Varga Tibor, a Vezess használtautó-vásárlási szakértője, főállásban – kollégáival együtt – a megfelelő autó kiválasztásában és átvizsgálásában segít ügyfeleinek az Autóvizsgálat.hu vezetőjeként. Vele közösen készítjük az Értékbecslő sorozatot a Vezess videocsatornájára. Rengeteg jó és reménytelen autót vizsgált már át, az érdekesebb eseteket külön cikkekben is megosztja veletek, hogy felkészültebben indulhassatok autót nézni és jobb használt autót vásárolhassatok. Édesapja számára kellett autót találnia, amivel Kátolyból bejárhat Pécsre, nem kell fél év múlva a bontóba beadnia, de nem kerül többe 100-150 ezer forintnál. Varga Tibor többi cikkét ide kattintva olvashatjátok.
Sok pénzből könnyű jó autót venni! Már egymillió forint alatt is találhatunk a mindennapokban jól használható, megbízható járgányt. Igaz, nem ötévesen, esetleg kicsit karcosan, kicsit rozsdásan, de 5-600 ezer forintért kifoghatunk egy jó állapotú Focus I-et, G Astrát, esetleg egy kevésbé rozsdás öregebb Yarist. Kell ehhez némi szerencse, na meg szakértelem, hogy ne szaladjunk bele az első bontószökevénybe. De mi van akkor, ha rendkívül kicsi a költségvetés és csak pár százezer forint van a zsebünkben megtalálni egy jó autót és rendbe is rakni?
Édesapámnak autó kellett. Egy Pécs melletti kis faluban lakik és nyugdíjasként általában Pécsre futkosni és boltba járni használta öreg Ford Fiestáját. Az öreget szó szerint értem. Egy 1986-os Ford Fiesta 1000 köbcentiméteres motorral és négyfokozatú sebességváltóval joggal nevezhető öregnek. Édesapámnál vagy 20 évig szolgált megbízhatóan, aki maga is autószerelő volt sok évig, ezért mindig jó állapotban tartotta a kis vakarcsot. Elérkezett azonban az idő, amikor már nehezen lehetett alkatrészt szerezni a Fordhoz és a rozsda is csámcsogta rendesen.
Nem kérdés, váltani kellett. Az „új” autónak meg kellett felelnie pár kritériumnak, ami meglehetősen megnehezítette a megtalálását:
1. Minél kisebb fogyasztás
2. Az olcsónál is olcsóbb fenntartás
3. Legyenek olcsók az alkatrészek
4. Édesapám is meg tudja bütykölni.
5. Ne essen szét kéthavonta
6. Ingyen legyen, vagy egy kicsit olcsóbban
A hatos pont azért volt fontos, mert a házfelújítás kimerítette a kasszát és a régi Fiestáért csak kilóra adnak pár forintot a MÉH-telepen.
Fogyasztásban és fenntartási költségben verhetetlen a háromhengeres G10A
Fogadtunk hát vele egy üveg szilvapálinkában: azt mondta, nem tudunk rendes használt autót szerezni és rendbe is rakni 250 000 forintból. A magamfajta autóvizsgálónak ennél szebb kihívás nem is kellett! Volt még két hónapunk, amíg a régi autón lejár a műszaki, ezért nem kellett kapkodni. Vagyis mégis, mert a kiszemelt autót rendbe is kellett hozatni. Naiv dolog lett volna azt gondolni, hogy megússzuk egy pár százezres autó rendberakását egy olajcserével. Szívesen kipótoltam volna a büdzsét, de nem lehetett. Apám határozottan hárított.
Nekivágtam a látszólag lehetetlennek. Mivel kb. 250 000 forint plusz átírás állt a rendelkezésünkre rendberakással együtt, ezért csak egy típus jöhetett szóba, amelyiket 100-150 ezer forintért megvásárolhatjuk, és nem kell 6 hónap múlva bontóba tolni: a Suzuki, a mi autónk, abból is a második generációs.
Ez nem GA. Két légzsák, sportos ülés,fehér műszerfalszámlap
Fényezésmentes Swift 2002-ből
Sajnos a legtöbb példány mára reménytelenül rozsdás, viszont meglepő módon jól bírják a ridegtartást. Műszaki szempontból rendkívül szívósak. Ha pedig mégis hibájuk van, általában melegszendvics áron beszerezhető és javítható minden alkatrészük. Fogyasztásban talán csak a Daewoo Matiz és a pedálos Riga tud ráverni, bár a másodikban nem vagyok biztos.
Adott volt a típus, már csak a megfelelő példányt kellett megtalálni. Kábé annyi esélyem volt jó állapotú Swiftet fellelni kétszázezer forint alatt, mint Elvisszel találkozni a Váci úton péntek délután. Egy héttel később mégis rám mosolygott a szerencse: egy hölgyügyfelem szeretett volna használt autót vásárolni, aki az autó kiválasztásában és átvizsgálásában kérte a segítségemet. Régi autójától szeretett volna megszabadulni, ami történetesen egy 2002-es Suzuki Swift volt!
Elöl és hátul is a futómű bekötési pontja a legkritikusabb rész egy használt Suzuki Swiften
Rozsdás volt az alja, de ez inkább felületi rozsda volt. Néhány helyen kilyukadt a küszöb alja és a doblemez, de javítható volt. Éva sajnálta volna ócskavasba küldeni az autóját, mivel évekig szolgálta és sok mindent megjavíttatott rajta: Kicseréltette a hűtőt, a vízpumpát és a vezérlést, a féktárcsákat és fékbetéteket, a kipufogórendszert és a gumikat.
Típustörténet és a második generációs Swift motorjai
Külföldön 1988-tól volt gyártásban a japán kisautó, Esztergomban 1992-től készült. Magyarország akkoriban legkelendőbb új autóját szakaszosan futtatta ki a gyár, a háromajtós gyártása már 2002-ben megszűnt, az öt- és a négyajtós Swift 2003-ban kopott ki a gyártásból. A 15 évig gyártott autótípuson 1996-ban és 2001-ben volt modellfrissítés, az elsőnél erősebb lett a karosszéria. A cikkben bemutatott Swift az utolsó nemzedékbe tartozik, a generációkról a képgalériában is találtok fotókat.
Négykerék-hajtású, viszkokuplungos Swift is kapható volt, amely Subaru Justy néven is kapható volt, az emblémacsere később a 4×4-es Ignis-szel is megtörtént. A ritka változatok közé tartozik a háromsebességes automata kivitel, amely az egyliteres és az 1.3-as motorhoz volt párosítható. Az automata sokat ront a menetteljesítményeken és a fogyasztáson is, cserébe a legolcsóbb autó mindazoknak, akik nem tudnak vagy nem akarnak kuplungos autót vezetni. Mi egy fapados 1.0 GA-t teszteltünk belőle, akkor 20 évesen.
1997-től volt piacon a modellfrissítés utáni verzió
53 lóerős az egyliteres motor. A háromhengeres G10A kellően erős a minimális súlyú autóhoz. A legjobb megoldás országútra és autópályára az 1,3 literes, 68 lóerős négyhengeres, amely a központi injektorral fillérekből átépíthető autógáz-benzin üzemre is. Ijesztően jól megy az ezerhatos változat, ezt a 96 lóerős motort a limuzinhoz lehetett kapni. A motor fogyasztásával nincs baj, viszont a Swift fékrendszere egyszerűen alulméretezett a 180 feletti sebességre képes autó erejéhez mérten. 2002-ben jelent meg a 16 szelepes 1,3 literes sornégy, 84 lóerővel. A fogyasztás és a menetteljesítmények ennél a változatnál is ötöst érdemelnek. A csúcsmodell a veszettül pörgős és ugyanilyen hangos 1,3 GTi, 16 szeleppel és 101 lóerővel.
100 000 forintba került
Valójában a rozsdásodást leszámítva jó állapotnak örvendett az autó, a karosszériát sosem fényezték újra és a korabeli Swiftekhez képest gazdagon felszerelt modell. Volt benne két légzsák, gyári sportülés, első elektromos ablakok és színre fújt lökhárítók. A motornak egészséges és szép volt a hangja, már amennyire egy háromhengeres motor hangja szép lehet és a kipufogócső szinte fémtiszta volt belülről. Mivel a kilométer számláló öt számjegyű, nem tudhattuk, valójában hány kilométert futott a kicsi Swift.
Ügyfelem 150 000 forintot szeretett volna kapni a kis 1000 köbcentis, három ajtós Suzukiért, de én sokalltam az összeget és százezret ajánlottam. Magam is meglepődtem, amikor a tenyerembe csapott! Lehet, hogy mégis enyém lesz az üveg szilvapálinka?
150 ezret mondott rá az eladó, végül 100 000 forintban állapodtunk meg
Már csak az volt a kérdés, mekkora összeget kell a karosszériára költeni? A nagy karosszérialakatos műhelyeket messziről kerülnünk kellett, mert egyrészt elhajtottak volna az öreg Suzukival, másrészt kicsi volt a költségvetésünk. Végül egy kasztnis barátomnál kötöttünk ki, aki az otthoni műhelyében elvállalta a javítást és az alvázvédelmet.
Mi baj lehet egy Swifttel?
A második generációs Suzuki Swift műszakilag golyóálló. A legtöbb gond a karosszériával van. A rozsda főleg a kocsi alján szeret csámcsogni. Elsősorban a küszöbök, a doblemezek, az első rugótornyok, a hűtőtartó és a hátsó futómű bekötési pontjai a veszélyeztetett területek. A futómű nehezen viseli a hazai útviszonyokat, amin a 13 collos kerék sem segít. A hátsó lengéscsillapító szeret szétrohadni. A jó hír, hogy pár doboz sör árán szinte bármi megvásárolható a futóműhöz.
A hűtő alja enged az időnek, itt is javítani kellett
Ha a motorra vigyáztak, kimegy a világból. Gond inkább a váltókkal lehet, a sebességváltó nyelestengely-csapágya hajlamos búgni. A belső tér műanyagjai olcsóságuk miatt zörgősek, különösen télen. A fenti problémákat leszámítva nem tudok árkategóriájában megbízhatóbb, olcsóbban fenntartható buszpótlékot, guruló esernyőt ajánlani, viszont szombat esti csajozós verdának alkalmatlan.
Futómű-bekötés oké?
Miután elhoztuk az autót, pár nap várakozás után nekilátott a munkának. Az itthon 1-esnek hívott, de a kocka Swift után valójában második generációs Swiftek gyenge pontja a futómű bekötési pontja. Szerencsére esetünkben ezek a pontok csak felületi rozsdásak voltak, beavatkozást nem igényeltek.
A küszöbök is menthetőek voltak, inkább a küszöb-padlólemez találkozásnál kellett pótolni a lemezt. Az első doblemezek alja itt sem úszta meg. Ki kellett foltozni mindkét oldalt. Ezen kívül már csak a hűtő tartóbordája volt vissza. Ennek a bordának az alja szintén kilyukadt, amit javítani kellett. A kocsi teljes alja le lett fújva egy speciális rozsda-átalakító folyadékkal, amely átalakítja és semlegesíti a rozsdát, majd három réteg rücsit kapott, ami megakadályozza a karosszéria vízzel való érintkezését és további korrózióját.
Csak felületi rozsda támadta a hátsó lengőkarokat fogadó lemezt. A Swift-tulajok fő ellensége a rozsdásodás
Ha már emelőn volt a Suzuki, átnéztünk mindent rajta még egyszer. A kormánymű-porvédő cseréjén, olaj- és szűrőcserén és pár izzó cserén kívül más beavatkozást nem igényelt a kis Swift. A teljes műveletet anyaggal, tokkal-vonóval megúsztuk százezer forintból. Pár taktikai karcot leszámítva kis pénzből egy jó állapotú autót gyártottunk, ami csont nélkül menne át a műszaki vizsgán, bár ez csak hat hónap múlva lesz esedékes.
Swift 1.0: emelkedőn mintha fékernyőt nyitnál
Elkészült az autó, jöhetett a teszt! Édesapámék házáig az út 200 kilométer autópályán, egy háromhengeres, 993 köbcentis 18 éves Suzuki Swifttel. Igazi kalandnak ígérkezett. A pici motor meglepően fürgén mozgatta a kevesebb, mint nyolcmázsás karosszériát. Könnyedén gyorsult 130 km/h-ra, egyedül a nagyobb emelkedők bizonyultak küzdelmes akadálynak. Ilyenkor, mintha fékernyőt nyitottam volna. Szerencsére emelkedő után jönni szokott a lejtő. Itt azért sokkal jobban érezte magát. Ezt a kis autót nem autópályára találták ki, bár itt is megállta a helyét.
Ár/érték arányban verhetetlen autó. Ütközésbiztonságban pedig a kortárs kiskocsik ugyanilyen rosszak
Gond nélkül megérkeztem Kátolyba, a kis baranyai zsákfaluba. Édesapám egy üveg szilvapálinkával várt a kapuban és még mindig nem akarta elhinni, hogy 250 000 forintból összehoztunk neki egy autót vételárral, rendbehozással és átírási költségekkel együtt.
Mielőtt megérkeztem, újra teletankoltam a 40 literes tankot és mosolyogva konstatáltam az 5,2 literes autópályás fogyasztást. Ismét bebizonyosodott, hogy nem csak milliókból lehet megbízható, olcsón fenntartható autót beszerezni és az is bebizonyosodott este, hogy nagyot üt a szilvórium.
Tetszett az életszag? Varga Tibor többi írását itt olvashatjátok a Vezessen a használtautó-vásárlás murvával kikövezett, rögös útjáról.
