Gondolkoztál már azon, miért 30 év a muzeális minősítés korhatára itthon? Viszonylag jó belőtték ezt a kort, és talán itt a legjobb példa arra, hogy ez miért is van így. Most érnek abba a korba a BMW 3-as sorozat E36-os szériái, hogy OT rendszámot kaphassanak itthon, és ez még úgy is nagyon furcsa, hogy nekem is áll egy ilyen autóm a szerkesztőség mélygarázsában. Egyáltalán nem tűnik ennyire öreg autónak, és pont ez a kulcs.
Mostanra az E36-os 3-as széria megítélése nagyon mélyre csúszott. Ha csak nem M3, vagy nagymotoros kupé/kabrió, szinte forintokért meg lehet kapni. Most ez a „hülyegyerek” BMW, ami szerintem nem túl szép jelző, mert összességében egy igazán remek autó, nem véletlenül választottam én is ezt. Viszont pont azért, mert rengeteg van belőle, nem is tűnik már igazán értékesnek, ezen segíthet mostantól a muzeális minősítés.
Az elmúlt 10 év alaposan megtizedelte az E36 állományt itthon, 20 éves kor felett már nehéz életben tartani egy autót, költséges is és pont az értéke mélypontjára zuhan. Ez történik minden modellel, ha közel maradunk és az E30-as szériát nézzük, pont ugyanez volt 20 évvel ezelőtt, nem értek szinte semmit, ma alig lehet belőle szépet találni és milliós tételekben kell gondolkodnia, aki olyat szeretne. Ez a 318i pedig most tökéletesen megmutatja, mi történik egy olyan szériával, ami eléri az OT korhatárt.
BMW 3-as E36
1990-2000 között készült a 3-as sorozat harmadik generációja. Először a szedán mutatkozott be, majd 1992-ben követte a kupé és a kabrió, majd a kombi és a háromajtós csapott Compact változat. Nagy ugrás volt a 3-as sorozatok között, először kapott multilink hátsó felfüggesztést, lehetett négyhengeres dízelmotorral kérni, kaphatott hatfokozatú váltót az M3 kivitel és ötfokozatú automatát a simák.
Rettentő furcsa rajta az OT rendszám, de már az +6 is elérte ezt a kort
Légkondi, elektromos ablakok, kipörgésgátló és menetstabilizáló is lehetett benne, utóbbi már csak a széria végi darabokban. Négy- és hathengeres benzines és dízelmotorokkal szerelték, 1,6-os és 1,8-asok mellett a hathengeresen 2,0 literes hengerűrtartalomtól fölfelé voltak elérhetők 2,0, 2,5 és 2,8 literes méterben, az M3 először 3,0, majd 3,2 literes motort kapott, a teljesítményskála 92-231 lóerő között mozgott.
Ahelyett, hogy eltűnt volna, beérett
Egy ilyen erősen megszűrt állományban csak az igazán szépek maradnak fenn, és innentől kezdve mindegy, hogy milyen az összeállítás. Egy alap közeli, teljesen egyszerű felszereltségű változat is közel ugyanolyan fényben fog ragyogni OT rendszámmal, mint egy komolyabb. Emellett pedig egyáltalán nem furcsa, hogy egy alap közeli felszereltségű autó hamarabb kerül OT állapotba; kisebb igénybevétel, kevésbé népszerű a használt piacon és még ott a „bácsiautó” jelenség is.
Sokminden kellet az OT-hoz, a szép autó csak a kezdet
Vigyázzák, őrzik, ápolják, pont azért nem kértek bele semmilyen extrát, hogy minél kevesebb dologgal lehessen gond, ez ilyen 80-as 90-es évek módi, és ez ugyanúgy volt igaz a nyugati piacra is, mint itthon nálunk. Ez a 318i osztrák piacra készült és 1991-ben gördült le a gyártósorról. Ha nem tudnánk az előéletét, akkor is lehetne tippelni, honnan érkezett, mert a kis motor ellenére ebben az autóban sperr, vagyis önzáró differenciálmű szerepel, ez pedig egy téli csomag része volt például Ausztriában és Németországban.
Annyira érdekes, hogy emellett viszont semmilyen más extra felszereltség nincs benne, vagyis fényezetlenek a lökhárítói, a tükörházai, de még a csomagtér ajtó díszléce is, ilyenre pedig viszonylag kevés a példa. Viszont ott a sperr és még a feláras vetítőlencsés Bosch fényszórók is, rossz időben, havazásban kell a tapadás és a látás, tiszta sor.
Fényezetlen díszlét, szerintem nem is láttam még ilyet
Szinte teljesen fapad, mégis értékes
Amikor Gábor feltette az autó hirdetését és megosztotta azt a BMW-s csoportokban, amiket nyilván hivatalból minden reggel átnyálazok a kávém fölött, majdnem félrenyeltem. Vártam a pillanatot, de mégsem láttam jönni, hogy egyszer csak felkerül egy OT rendszámos E36, még mielőtt látnék valamelyik találkozón belőle, azonnal rá is írtam, hogy legyen kedves és mutassa meg nekem.
Már az autó kiállásán is látszik, mennyire egészséges, de nézzünk szét benne is! Szürke beltér bársony ülésekkel, az egyik legjobb összeállítás, tekerős ablakok elöl és hátul is, légzsák nélküli műszerfal, de azért ott figyel benne az M Tech 2 sportkormány. Érdekes, mire költött anno az első tulajdonos, miközben klíma és elektromos ablak nincs benne, de ott a hatos kazetta tár középen, amiért jelenleg elkérnek akár 100 000 forintot is a piacon, mert annyira ritka.
Sokkal szebb a facelift előtti hűtőmaszk, egységesebb vele az autó orra
Még az egyszerű, digitális órát és naptári napot megjelenítő „kis board” kompjúter sincs benne, csak egy mutatós óra, ennél még az én kupémban is több dolog van, pedig ott sem volt ereszd el a hajamat. A szürke kárpit miatt nagyon jó a hangulat egy ilyen E36-ban, világos a padlókárpit és a tetőkárpit is, imádom az ilyen összeállítású példányokat.
Valamikor a vásárlás után, tehát a 90-es évek elején került bele egy CD-s rádió fejegység és a hozzá tartozó CD tár a csomagtartóba, ennek később még lesz jelentősége. Minden szinte tökéletes, eredeti állapotú, látszik, hogy vigyáztak rá és Gábor sem bízza a véletlenre, csak a fotózás kedvéért kerültek le róla az ülésvédő huzatok, a világos kárpit azért kényes dolog.
Szép a belső összeállítás, ez sem ritka, de a világos bársony ülésekre nehéz vigyázni
Nincs megereszkedve egyik ajtókárpit szövet berakása sem, ami kész csoda, de a tetőkárpit is feszesen áll a helyén, amire van egy olyan gyanúm, hogy már cserélték, már anyag ez, mint a gyári, de rettentően hasonlót sikerült találni hozzá.
Tárt karokkal várták az OT vizsgán
Szombathelyen volt már az autó, amikor Gábor rátalált, elment megnézni, majd haza Budapestre, de annyira nem hagyta nyugodni a gondolat, hogy még aznap visszament érte. Ha én is veterán alapot kerestem volna, valószínűleg pont ugyanígy döntök. Az autót akkor már a második tulajdonosa árulta, aki ismerte az autó első tulajdonosát és a BMW korábbi történetét. Már úgy hirdette a 3-ast, hogy egyszer járt muzeális minősítésen, de élesben még nem vizsgázott, ugyanakkor így tisztában volt azzal, mire lehet képes a 318i.
Hiányoznak az ablakemelő gombok, nagyon furcsa ezt látni
Kozmetikára volt szüksége, mert a minősítés egyik, ha nem legfontosabb pontja, hogy az autónak olyan állapotban kell lennie, hogy megfeleljen a típus bemutatására. Takarítás, kipufogófestés (sajnos ez fontos, nem lehet egyetlen rozsdafolt sem a vizsgafotókon), és ment is egy újabb előminősítésre, amin pár műszaki hiányosság, főként első fék és lengéscsillapító hibát találtak. Az előminősítés éppen ezért remek dolog, 35-36 000 forint kevesebb, mint egy elbukott vizsgadíj, és van más előnye is.
Mikor éles vizsgára érkezett a 318i, már csak azokat a pontokat vizsgálták meg rajta, ami az előminősítéskor a próba vizsgapapírra került feljegyzésként, vagyis meglehetősen gyors volt a folyamat. Gábor szerint és az elmesélése alapján is az egyik legkellemesebb csalódásban volt része az OT vizsgán, ami éppen azok alapján, amit a múltkor összeszedtem ebben a cikkben, végtelenül meglepő.
Eredeti katalógus, ami csak a szedánról szól
Nem makulátlan, de nem is azon múlik az OT vizsga
Ha benézünk a motorterébe, nem csillan vissza a napfény az újra galvanizált csavarokról és a szelepfedélről sem lehet enni. A motor sosem került ki a helyéről, úgy takarították el, ahogy hozzáfértek, vagyis egészséges használatból eredő kosz fedi sok helyen, ilyen volt a vizsgán is. Egyedül a motor kódját kellett alaposan megtakarítani, hogy olvasható legyen, ezt már a vizsgán vették észre, de nem buktatták meg, viszont a tulajdonos kapott időt arra, ott helyben, hogy letakarítsa, amennyire lehet.
Ez csupán egy része az OT vizsgának, bár az autó a tárgya, a tulajdonos vizsgázik igazán. A felkészülés sokkal többet nyom a súlyozásban, mint maga az autó. Erre Gábor is készült, nem is akárhogy, olyan vastag mappát húzott elő a szedán csomagtartójából, hogy kicsit odébb léptem, legyen hely kinyitni.
Mindent be kell gyűjteni hozzá amit csak lehet
Minden papírt begyűjtött, igazolást az alkatrészekről, az eredeti konfigurációról, de még a 3-as sorozat korabeli, hazai árlistájáról is van egy papírja.
Szerzett olyan eredeti katalógust, amiben csak a limuzin karosszéria, ahhoz kérhető színek, felnik, de még az opciós kormány fotója is szerepel, így sokat nem kellett magyarázkodni az M-es kormány miatt, ott volt a bizonyíték. Ha ilyen alapos a felkészültség, ha a tulajdonos tudja, mire szeretne muzeális minősítést, akkor olyan tárt karokkal fogják várni a vizsgán, mint ezt az E36-ot.
Ezeket a vonalakat és felületeket mennyire jó látni! Mintha megállt volna az idő
Honnan lehet ilyen igazolást szerezni az autó eredeti felszereltségéről és alkatrészeiről? Hát a BMW-től, szinte bármelyik márkakereskedésben segítenek, Gábornak konkrétan a Szentendrei úti kereskedésben sikerült megkapni a felniről és a kormányról is az eredeti specifikációt, így a katalógushoz ezeket is tudta csatolni.
Nagy kérdés volt a rádió, mert az eredeti Reverse RDS C II-t már nem kapta meg az autóhoz, holott annak eredeti papírja és kódkártyája – amilyet én még sosem láttam, ott figyel tökéletes állapotban a többi papírral együtt. Viszont az a CD-s magnó és a CD tár is a 90-es évek elejéről származik, vagyis korabeli, az autó ezzel vizsgázott. Szóval mégsem olyan szigorú az az OT vizsga, csak megfelelően tudni kell igazolni mindent az autóval kapcsolatban.
25%-os zárása képes sperr difi van alatta
Egy új E36 vezetési élménye
Szeretném, ha egyszer az enyém is elérné azt az állapotot, amilyen ez a 318i. Lehet, hogy a motor nem erős, a hangja sem igazán szép, ez még az M40-es motorcsalád 1,8-asa, ami az E30-ban szolgált előtte 1987-től, de még az E36 is ezt kapta az első években. 113 lóerő nem a világ, de itt nem is ez a lényeg, hanem ahogy beindul, amilyen feszesen tart a váltó és már az első 1-esnél érzem, hogy ez rendben van.
Olyan feszes a futóműve, mint az én kupém alatt, de ez inkább megőrzésből és karbantartásból adódik, itt nem kellett felújítani semmit az alapjaiból. Karikázom egy keveset, mire találok megfelelő fotó helyszínt, amit nyilván egyáltalán nem bánok, addig is élvezhetem ezt a fiatal veteránt, és minden kilométerrel egyre furcsábban érzem magam, hogy egy E36-os 3-as két végén már OT kezdetű rendszám figyel.
A kormány kopott, de jó állapotú, a beltérben semmi nem öreg igazán
Harap a gáz, feszes a fék, akárcsak a kormány, a négyhengeres motor meg egészen vidáman forog, de ez azért nem olyan, mint mondjuk egy M42, itt inkább csak olyan haladós a vehemencia. A sperrt szárazon nyilván nem próbálgatom és különben is, ezzel az erővel tényleg inkább korabeli vezetéstámogató, mintsem szórakoztató eszköz. Méltósággal rugózik át az úthibákon, és imádni való a tartása kanyarban, a multilink futómű ezekben már nagyon jól működött, a 18i alatt is az dolgozik.
Őszinte veterán, itt a bizonyíték, hogy létezik
Ez az autó és az állapota pont arra tökéletes példa, amit eddig hiányoltam az OT-s autókból. Ez nem egy tükörpolírozású, makulátlan fényezésű vagy motorterű múzeumi darab, hanem a lehető legjobb állapotban megőrzött, sokat látott, de nagyon szeretett autó. Piszkosul nyálas lesz, de ennek itt lelke van, és épp ezért nincs szüksége kozmetikára, botoxra és ráncfelvarrásra.
Ködlámpa került még rá, valószínűleg sosem votl törve, annyira szépen áll minden alkatrésze
Jó hír most ez az autó, ami első ránézésre csak egy nagyon sokadik 3-as BMW, mégis pontosan ugyanúgy vizsgálták és törődtek vele az OT minősítésen, mint egy bármilyen Rolls-Royce-szal. Lehet, hogy ennek az oszlopos oldtimeresek majd nem fognak örülni, de az én korosztályom és a kis büdzséből operáló petrolheadeknek ezek lesznek a belépők a veterán világba.
