| Röviden – Fiat Tipo (356, 357, 358) használtan | |
|---|---|
| Mi ez? | Kompakt méretű modell a Fiattól, a Stilo, Bravo és Linea utódja, Tipo néven. Ez a széria 2016 óta volt elérhető itthon, 2020-ban pedig ráncfelvarrást kapott. |
| Mibe kerül? | A legolcsóbb, 2016 környéki példányok 2,9 millióról indulnak, míg a facelift előtti utolsó, jól felszerelt, 2020-as darabok állnak a sor másik végén 5,5-6 millió forint körül. |
| Kinek jó? | Háromféle karosszériaváltozatával elég széles közönségnek megfelelő: ferde hátú, kombi és szedán variánsokkal akár családi autónak is jó lehet olyan vevőknek, akiknél fontos az ár. |
| Melyik motor legyen? | Fenntartási költségek szempontjából az 1,4-es szívó benzines a befutó, de aki lendületesebb vezetésre vágyik, annak a turbós motorok egyikét érdemes vennie. |
Jó ár-érték arányú autó a Fiat Tipo, amely a kompakt kategória olcsóbbjai közé tartozik. Használt autóként sem veszélyes, de néhány dologra itt is érdemes odafigyelni vásárlás előtt. Elmondjuk, melyek ezek.
Modelltörténet
A Fiat Tipo sztorija 1988-ban kezdődött a 160-as szériával, amely mindössze egy generációt élt meg. A Ritmo utódjaként bemutatott modell csak ferdehátúként volt elérhető, a 145-ös Alfa Romeóval közös padlólemezre épült. Többféle benzinmotorral kínálták 56‒139 lóerőig, valamint az 1,9-es turbódízellel is elérhető volt. Remek autó volt, ’89-ben elnyerte az európai Az Év Autója címet is. 1995-ben nyugdíjazták a Tipo nevet, a modellt a Bravo/Brava kettős váltotta, amelyeket a Stilo követett.
Az első Tipo Az Év Autója díjat is elnyerte 1989-ben (Fotó: Stellantis)
Egészen 2016-ig kellett várni, hogy a Tipo név újra megjelenjen a magyar piacon, ráadásul három modellváltozattal: ferde hátú, szedán és kombi kivitelben. A Roberto Giolito által tervezett kompakt autó olyan vetélytársak mellé érkezett, mint a Ford Focus, a Volkswagen Golf vagy a Toyota Corolla, de az olcsóbb ársávot képviselve. A lépcsős hátú Linea utódjának is tekinthető, és a Fiat Small Wide LWB platformra épül. 2020-ban kapott ráncfelvarrást, ekkor az egyre növekvő szabadidő-autós divatra rájátszva a Tipo Cross kivitel is megjelent, majd érkezett 2022-től a Cross Wagon változat. Ebben a cikkben a 2020-as, facelift előtti szériát mutatjuk be, a képeken szereplő példány 2018-as, 1,4-es szívó benzines.
Milyen használni?
Amit a kompakt kategóriából ki lehetett hozni, azt igyekeztek megtenni a Fiatnál a három karosszériaváltozattal. Méretét tekintve a szegmense felső harmadába tartozik, ami figyelembe véve azt, hogy árban pedig az alsó harmadot képviseli, egy elég jó ütőkártya. A ferde hátú kivitelnek például nem nagyon van ellenfele a csomagtér tekintetében a 440 literes alapméretével, de a szedán is elég tágas az 520 liternyi hellyel. A kombi 550 litere nem kiemelkedő, sok vetélytársa kínál nagyobb puttonyt (a kortárs Golf, Focus és Corolla is veri, de az Astra például nem). A csomagtartó padlója alatt egy csempészüreg található pakolóhellyel, az alatt pedig teljes értékű pótkerék lapul.
A kabinban felhasznált anyagok kopogósak, nyilván itt (is) megfogták a költségeket, hogy árelőnyhöz jusson a szegmensben, de már az alapváltozathoz is tartozik egy használható méretű érintőkijelző navigációval, a drágább kivitelekben pedig nagyobb központi felület van. A műszeregység kifejezetten pofás, közepén egy kis digitális panellel, amin sok hasznos infó megjeleníthető, többek közt az olaj hőmérséklete is. Sok kapcsoló és elem ismerős lehet korábbi Fiatokból, ezzel is igyekeztek csökkenteni a költségeket. A kormány fogása megfelelő, a tolatóradar vagy akár a kamera pedig jó szolgálatot tesz parkoláskor.
Az első ülések hosszabb távon nem a legkényelmesebbek, hátul viszont megfelelő láb- és fejtér van. A kabin tágas, négy felnőttnek kényelmes utazást biztosít, de hátul három gyerek is elfér gyereküléssel.
Menet közben a szél- és futóműzaj nem zavaróan nagy (elöl MacPherson, hátul csatolt hosszlengőkaros a felfüggesztés), elboldogul a rossz minőségű magyar utakon. Nem sportos, nem is franciásan lágy, de nem is fájó. A szervó rásegítése két szinten állítható, így városi parkoláskor kifejezetten könnyen pörgethető a volán. A váltókar a korábbi Fiat modellekhez képest meglepően pontos és finom úton jár.
Sok más márka modelljével ellentétben a nappali menetfény nem merül ki annyiban, hogy elöl világít egy LED-csík, hanem szerencsére a hátsó helyzetjelző is bekapcsol. Az azonban tény, hogy érezni, ez a kategóriája egyik legolcsóbb autója: rövidebb a választható extrák listája a vetélytársainál, a beltér felhasznált anyagai sem a legjobbak, az Euro NCAP töréstesztjén pedig csak három csillagot ért el. A felnőttutas-védelemben még egészen jó a 82%-os eredmény, de a gyermekvédelemben csak 60, a gyalogosvédelemben 62, az asszisztenciarendszereknél pedig nagyon alacsony, 25 százalékos értékelést kapott.
Motorkínálat
Benzines téren 1,4-es szívómotorral lehetett kapni 95 lóerővel vagy ugyanekkora hengerűrtartalmú turbóssal, az 120 lóerős, mindkettőt hatos manuális váltóval. Emellett 1,6-os szívóbenzines is volt a kínálatban, 110 lóval, ehhez hatfokozatú automatát is kínáltak. Dízelből az 1,3-as és 1,6-os turbós MultiJet néven futó volt választható, előbbi 95 lóerővel és ötgangos, kézi váltóval, utóbbi 120 lóerővel, hatos manuálissal. A szívómotorokat leszámítva mind kettős tömegű lendkerékkel szerelt, így ár tekintetében ezzel számolni kell. Azt tehát nem lehet mondani, hogy sportos vezetéshez alkalmas, nagyon erős motorok lennének a kínálatban. A cikkben szereplő példányban a 95 lovas benzines dolgozik, ez azonban csak a legnyugodtabb vezetési stílust képviselőknek ajánlott, mert híján van a nyomatéknak, cserébe nem kell a turbó javítási költségei miatt fájjon az ember feje.
Ennyit fogyaszt a Fiat Tipo a különböző motorokkal
A német Spritmonitor.de oldalon tankolási naplót vezető felhasználók több száz tankolási ciklust tartalmazó adatai alapján ezek a fogyasztási adatok jellemzik a Tipo motorváltozatait 100 kilométerenként:
- 1,4-es szívó benzines: 6,9 liter
- 1,4-es turbós benzines: 8 liter
- 1,6-os szívó benzines: 8,1 liter
- 1,3-as turbódízel: 5,4 liter
- 1,6-os turbódízel: 5,7 liter
Típushibák, hibalehetőségek
A Tipo típushibái kapcsán felkerestük Horváth Áront, az olasz autókra specializálódott il Topolino szerviz szakemberét, aki elmondta tapasztalatait a modellel kapcsolatban. A jellemző problémák közé tartozik futómű terén, hogy a ferdehátú kiviteleknél idő előtt elfáradnak a hátsó lengéscsillapítók, a karosszériánál pedig előfordul a lámpabúrák bepárásodása. Szerencsére a törökországi gyártás nem látszik meg annyira az összeszerelési minőségen, mint például a korábbi Linea és Albea modelleken. Motorok esetében már bevált technikákat használt a Fiat, de azért van néhány dolog, amire érdemes odafigyelni.
Az 1,4-es, 16 szelepes szívó benzinesnél ‒ mint más hasonló konstrukcióknál ‒ a pillangószelep kokszosodása tud alapjárati egyenetlenséget és egyéb gondokat okozni, ez tisztítással általában orvosolható. Szintén előfordulhat a kartergázcső elrepedése, a differenciálmű csapágya sem túl hosszú életű, a szimeringjénél pedig szivároghat a váltóolaj. A fokozatváltó szimeringje is ereszthet, a turbós benzines és az 1,6-os dízel C635-ös 6-os váltójánál pedig a fokozatok akadozása okozhat problémát.
Az 1,4-es turbós kivitelénél a szeparátor, a kartergáz visszavezetésénél lévő membrán átszakadhat. A ritka olajcserék, a gyenge minőségű gyári Selénia kenőanyag és az alapvetően kevés motorolaj (az a 3,1-3,4 liter, ami az olajteknőben van, nem elég) miatt az olajlehúzó gyűrűk elkokszosodnak. A gyújtótrafók csatlakozói hajlamosak a törésre, a turbó olajozócső csavarjának mikroszűrője pedig szintén elkokszolódhat. Okozhat fejtörést a vízcső elosztójának a kiegyenlítőtartálynál való törése, mert gyenge műanyagból van.
Ami a dízelmotorokat illeti, az 1,3-as esetében az injektorok már alacsonyabb futásteljesítménynél is tönkremehetnek városi használat mellett, ráadásul nem felújíthatóak. A dízelek egyik tipikus rákfenéje, az EGR-szelep kokszosodása itt is megjelenik, Áron pedig azt javasolja, hogy a vezérműlánc hangjára érdemes odafigyelni, mert ha beüt a motorkár, nem olyan egyszerű ilyenből jó állapotú bontottat szerezni, és nem is olcsó mulatság.
Az 1,6-os dízelnél hasonló hibákkal lehet találkozni, mint a régebbi 1.6 JTDm-ek esetében. Az injektorok érzékenyek, előfordul, hogy már 100-120 ezer kilométernél fel kell őket újítani, de ezeket legalább fel lehet. Ha az olajszivattyú szívókosarának tömítése tönkremegy, akkor 5 °C alatt olajnyomás-problémát jelez a műszerfal a reggeli első indításnál, de a tömítés cseréjével a probléma orvosolható. A vízcső törése az 1,4-es benzineshez hasonlóan itt is előfordulhat. Gyártói visszahívásokból nem sok volt ennél a modellnél, a légzsákok kapcsán rendeltek el szervizlátogatást. A patronban lévő vegyületek egyes korai modellekben nem voltak megfelelőek, ami megakadályozhatta balesetkor a lufik kinyílását. De voltak példányok, ahol a légzsák kábele a kormányoszlophoz dörzsölődött, ami rövidzárlatot és véletlenszerű kinyílást eredményezhetett.
Használt Fiat Tipo-árak
Az internetes hirdetésekben a legolcsóbb, 2016 környéki Fiat Tipók 2,9 millióról indulnak, míg a facelift előtti utolsó, jól felszerelt, 2020-as darabok állnak a sor másik végén 5,5-6 millió forint körül. A cikk írásának idején a Jóautók.hu keresőjében 7 használt Fiat Tipo keresett új gazdát. 2024-ben a Datahouse adatai szerint 716 darab 2016‒2020 közötti, facelift előtti Tipo-tulajdonosváltás történt a magyar használtautó-piacon, ezek alig 11 százaléka volt dízelmotoros, így elmondható, hogy a benzines változatok népszerűbbek itthon.
Alkatrészárak és szervizköltségek
Hogy egy megközelítő képet kapjunk arról, milyen összeget jelent karbantartani egy ilyen Tipót, egyrészről lássuk néhány fontosabb kopóalkatrész árát a nagy hazai alkatrészüzletláncok egyikében, mondjuk a Bárdinál. Egy szett első fékbetét a cikkben is szereplő 1,4-es kivitelhez, a cikk írásakor a közepes minőségű Juratek márkából 18 ezer forint környékén van, a hozzá tartozó két tárcsa pedig 21 ezer forint. Az első lengéscsillapítók ára Bilstein-gyártmányból 77 ezer forint oldalanként, egy Sachs kuplungszett pedig 77 ezer forint. Ezeknél persze olcsóbb és drágább megoldások is vannak, a felsoroltakat viszonyítási alapként érdemes tekinteni.
Ami a szervizdíjakat illeti, itt is az il Topolino szakszerviz segítségét kértem, hogy néhány fontosabb karbantartási és javítási munkára adjanak ajánlatot (az itt felsorolt árakhoz még hozzájön az alkatrészek ára). Az első fékek cseréjének munkadíja a cikk írásának idején 30 000, a hátsó gátlóké 10 000 forint. A szívóbenzines kuplungcseréje a váltóolaj és a szimeringek cseréjével együtt 130 ezer forint, a fojtószelep tisztításának munkadíja pedig 10 ezer Ft. Az 1,3-as dízel EGR-szelepének tisztítása 50 ezres tétel, az 1,6-os injektorainak felújítása pedig 30 ezer körül van, bár itt nyilván a felújított injektorok kerülnek igazán sokba, akár 120 ezer forintba.
Összességében tehát elmondható, hogy a Tipo egy elég jó ár-érték arányú autó. Nincsenek súlyos típushibái többmilliós javítási költségekkel, az alkatrészek ára sem riasztó. Azonban ez is igényli a gondos karbantartást, akkor hosszú ideig lehet akár családi igásló is. Aki viszonylag kevés pénzért szeretne kompakt méretű autót venni, annak érdemes elgondolkodnia egy ilyen modellen, ha nem zavarja, hogy egy kicsit fapadosabb a beltér a kategória élvonalához képest.
