| Használt autó: Volvo V70 2,5D (Typ L, 1996-2000) | |
|---|---|
| Mi ez? | Öthengeres, Audi-motoros dízelváltozat az 1996-2000 között gyártott, első generációs Volvo V70-ből. A V70 egy középkategóriás kombi, a 850-es Volvo továbbfejlesztése. |
| Melyik motor jó bele? | A kipufogó-leömlő esetleges repedése ellenére ajánlható az összes benzines, jobb a békesség alapon a 2,4-es szívómotorok adják a legkevesebb munkát a szervizeknek. Dízelből csak a 2461 köbcentis TDI volt hozzá, 2.5D néven, akárcsak az utód V70 első éveiben. |
| Mennyibe kerül? |
Gyakorlatilag nincs belőle eladó. Ha mégis, akkor 400-600 ezer Ft körül hirdetik őket, de ilyen ritka és idős autókra nehéz irányárat megállapítani. |
| Mi van helyette? | Hasonló, de 115 lóerős motorral C4-es Audi 100, ugyanígy 140 lóerővel 1997 előtti Audi A6 2,5 TDI is. Tágabb értelemben sorötös dízellel például Mercedes C- és E-osztály vagy Alfa 166, 156 és 159, esetleg Lancia Lybra, mert Kappát már nem találni. |
Nagy öröm ért nemrég: a Felvidékről két végtelenül kedves olvasónk, két feketeöves autóbuzi látott vendégül egy olyan autóval, amit már régóta szerettem volna vezetni. A 850 kombi modellfrissítésével, 1996 végén születő V70 a Vezess indulásakor már nem volt elérhető tesztautóként és a modernizált 855 nekem használt autóként is kimaradt valahogy az elmúlt húsz évben.
Nagy újrakezdés volt a 850/V70
Maga a típus is érdekes, mert a Volvónál teljes újrakezdést jelentett a koncepciója. A 440-480 család fölött először bevetett első- majd összkerékhajtás, az élekkel megrajzolt, de az áramló levegőnek is kedves formavilág nagyon más, mint a hátsókerekes, vonalzóval megalkotott 740 és 745 volt.
A Belgiumban gyártott 850 kombi alaktényezője 0,32, a V70-é hasonló lehet. A limuzinénál rosszabb aerodinamikai adottságok ellenére, a feltűnés kedvéért a Volvo a limuzin előtt a 850 kombival szállt be a Brit Túraautó Bajnokságba. A sok lépcsőshátú között vitézkedő kombi nagy hecc volt az 1990-es évek közepén, lásd az alábbi videón.
A képeken látható dízel kombi megmenekült a közúti csatározásoktól, remek állapotban van a 2000 óta megtett 450 000 km ellenére. Attila, a gazdája 420 000 km-rel vette meg 2018-ban, mindkét gyári kulcsával egészen pontosan 1450 euróért, nagyságrendileg 520 000 forintért.
Kint feleannyiba kerül rendszámozni, mint itthon
Először autókereskedelemben és használtautó-behozatalban profi keresztapja nézte meg az autót, aki azonnal meglátta benne a szépet. Mások nem, a parádés állapotú karosszéria és az egészséges motor dacára egyáltalán nem kapkodtak érte a vevők. Pedig a szervizdokumentumok gondos karbantartásról tanúskodtak, még a 410 000 kilométeres olajcseréről is volt bizonylat.
1450 euróért hozta el a gazdája, Attila. Az olasz autó honosítása Szlovákiában 150 000 Ft alatti tétel volt, itthon a dupláját elvinni a magyar rendszám
Szlovákiában a használt Volvo V70 2.5D forgalomba helyezése nagyságrendileg 400 euróba (kb. 144 000 Ft) került tokkal-vonóval, ami itthon kerekítve 300 000 forintba volna Euro 2-es motorral. A kisebb tételeken felül ebben benne van 161 000 forintos regisztrációs adó, a vizsga és a származás-ellenőrzés 39 090 forintért és a gyűlöletes sarc, a nevében is értelmetlen vagyonszerzési illeték 56 650 forinttal.
Nem tipikus olaszországi használt autó
Az olaszországi autók sem mind teljesen rozsdamentesek, de korróziós szempontból a közeli oszágokból messze ezek a legjobbak. Ennek a V70-nek is rozsdamentes az alváza, futóműalkatrészeit sem nyaldossa a barna kór, bár ez az érintett autók egy részében inkább esztétikai gond, semmint veszedelem.
Bámulatos az alváza, sehol nincs rajta rozsdásodás
Ez az autó jó példa rá, miért nem kell ütött-kopott, agyonkarcolt, behorpasztott használt kocsiként leírni az Olaszországból behozott használt autókat. Itt összesen az első és a hátsó lökhárítót kellett újrafényezni, a karosszériát egyáltalán nem csúfítják horzsolások, húzások.
Közel félmillió kilométerhez és a későbbi nagy Volvók gyors belső lepusztulásához képest megejtően szép állapotban megmaradt a belső tér. Az ajtóburkolatok épek, az üléskárpit anyaga, finom tapintása prémiummárkához illő és mivel ez teljes egészében szövetborítás, az olasz piacos autókból rendszeresen kimaradó ülésfűtés itt egyáltalán nem hiányzik. Nem süt a fűtetlen félbőr ülések vagy a teljes bőrkárpitok hidege télen.
A tetőkárpit is csak azon a féltenyérnyi folton ereszkedett meg, ahol valaki vizesen próbálta tisztítani. Az illető ebből valószínűleg megtanulta, hogy máskor ne érje nedvesség a 20 éves ragasztó maradékát.
Akárcsak a 850, a V70 is a P80 padlólemezre épül. Első futóműve MacPherson, a hátsó Deltalink a Volvo által továbbfejlesztett csatolt hosszlengőkaros konstrukció neve
900 bar az első TDI-ben
A vásárlást követően a toronygumik és a lengéscsillapítók elhasználtsága miatt elöl kopogó, huppogó futóművet kellett megjavíttatni a lengéscsillapítók, a gömbfejek és a szilentblokkok cseréjével. A sorötös dízelmotor egy vezérléscserén van túl, adagolója és turbója is eredeti.
Érdekessége, hogy a motor elején van a vezérlés és hátulján a gázolajszivattyú hajtása. Mivel a Volvo az Audinál eredetileg hosszában álló motort keresztben építette be, a menetirány szerint jobb oldalra esik a vezérlés és bal oldalon a nagynyomású szivattyú hajtása.
140 lóerős a turbós öthengeres dízelmotor, 290 Nm maximális nyomatékkal. A Volvo az Audinál eredetileg hosszában álló motort keresztben építette be
Ez a 900 baros befecskendezési nyomás előállítására képes Bosch-adagoló volt az egyik kulcsa a közvetlen befecskendezéses dízel öthengeres megvalósításának szériaautóban. A kortárs kamrás dízelekhez képest csillagászati nyomásértékeknek is köszönhető a közvetlenül az égéstérbe belőtt gázolaj elégetésének hatékonysága, ami a motor erejében és fogyasztásában is visszaköszön. A kijelzőn 5,9 liter/100 kilométer szerepel, a valóság 6,5 liter körül lehet. A Spritmonitoron az első generációs V70 átlaga 6,69 liter százon az öthengeres TDI-vel.
D5252T: volvós név, Audi-eredet
Mivel a 850 és az S70/V70 minden motorja öthengeres, a saját dízelmotor híján az Auditól átvett erőgép hengerszámban nem nyújt többet a 126 és 265 lóerő közötti motorokkal szerelt testvérmodelleknél. Előbbi az 1984 köbcentire visszavett szívómotor, utóbbi a rövid ideig gyártott V70 2,5R AWD teljesítménye.
Gyakori hibalehetőség a csomagtérajtó zárja, de itt hibátlanul enged utat a 470-1610 literes csomagtérhez
Bár D5252T-vel a motornak van Volvo-kódjele, ettől ez még teljes egészében az Audi öthengerese, egyformán 140 lóerővel és 1900-on 290 Nm-rel, akárcsak a piros I betűs Audi A6 2,5 TDI-ben.
Különleges varázsa van ennek a motornak. Önmagában az élettartama lenyűgöző, még vásározós használatban is. 450 000 km-rel ez a motor egyáltalán nem eszi a 10W40-es kenőanyagot, a 10 000 km-es olajcsere-intervallumban nem igényel utántöltést.
Rezgései behatolnak a bőröd alá és létrehoznak valami szubtilis kötődést, amit más öthengeresek is tudnak, legyen az dízeloldalról például sorötös Mercedes, D5-ös Volvo, Alfa vagy Land Rover, benzinesként Lancia Kappa és Lybra, nem beszélve az Audi turbómotorjairól. De az ötödik henger még a Stilo Abarth bajaival szemben is megbocsájtóvá tesz.
Nagypályás a 2461 köbcentis, sorötös dízel. Ereje, hangja, bizsergése és érzéki rezgései függővé tesznek. Vajpuhán kapcsol az automatikus váltó, mintha nem volna benne 450 000 km. Téli programban is működik
Elülnék benne a világ végéig is
Szóval a motor már önmagában varázslat. Hatalmas erőgépnek érzed, ahogy üresjáratban ütemesen rezgeti a karosszériát. Csak egy hengerrel és 500 köbcentivel több a tömegméretekben ontott kétliteres négyhengereseknél, de más világ.
Ötfokozatú az automatikus váltó. Olyan lágyan vált és annyira jó ütemben kapcsol, mintha cserélték vagy alaposan felújították volna, de eredeti ez is, csak egy tavalyi olajcserét jegyez a szerviztörténet. Az automata érezhetően ront a menetteljesítményeken a kézi váltóval vezetett motordonorhoz, a C4-es Audihoz képest. A newtonméterek egy része odaveszik ugyan, de a V70-ben így is megvan az a cirkálóhangulat, ami a maguk korszakában nagynak és erősnek számító autók sajátja.
Remek utazóautó. Takarékos, nagy a hatótávja, jók az ülések és nem zajos. 6,7 l/100 km az átlaga a Spritmonitoron
Szokatlanul sokat forog a főtengely, a korabeli szokáshoz képest az automatikus váltó áttételezése egyáltalán nem hosszú. A zajszint mai autókhoz mérten sem zavaró, az öthengeres városban erős, de szerethető orgánuma országúton a háttérbe süllyed.
Ha megtetszett a V70-ből akár ez, akár az utódgeneráció még az Audi öthengeresével, nem lesz könnyű dolgotok. Félmillió km alattit kifogni belőlük kevés sikerrel kecsegtet, márpedig 500 000 km körül eljön az adagoló-felújítás ideje, aminek a költsége aránytalan ráfordítás az autó piaci árához képest. Az értékéhez mérten nem feltétlenül, mert ezért a pénzért ilyen tágas, átgondolt, stílusos, erős, takarékos, jól felszerelt és vállalható biztonságú családi autót nem könnyű találni.
| Mellette – Ellene | |
|---|---|
|
|
