittisztítás és polírozás következett.
Mintha oroszlánon lovagolnék
Amint a CC menetkész állapotba került, azonnal kipróbáltam – volna. A harmadik utcáig sem jutottam el, máris félrevillogott a rend éber őre. A forgatókönyv a szokásos: forgalmit, jogosítványt kért és gyanúsan ingatta a fejét. Miután megtudta, hogy még a jogosítványom is külföldi, feljebb tolta homlokán a tányérsapkát. Megkérdeztem, miért épp engem szedett ki a tömegből? Látván, hogy a papírok rendben vannak, kissé megenyhülve azt felelte, hogy nyitott tetős, magyar rendszámos, jobbkormányos autót ritkán lát. Egyértelműen célpont lettem a rendfenntartás hálóján.
Miután túl voltam a teljes átvilágításon, következhetett a menetpróba. Az első, ami feltűnt, hogy mindenki megbámult. Mintha egy oroszlánon lovagolva vettem volna részt a forgalomban. Lassan megszoktam.
Ebbe az autóba 1600-as benzines motort építettek, ami fékevesztett száguldáshoz és gyorsuláshoz nem elegendő, de a kabriót nem is erre találták ki. Tökéletes gépsárkány kényelmesen suhanni az erdei úton vagy élvezni a május végi napsütést a városban araszolva. Ez a szívómotor mentes mindenféle bonyolult és költséges műszaki problémától, ami a Renault dCi dízelmotorjaival adódhat. Fogyasztása visszafogott. Városban sem sikerült 8,5 l/100 kilométernél többet megitatnom vele, az előbb említett erdei suhanáskor akár 6,5 literrel is megelégszik.
Az ötfokozatú sebességváltó hibátlanul teszi a dolgát, meglepően pontos. A kanyarokban kicsit elbizonytalanodik a hagyományos változatból örökölt futómű és eközben az utastér műanyag alkatrészei is hallatják a hangjukat. Ennél az autónál nem a műszaki paraméterek és a kevésbé jó futómű vagy a kicsit nyöszörgő műszerfal a fontosak, hanem a vezetési élmény, amit lenyitott tetővel krúzolva nyújt.
Egy zárt autóhoz képest hihetetlen szabadság lesz úrrá a vezetőn, kevés kompromisszum fejében. Megkapjuk a szabad eget a fejünk fölé, a suhanó fákat a vállunk mellett, de kapunk használható csomagtartót, beszélgethetünk a mellettünk ülővel, eközben zenét hallgathatunk és ha eleredne az eső, alig több mint 20 másodperc alatt a kabrióból dögös kupét varázsolhatunk egy gombnyomásra.
Milyen jobb oldalról vezetni?
Hosszú időt töltöttem Írországban, ezért jobbkormányos autót vezetni számomra nem új, de pár nap alatt bárki meg tudja szokni. A pedálrend, a bajuszkapcsolók és a sebességváltó kiosztása mind azonos a balkormányos autókéval. Valójában csak a bal kézzel váltást kell megszokni. Legfeljebb az első pár alkalommal az ajtókárpitot ütögetik a kezdők, utána már nem okoz gondot a másik kezünk használata. (Sokak azonban nem a váltást, hanem a kormányzást veszik át nehezebben a másik kezükkel. Mivel balkormányos és kézi váltós autókban, a váltások miatt vagy a rádióval, a szellőzéssel babrálva, sokszor elengedjük a volánt jobb kezünkkel, az autó egykezes irányításában ballal van több rutinunk a kontinentális Európában. A szerk.)
Persze a hazai utakon némi megszokást igényel, hogy nem az út belső felén vezetünk. Az előzést messzebbről kell megkezdeni, hogy biztonságosan láthassuk a szemből jövő török kamiont. Több sávos úton ez sem okoz gondot, mivel előzésnél nincs szembeforgalom és tükörből, esetleg hátrafordulva előzünk. Parkolóházakban, ha nem ül mellettünk Gizike a bal egyen, sajnos át kell másznunk keresztben az egész utastéren, hogy megnyomjuk a jegyautomata gombját. Az utolsó kellemetlenség higgadtan válaszolni a „nem veszélyes jobbos autót vezetni? Hogy tudtad megszokni? Én sosem tudnám…” és hasonló kérdésekre.
A jobbkormányos autó legnagyobb előnye kétség kívül az ára. Magyar rendszámmal ezeknek az autóknak feleannyi a használtautó-piaci értéke, mint a balkormányos társaknak. Eladni sem egyszerű őket, bár nem lehetetlen. Egy viszonylag szűk réteget érdekel csupán a jobbkormányos autók világa. Általában olyan emberek vásárolják őket, mint jómagam. Kipróbálták, esetleg rendszeresen vezettek a másik oldalon valahol külföldön és tudják, hogy nem ördögtől való cselekedet jobbkormányos használt autót tartani.