Röviden – Toyota Land Cruiser HZJ80 – 1996 | |
---|---|
Mi ez? | A Toyota komoly kihívásokra tervezett, 1990-ben bemutatott és egyes országokban 2008-ig gyártott Land Cruiser szériája |
Mit tud? | Árkon-bokron, sárban-bozótban elboldogul, és ezzel a motorral valószínűleg túléli az emberi civilizációt is |
Mibe kerül? | A Land Cruiser befektetésnek sem rossz, de mivel ritka az ilyen tipptopp állapotú járgány, nehéz megsaccolni, mennyit is érhet |
Kinek jó? | Aki nem szórakozásból jár terepre, hanem valóban ott van dolga, és nem akar lerohadt autóval bajlódni, annak egy hasonló Land Cruiserre van szüksége |
1951-ben rukkol elő a Toyota az első generációs, Jeep-szerű megjelenésű Land Cruiserrel, amit aztán tengernyi modell- és motorváltozat, majd világszerte komoly elismerés követett. Később a típus a japán márka legrégebben gyártott modelljévé vált, és több mint 10 millió eladott autóval büszkélkedhetnek. A J80-as szériát 1990 és 1997 között gyártották, de a dél-amerikai Venezuelában még majdnem egy évtized múlva, 2008-ban is készültek vadi új J80-asok.
Ezt a Land Cruiser szériát Magyarországon leginkább mint a 90-es évekbeli bűnözők nagy favoritját ismerhetik, hiszen ebben az időben még ez, illetve a Mitsubishi Pajero voltak az utak tekintélyt parancsoló tankjai. Aztán később jött a Q7-es Audi, az X5-ös, X6-os BMW és társaik, hogy átvegyék a pénzbehajtók és más gengszterek szolgálati autójának szerepét. A Land Cruiser pedig szépen visszatérhetett oda, ahová való, a rétre, sárba, jachtok elé, vagy éppen offroad versenyekre, világvégi kalandtúrákra.
Külső
A hatalmas, gömbölyded ívei miatt egyes piacokon buboréknak is becézett autó formáját Kitano Kizo tervezte, a kasztni pedig 4820 milliméter hosszú, 1930 mm széles, 1870 mm magas, amivel a legtöbb mélygarázsba még éppen be is fér a kocsi. Csak ne hagyjunk semmit a tetején. Tengelytávja 2850 mm, saját tömege pedig kiviteltől függően, úgy 2,2 tonna körül van. Formája zseniális, miközben megtartja a terepjáráshoz, pakoláshoz igazán praktikus szögletes formát, ránézésre mégis gömbölyűnek hat az autó.
Mintha a szigorúan vonalzóval és vinklivel megtervezett kasztnit legyártották volna agyagból, majd homokfúvóval lecsapatták volna róla a kiálló, éles sarkokat. A finom áramvonalasítás mellett megmaradtak olyan okos részletek is, mint az ajtó síkjába süllyesztett, letörhetetlen kilincsek, a gigantikus visszapillantó és a hátul, kétfelé nyíló csomagtartóajtó. Mondjuk pakolni már nem annyira mókás, mire köldökmagasságba emeljük a mosógépet, könnyen beugorhat egy sérv is.
Belső
Utastere hozza a japánautós megoldásokat, az ajtókilincstől a szent, zöldes fényben derengő kvarcórán át a klímavezérlés kapcsolóiig. Extra szinte semmi nincs benne, az ablakokat kézzel kell tekerni, és nincs központi zár sem, de van masszív kapaszkodó az anyósülés előtt és a katedrálisnyi hátsó résznek saját fűtés is jutott. Műszerfala a minimálisat tudja, egy sebességmérőből és tőle balra az üzemanyagszint-, hűtőfolyadék hőmérsékletmérőből áll.
Hely viszont rengeteg van benne, bár az üléspozíció a magasra épített és kis belmagasságú kabin miatt nem ideális, de a szellős berendezés és a nagy ablakok, amiket csak keskeny, karcsú oszlopok határolnak, szintén jót tesznek a tágasságérzetnek.
Technika
Teljesen más szempontok alapján tervezték a HZJ80-as Land Cruiser motorját, mint ami ma szokásos. Itt a teljesítmény huszadrangú dolog, hiszen a 4,2 literes, soros, hathengeres, turbó nélküli dízelmotorból mindössze 136 lóerős teljesítményt csaltak elő. Ennyi mozgatja a 2,2 tonnás testet, hajtja az állandó összkerekes hajtásláncot. Az autóban alig valamivel több mint 100 ezer kilométer van, és ha belegondolunk, hogy ezek az örök életre tervezett motorok egymillió kilométert is kibírhatnak, akkor újként is tekinthetünk rá.
Hasonló szempontok alapján alkották meg a futóművet is, amely a létraalvázra rögzített merev hidakból áll, rettenetes vasakból összerakva. A tulajnak ez nem volt elég, így aládobott egy Old Man Emu futóműszettet, biztos, ami biztos alapon, amit a hazai Land Cruiser kegyhelyen, a Sandlandernél tettek az autó alá. Váltója ötfokozatú, de ezt a szériát gyártották négyfokozatú kézi és szintén négyes automatikus váltóval is. A 80-as szériába amúgy 4 és 4,5 literes, soros hathengeres benzines, valamint 4,2-es turbódízel motor is kerülhetett.
Vezetés
Akármekkora bálna a HZJ80-as, vezetni mégis gyerekjáték. Még ezekkel a borzalmas rücskös terepgumikkal is könnyű tekerni a kormányát, finom a kézi váltó és a pedálokat sem nehéz nyomkodni, nem kell berezelni a méretüktől.
A gázadásra felpörgő hathengeres dízelmotor, pedig hangra elmegy benzinesnek is és autózás közben előbb kezd zavaróvá válni a nehéz terepre való General Grabber MT 285/75 16 colos abroncsok zaja, mint a finoman morgó motor hangja. A kilátás remek, az őszinte, egyenes vonalakkal határolt karosszéria jól érezhető és kanyarodni, manőverezni sem vészes vele. Óriási, ballonos abroncsaival nemhogy a kátyúkat, de még a járdaszigetet sem igazán érezni meg.
Ha hirtelen találnék a fiókban pár felesleges milliót, pont ilyen autóra költeném. Amit nem kell szervizbe vinni, nem túl erős, de sosem romlik el és a világ végére is elvisz.
Mellette – Ellene | |
---|---|
|
|