Röviden – Ford Escort MK3 1981 | |
---|---|
Mi ez? | A Ford kompakt ötajtós modelljének harmadik generációja, az 1980-ban debütált, 1981-ben piacra került és Év Autója díjat nyert Escort. 1986-ig készült háromajtós, ötajtós, háromajtós kombi és ötajtós kombikarosszériával, puhatetős kabrió is létezik. |
Melyik motorral? | 1,1, 1,3 és 1,6-os benzinmotorral készült, a tesztben szereplő az utóbbi. Az 1,6-os dízel mellett többféle sportmodellt is találunk, az XR3, XR3i, RS 1600i és RS Turbo modellek 1,6-os motort kaptak 95-132 lóerős teljesítménnyel. |
Mennyit ér? | Amennyit fizetnek érte. Jelenleg egy hasonló állapotú, de OT rendszámos példány 2,5 millióba kerül. Kevés ilyen jó állapotú van belőle, így minden azon múlik, mennyire vágyik rá a vevő. |
Mi van helyette? | 1-es és 2-es Golf, D vagy E Kadett a legnépszerűbbekből. |
1981 – Elstartol az első, 300 km/h-ra képes TGV szupervonat a Párizs–Lyon vonalon. Elkészül John Z. DeLorean álomautójának első sorozatgyártott példánya, a DMC-12, munkát és reményt adva ezzel több ezer nehéz sorsú írnek. Moziba kerül a később Oscar-díjat is nyert Tűzszekerek című film, amivel Lady Diana későbbi szeretője, Dodi Al-Fayed nem csak a családi háttér miatt kerül fel az ismert emberek listájára.
Szintén ebben az évben mutatkozik be a hercegnő kedvenc autója is, a békaszobrot cipelő harmadik generációs Ford Escort, ami – bár nem bizonyított, hogy ezért, de közre is játszhatott – tarol a brit piacon. Egy, a Diana hercegnőjéhez épp csak színében nem hasonlító példányhoz volt itthon szerencsém, egy nagyon ritka 1.3-as Ghiához.
Szerves része a történelemnek
A világ minden táján követték és követik ma is a brit királyi család életét, sokan rajongásig. Aki csak felületesen, még annak is feltűnik, hogy milyen autókkal járnak a királyi család tagjai, és Diana nem csak személyiségével lógott ki a sorból.
Ő volt az első, és nagyjából az utolsó is, aki nem brit autóval járt, Károly hercegtől ugyanis egy Ford Escortot kapott ajándékba, azt az ezüst, ötajtós Ghiát, amivel számtalan fotón láthatjuk – pár hónappal ezelőtt éppen el is árverezték ezt az autót.
Számos Escort követte az ezüstöt, de egyiket sem szerette annyira. Különc volt a családban, feltűnő sportkocsi, drága Daimler vagy Jaguar limuzin helyett egy ezüst békaszobrocskával az Escort orrán közlekedett. Végtelenül halandónak tűnt, ezért is volt belé szerelmes a fél világ kicsiktől a nagyokig. Most, hogy itt áll előttem ez a kis Escort, érthető, hogy miért. Ez valóban az egyszerű, halandó ember autója – még ha a Ghia fényűzőbb változat is -, ezzel nehéz kitűnni a tömegből.
Ha beletúrok az emlékeimbe, akkor magamnál is találok Escortot a megannyi autó között. Rég volt már, nagyszüleim jártak egy piros 1.3S-sel, gumiból készült hátsó szárny, szép felnik, vagány kiállás. De ahogy minden régi autó a családban, az ATS Cup felnis 1-es Golffal együtt, ez is ment a levesbe. Túl fiatal voltam még, hogy komolyan vegyenek, ma mindkettőért megvesznék, ha az enyém lehetne.
Miért csoda, hogy ez most itt van, létezik és jön-megy?
A harmadik generációs Escort volt a Ford egyik fejős tehene, a Fiesta után ez volt a második elsőkerék-hajtású Ford a sorban. Korábban hátsókerekes volt az Escort, ez az átállás teljesen megváltoztatva a használhatóságát. A korábbiak sem voltak a tartósság szobrai, az olajválság is megtépázta az autóipart, nem szállhattak el a költségek. Egy szó mint száz, az elérhető legolcsóbb fémlemezekből építették fel a Mark 3-as Escortot.
Ha csöndben állunk mellette, hallani, ahogy eszi a rozsda, ezekből minden darab viszonylag hamar elporladt. De nem ez, valamilyen csoda folytán itt mintha lelassult volna az idő, pedig nem egy pajtaleletről van szó, csak jó helyről érkezett. Olaszországból, pontosabban Bergamóból, a kereskedés fémplakettje még ott figyel a hátulján. Viszont ez sem tegnap volt, hanem 1996-ban, azóta a hazai utakat rója, forgalomból kivonva nem volt, de korábbi gazdái vigyáztak rá, és ez látszik rajta.
Veterán, amire nem is gondolnál
Teljesen kikoptak az Escortok a forgalomból, korabeli Kadettből sem látni már igazán, de azért előfordul. Éppen ezért nem is gondolnánk, hogy veteránautók között bukkanna fel, de ez az Escort is Berényi Zsolt autói között szerepel. Őt kísértük el korábban arra az útra, ahol az 56 éves Trabant első, most 98 éves tulajdonosa találkozhatott egykori autójával.
Zsoltnál, az Oldtimer Automobil kft. ügyvezetőjének telephelyén számtalan kívánatos autó szerepel, de ez az Escort olyan köztük, mint valami kincs. Bár minden eladó, csak olyan autók fordulnak meg nála, amikkel szívesen foglalkozik az autók iránti szeretetből. Ahogy nekem, úgy neki is van Escort-sztorija, ilyen volt az első nyugati autója, ezért csapott le erre a ritka Ghiára is. Vajon kincset talált? Bizonyos értelemben igen.
Ritka, mint a gyári Calibra
Mindig furcsa, amikor a kispolgári autót cifrázzák, az Escortról így ordít, hogy magas felszereltségű. Mindene gyári, vagyis az összes krómelem az orrán és a fenekén, valamint a polírozott alumínium ablakkeretek is. Ezek éleit itt-ott feketével festették, hogy még inkább filigrán hatást keltsenek az amúgy is vékony oszlopok, és az ezüstre festett acélfelnik lyukait is kisminkelték, közelről látszik csak, hogy a rés sokkal kisebb, mint amekkorának látszik. Ezek krómközepe és peremei is az eredeti felszereltség részei.
A Ghia-emblémák mellett ott figyel a hátsó ablakon egy eredeti matrica is, ami az 1981-es Év Autója választáson szerzett győzelmét hirdeti – a Fiat Pandát és az Austin Metrót előzte meg. Bronzosan derengenek az ablakai, ez is a Ghia-felszereltség sajátja, körbe biztonsági üvegeket alkalmaztak ezeken az Escortokon. Kis csíkozás került az oldalára, fekete hűtőmaszkot és lökhárítókat kapott, amik alatt még klasszikusan látható maradt a karosszéria.
Fabetét, bársonykárpitozás és barna belső kárpitelemek fogadnak a vékonyka ajtó felpattintása után, A korhoz képest viszonylag részletgazdag, és tekintve, hogy 41 éves, szinte már zavarba ejtően hibátlannak látszik az utastere. A rozsda mellett Escort-betegség a szintén silány anyagból készült műszerfal repedezése, ebből épet találni igazi kincs, és egy ilyennel teljesen hibátlan lenne ennek az autónak a beltere.
Párszor végigsimítok a vékony fabetéteken, mert annyira jól állnak az Escortnak. Mai szemmel és kézzel hozzányúlni egy ilyen vékonyka ajtóhoz, felnyitni és becsukni egészek különös élmény, és ez úgy csukódik, mint újkorában. Elektromos a két első ablak, a fejem fölött középen pedig digitális óra figyel. Teljesen hibátlan, lyukacsos, kifeszített tetőkárpit borítja a mennyezetet, simogatom is egy darabig, mert ma már ritkán találkozok ilyennel.
Nyomásra finoman kibillen a gyári hamutartó, krómozott lapot hajtva maga fölé, hogy ne égessük meg a műszerfalat. Alatta egy furcsa pöcök figyel, ezzel a rádió hangerejét, pontosabban annak irányát lehet szabályozni, megint egy olyan alkatrész, amit még életemben nem láttam. Elmaradhatatlan a kazettatároló is, amihez a gyári rádió már készenlétben áll, hogy a helyére kerüljön.
Kevés itt a hely, a hajam súrolja a tetőkárpitot, és hátul is pici, de azért magam mögött is elférek. Erre a kicsi helyre rengeteg érdekességet zsúfolt be a Ford azoknak, akik kifizették a csúcs Ghia-felszereltséget. Népszerű extra volt a nyitható napfénytető és a szervokormány is, de az Escort kormányműve nélküle sem nagy kihívás, könnyedén fordulgattam vele a fotózás alatt.
Nézzünk be a géptérbe!
1,3-as karburátoros benzinmotor – a szelepfedél matricája csal, utólagos – és négyfokozatú a kézi váltó. 68 lóerőt tud az ezerhármas és kézi szívatós, de hidegben is az első fordulatra indult a kis négyhengeres. Ez a klasszikus kis karcosság csak még aranyosabbá teszi, olyan egyszerűen gépies, de messze nem hangos. Imádom, ahogy jár!
Kispolgáritól a turbós sportgépig
Teljesen új benzines motorcsaláddal érkezett meg 1981-ben a Ford Escort. Az új CVH motorok 1,1, 1,3 és 1,6 literes hengerűrtartalommal kerültek bele, a korai modellekben még karburátorosként, de később K-Jetronic és KE-Jetronic befecskendezéssel is. Dízelmotor is szerepelt a kínálatban, a gázolajos 1,6 literes. Négyfokozatú kézi váltókkal indult a gyártás, később ötfokozatú került az Escortba, de háromfokozatú automatát is lehetett kérni.
Sportmodellekből többféle is szerepelt a kínálatban. Az egyszerűbb XR3 kezdte a sort Weber ikerkarburátoros 1,6-os motorjával (95 LE), átdolgozott futóművével és kozmetikázott külsejével, ebből készült a mechanikus befecskendezéses változat is XR3i néven 90-105 lóerővel, majd elektronikus befecskendezéssel 108 lóerővel. Még ezt is megpiszkálták kicsit Kölnben, az RS 1600i 115 lóerőre volt képes.
A sor nagyágyúja mindenképp az 1984-ben érkezett Escort RS Turbo modell, melynek 1,6-os motorját turbófeltöltéssel látták el, amivel 132 lóerőre volt képes gyárilag. Látványos külső elemekkel, az RS 1600i felnijeivel és Recaro sportülésekkel szerelték, a motorhoz pedig ötfokozatú kézi váltó és viszkós részlegesen önzáró differenciálmű tartozott. 5000 darab legyártására lett volna szükség a ralis homologizációhoz, annyira kapós volt, hogy több mint 8600 készült belőle, majdnem mind fehérben. Csupán három darab fekete Escort RS Turbo készült, egyikkel Diana hercegnő járt.
Elöl-hátul független felfüggesztésű a harmadik generációs Escort, a konkurensekhez képest, mint az 1-es Golf vagy a Kadett, ez volt az egyik nagy előnye. Makulátlan a hátsó futómű ezen az autón, nemhogy a karosszérián, de alul sem látni rozsdát rajta, így nagy gond még évekig nem lehet vele.
Ahogy a fotókon is látható, nem a legszebb a kiállása, viszont így gyári. A korai példányok, mint ez, elöl pozitív, hátul negatív kerékdőlést kaptak, amiért ekézték is a Fordot a korabeli sajtóteszteken. Erre válaszul 1983-84 között fejlesztettek a futóművön, az Orionhoz használt újabb alkatrészeket és futómű-geometriát alkalmazták, és a nagyobb Scorpio kormányművét kapta meg az Escort is. Ezzel helyreállt a futómű és javult a kormányzási érzet is.
41 év nem múlik el nyomtalanul
Az Escort kilométer-számlálója 99 999-ig számol, aztán kezdi elölről. Ebben az autóban nemrég fordult át először, most 150-et mutat. A JSZP-adatbázisban követhető a futásteljesítménye 2012-től, azóta, egészen a legutóbbi átírásig konstans, akkor azonban 100 000-rel többet írtak a rendszerbe, mert nem hitték el, hogy még egyszer sem fordult át. Ha így lett volna, már rég nem lenne lábon ez az autó, és a kormánya sem tűnne szinte újnak.
Apró érdekesség, hogy a korábbi műszaki fotóin hol eltűnnek, hol megjelennek rajta a króm díszlécek, látszik, hogy nem minden tulajnak tetszett. Óriási szerencse, hogy megtartották őket, mert most borzasztóan drágán lehetne beszerezni, ha egyáltalán találnánk hozzá.
Félelmetes, de ezt az autót szinte teljesen elkerülte a rozsda. Alul, a díszlécek alatti vonalban azért rendbe kellett tenni a helyzetet, mert körben rücsis alvázvédővel kenték le, viszont így, ebben a formájában a gyári, ezért visszacsiszolták és lefényezték. A gyári zöld metálfényezéssel összepolírozták a friss helyeken, most nemcsak a színe, de még a fénye is egészséges.
Amennyire egyszerű és hétköznapi autó egy harmadik generációs Escort, ma annyira ritka. Hosszú percekig csak álltam előtte, mintha valami sportkocsit néznék. Néha az ennyire egyszerű autók is pont ugyanannyira le tudnak nyűgözni. Sorsánál fogva semmi keresnivalója nem lenne most itt, minden ellene játszott, mégis ügyesen vette az éveket, és most olyan, mint valami időkapszula. Egyszerűségével együtt csodálatos tárgy.