Öt hónapja vagyok tulajdonosa az E46-os 320i-nek, és ez idő alatt sokkal több dolog történt vele, mint azt terveztem. Hamar lelövöm a poént, nem azért születnek új sztorik róla, mert hibákat produkálna. Lekopogom, de bármiféle hiedelemmel ellentétben ezzel az autóval nincs gond, egyelőre. Egész egyszerűen csak nem bírok magammal, és amiről tudom, vagy sejtem, hogy meg tudom csinálni, azokat javítottam ki, cseréltem, vagy fejlesztettem rajta.
Korábban kicseréltük a két első döglött lengéscsillapítót és felújíttattam a kormányművét, meg beállítottuk a fényszóróit. Azóta pedig az apróságokra koncentráltam, amik zavartak kezdettől fogva. Az egyik ilyen a folyamatosan nyitva maradó tankbetöltő fedele volt, aminek a rugója teljesen elkopott. Ha 500 kilométerenkénti tankolásokkal számolunk, akkor a több mint 350 000 kilométer alatt durván 700-szor nyitották és zárták be, így boldogan nyugdíjaztam. A kis fémdarabot pár száz forintért külön is meg lehet rendelni, a cseréje pedig 10-15 másodperc közé tehető. Minőségi a javulás, így már a központi zár is be tudja zárni a fedelet – kitol egy pöcköt zárásra, amivel reteszeli az ajtót.
Könnyes búcsú a kínai fejegységtől
Úgy voltam vele, hogy ha jól használható, akkor maradhat a kínai érintőkijelzős fejegység, de semmilyen minőségben nem felelt meg az elvárásaimnak, és akkor még finoman fogalmaztam. Nekem ez túl idegen ahhoz, hogy gyárinak nézzen ki az utastér, ebbe a formavilágba a gyári rádió passzol a klímakonzolhoz és a műszeregységhez illő narancsos-pirosas fényeivel. Úgyhogy kerestem hozzá egy megfelelőt bontottan.
Ebben az esetben a bontottan valóban azt jelenti, hogy bontóban jártam érte. Olyanban, amilyenekben Mike Brewer is kereste a kincseket a Wheeler Dealers fénykorában Golf és 205 GTI-hez, meg az egyéb régi vasakhoz. E46-ot minden második udvarban bontanak itthon, amivel csak az a baj, hogy mindenki azt hiszi, hogy kincseket bont ki a leharcolt autókból, ezért olyan áron is adják a huszonéves alkatrészeket. Ezzel szemben egy erre szakosodott bontóban hegyekben állnak, a szó legegyenesebb értelmében, a kibontott E46-alkatrészek, emberi árakon.
Bontóban jártam a szükséges alkatrészekért, nekem kellett kiszerelnem a donorautóból
Kellett egy Mode gombos rádió – erre köthetek később bluetoothmodult, ami már úton van –, egy középső zárható tároló és a gyári keret, ami az egész mögött van, és amit a kínai fejegység beszerelésekor kidobtak. Utóbbi kettő csak a két jókora, alkatrészekkel teli csarnok előtt sorakozó autók egyikében volt még beépítve. Így kaptam egy csavarhúzót, hogy megszerezzem magamnak őket. Lehet, hogy ezt más degradálónak találná, de én valamilyen furcsa perverzió miatt még örültem is neki, hogy szerelhetek.
Szerettem volna, ha van itthon ilyen hely, és lám, létezik, és viszonylag keveset is kértek az alkatrészekért. A három alkatrészért 30 000-et fizettem, a rádió hibátlan, a tároló pedig felújított, így ezt jó üzletnek könyveltem el. Pláne, miután a kínait is sikerült eladnom, még pluszosan is jöttem ki az üzletből, annak árából futotta még másra is, de azt majd később. A rádió kicserélése szerencsére nem nagy feladat. Le kell pattintani hozzá a két műszerfali díszlécet, két csavar tartotta az utólagos fejegységet, annak kábeleitől kellett megszabadulnom, a GPS vevőjét kikötnöm és az USB-kábelt kifűznöm.
Ilyenkor kicsit kilátástalan a helyzet, de csak a javulás érdekében bombáztam szét
Mehetett be a helyére a gyári keret, visszakerült az eredeti helyére, egy szinttel feljebb a klímakonzol, annak helyére pedig a gyári, zárható tároló. Ezek egyszerűen bepattannak a helyükre, nincs nagy hókuszpókusz. Végül a rádió is megtalálta a helyét és tökéletesen működik, a benne lévő gyári erősítővel még az a csenevész hat hangszóró is szebben szól, mint az érintőkijelzős kínaival. Elképesztő, hogy ezekért az utólagos androidos fejegységekért több mint 100 000 forintot is elkérnek újonnan. A változás óriási, minőségi ugrás az eredeti rádió gombjait nyomkodni, és miután nem süti ki a szemem sötétben a kijelző képe, észrevettem, hogy a plafon csillárjáról két piros LED világítja meg halványan a középkonzolt.
Tökéletes rend a középkonzolon, a sárgás-pirosas fényű rádió most passzol a képbe, így látom a belső hangulatvilágítás fényét is
Beugrott egy multikormány, és még tempomat is hozzá
Szerencsére olyan jóakaró barátokkal vagyok körülvéve, mint a korábban a Vezessnél is író Csepreghy Dani, aki saját kincsestárából kínált meg egy eredeti M-es kormánnyal. Valójában nem sok választásom volt, hamarabb volt benne a csomagtartómban, mint hogy megtanultam volna az autó rendszámát. Az eredeti malomkerékhez képest ez egy csodálatos alkatrész, de a beépítésével vártam egy darabig, leginkább a tempomatosítás megoldásáig.
Ez ugyanis multikormány, amit, ha csak úgy beszerelek, nem fog működni. Ha ugyanis eredetileg nem került bele, a gyártó kihagyta azokat a kábeleket, amik szükségesek lennének. De az ég áldja a BMW-t! Gondolt azokra a gyengékre, akik használtan vesznek majd E46-ot, és szeretnének bele ilyen extrákat. Ezért, hogy ne kelljen kókányolni és mókolni – úgy is meg lehet oldani –, kiadta a szükséges gyári kábeleket és csatlakozókat egy csomagban. Ez pedig alig 10 000 forintba kerül jelenleg.
Kikerült a régi kormány, helyére egy M-es multikormány került
Eredeti és minőségi termék, aminek az előnye, hogy a csatlakozók és a kábelek színei is megegyeznek az autóban lévőkkel, ezt hívják úgy, hogy plug and play. Na, persze nem ennyire egyszerű a dolog, ezért is töltöttem estéket a beszerelési rajzokkal és a temérdek videóval, amik a neten terjengenek. Ezekből kaptam lendületet ahhoz, hogy nekiálljak egyedül, minden mozzanatot részletesen átvizsgáltam, kevés benne a hibalehetőség. Persze, az ilyen „Fogd meg a söröm” pillanatokból nem mindig sül ki jó.
Tudtad? Vak feltaláló ötlete volt a tempomat
Egészen az 1900-as évek elejére is visszanézhetünk, hogy a tempomat ősét megkeressük, ha az autóiparra szorítkozunk, akkor viszont az 1940-es évek eleje a kiindulási pont. A sebességtartó rendszer forrását pedig ott fogjuk megtalálni, ahol a leghamarabb támadtak igények a kényelmes megoldásokra szinte minden területen a történelemben; Amerikában.
Ráadásul egy olyan autóipari fejlesztő fejéből pattant ki az ötlet, aki nem is tudott már vezetni. Ralph Teetor nevéhez köthetjük az első olyan tempomatot, vagy sebességtartó rendszer ötletét, kidolgozását és alkalmazását, ami a mai rendszerekre a leginkább hasonlít. Teetor teljes vaksága miatt sofőrrel járt, egy idő után pedig annyira zavarta, hogy a sofőrjei állandóan gyorsítanak és lassítanak, nem tudnak egyenletes sebességgel haladni, kitalált számukra egy megoldást.
1945-ben védették le, először 1958-ban szerelték sorozatgyártású autóba a tempomatot
A feltaláló 1945-ben védette le a szabadalmat, először pedig 1948-ban készült működő prototípus. Teetor Speedostat névre keresztelte, de amikor először megjelent a Chrysler Imperialban 1958-ban, már Auto-pilotnak hívták, később viszont a Cruise Control név vált ismertté, mi pedig tempomatnak hívjuk. A szó eredetileg a Mercedes-Benz elnevezése a sebességtartó automatikára, olyannyira hogy a Tempomatra a Német Szabadalmi- és Márkahivatalban 1975 óta élő oltalmát a Mercedes meghosszabbíttatta 2025-ig. Ám időközben a tempomat köznevesült, akárcsak az aszpirin vagy a xeroxozás.
A kormány kicserélése a legkönnyebb, így azt nem is részletezném, a kábelezés itt most érdekesebb. A műszerfal alsó burkolatait kell lebontani, hogy hozzáférjünk a szükséges helyekhez. Ki kell szednünk a helyéről a világítás kapcsolóját is, mert ebbe futnak bele az autó elektronikus rendszerének kábelei, itt van egy vezérlő egység. A teljes kábelkötegből ki kell keresni azt a kettőt, amit a csomagban is kaptunk. Ez a legrizikósabb része a beépítésnek, mert vágni kell, és kettő-kettő új csatlakozót krimpelni és forrasztani a helyére. Színvakoknak nem ajánlott feladat, de azért elég eltérőek a vezetékek.
Gyári minőségű csatlakozókat adnak a csomagban, ezek pontosan illeszkednek, szorosan tartanak, és a kattanási érzetük is olyan igazi. Azt érezni tőlük, hogy most tényleg összerakunk valamit, nem csak taknyolunk. Két vezeték megy a kormányoszlop mögé is, a kormányhoz vezető csatlakozóba, és egy a motortér felé. Ott is könnyű megtalálni, melyik csatlakozó fejbe kell bevezetnünk a kábelt, amin rajta van a kis gyári vég, így azonnal megtalálja a helyét és be is kattan. Kevés ponton lehet elrontani, nekem egy visszabontásból sikerült megoldanom a feladatot, azt is csak azért kellett, mert rossz helyen ment át az egyik vezeték.
Gyári kiegészítőként rengeltem meg a tempomathoz szükséges kábeleket
Mi az eredmény? Működő tempomat, hibátlan, hosszú távon is teszteltem már, valamint kormányról vezérelhető rádió, és a gombok még világítanak is. Nettó egy óra volt a beszerelés, de csak meg kiélveztem minden percét. Hogyan lehetséges, hogy ilyen könnyű utólag extrázni az E46-ot? Modernebb CAN BUS rendszerű már, nem úgy, mint az E36. Ezen túl pedig a vezérlő elektronika, az autó agya tud mindent, a gyártáskor csak a vezetékeket hagyták ki a kábelkötegből. Így, ha bekötünk valami újat, az jó eséllyel működni fog. Ha mindent jól csináltunk és mégse, akkor az új alkatrészben, vagy az autó más pontján lesz a hiba.
Bizonyos Volkswagen termékeknél is hasonlóan lehet fejleszteni a tudást, korai Golfokba, A4-ekbe a bal oldali bajuszkapcsoló cseréjével működik, más márkáknál viszont az autó agyába is bele kell nyúlni. Szerencsére az E46 nem ilyen, így most viszonylag kevés belefektetett energiával és összeggel jelentősen sikerült javítanom az állagán és a kényelmén. Nálam ezek most óriási minőségbeli ugrások voltak, már most teljesen más autó, mint mikor megvettem.
Ott az igazság, világít a zöld ikon, és tökéletesen működik is a tempomat, amit én szereltem be
Történt még pár apróság, és lesz még tennivaló
Amikor az embert elkapja a gépszíj és elkezd alkatrészeket keresni, az egy veszélyes dolog és kicserél olyan dolgokat is, amit nem lenne szükséges. Így történt, hogy az eredeti, már málló, ragacsossá vált bevonatú díszlécek helyett kerestem másikat. Ezek is drága dolgok, 20-25 ezer forintokért mennek a teljes szettek, és még az sem biztos, hogy tökéletes lesz. Amit találtam hozzá, azok a benne lévőkhöz hasonló árnyalatú sötét szürkék, de fényezettek és persze gyárik, így szebb, és takarítani is könnyebb. Hátránya, hogy a váltó körüli keret sajnos hiányzik, abból maradt az eredeti, előnye, hogy 8000 forintra sikerült lealkudnom – a fotókon még az eredeti díszeket láthatjátok.
Ilyen volt, és ilyen most a 320i beltere:
Mint szinte minden hasonló korú BMW-ből, ebből is hiányzott a szerszámok nagy része. Szintén nem életbevágó dolog, de zavart, ezért ezeket is elkezdtem begyűjteni, mielőtt nagyon drágák lennének. Örömmel tértem vissza értük az említett bontóba, és vettem meg az olcsóbbakat, 1500-2000 forintot megértek a gyári villáskulcsok és a fogó – lendületből vettem az E36-ba is -, csavarhúzóra és gyertyakulcsra még szükség lesz, ezek a ritkábbak, ezek tűnnek el a leghamarabb az autókból, így a bontókban sem jellemzően találunk.
Fejlődik az E46-om, határozottan jó irányba haladunk. Majdnem 5000 kilométer belecsusszant, szinte észre se vettem, ami azért is lehet, mert imádok menni vele. Persze derülnek ki folyamatosan a felújítandó részletek. Valami még mindig kopog a futóműben – lelkiekben már felkészültem, hogy a hátsó futómű bekötési pontjait meg kell csináltatnom – és most, hogy nem kell légkondit használnom, rájöttem, hogy a nyöszörgés nem a váltó, nem a viszkó ventilátor és nem a szervó szivattyúból, hanem a klímakompresszorból jön. Ez egy ilyen buli, 21 éves alkatrészekről beszélünk, és egy 21 éves autóról, amivel ma is jobban szeretek közlekedni, mint bármelyik újjal.
Rendesen elégedett vagyok ezzel az autóval, foglalkozok vele, mert van kedvem, egyelőre váratlan hibát nem produkált
Minél többet használom, annál közelebb kerül hozzám, pedig az ilyen BMW-kkel csak a gond szokott lenni, nem? Ezek ilyen bontószökevények, mindegyiktől csak szabadulni érdemes, megtartani véletlenül sem – szól az ősi magyar közösség szóbeszéde. Egy frászt! Mindenből ki lehet fogni a rosszat, de jót találni E46-ból egyáltalán nem nehéz. Kell rá költeni, mert öreg, de úgy tartja magát, mint talán semmi más. Szívesen javítgatom, fejlesztgetem, mert jólesik, hogy van olyan autó, amivel elégedett lehetek.
Még a fogyasztását is megmértük a Teletankban, itt megnézheted:
