Szentendrén, a Városi Közlekedési Múzeumot látogattuk meg egy lelkes többgyermekes apuka ajánlása nyomán. Szerinte gyerekkel vétek kihagyni a HÉV-vel is könnyedén megközelíthető helyet, ezért megnéztük mi is, miben más ez a múzeum, mint a többi.
Elsőként az tűnt fel, hogy itt a család minden tagja talál magának elfoglaltságot. A nagypapa „bezzeg az én időmben” kezdetű mondatokkal teheti próbára a hallgatóság türelmét, miközben könnyes szemmel az egyforintos villamosjegyről, illetve az ötvenfilléres fagyiról mesél.
Gyermekek az áramszedőn
Apuka beállítottságtól függően rácsodálkozhat az öreg, többmázsás forgó egyenirányítóra, vagy a 70-es évekbeli metróátadásról készült fénykép sarkában megbúvó miniszoknyás hölgy combjaira.
A legnagyobb poén mégiscsak gyerekkel idejönni. Nem kell attól tartani, hogy végig nyavalyogják a többórás kiállítást, legfeljebb az első két termen kell őket átvonszolni. Utána már nem lesz velük gond, csak győzzük őket leimádkozni valamelyik villamos áramszedőjéről.
Veszélyes vitrinek
Különösen veszélyes hely az a néhány vitrin, ahol apró, de teljesen valósághű buszok, villamosok és egyéb közlekedési eszközök modelljei lapulnak az üveglapok mögött. Veszélyes, mert ezeket a WUMM-modelleket máshol meg is lehet vásárolni, igen borsos áron.
Az egyszerűbbekért 4-6 ezer, a komolyabb, igazán profi kinézetű darabokért nemritkán tízezer forint feletti árat is elkérnek. De igen nehéz megállni a vásárlást, amikor egy gyerekkorból ismerős busz vagy villamos néz velünk farkasszemet. Gondoltak a fiatalabbakra is, nekik a világ leghosszabb villamosából, a budapesti Combinóból is készítettek modellt.
A belépő ellenben nem túl drága, mindössze egy vonaljegyet kell vásárolni a pénztárban, majd egy ósdi piros lyukasztóban érvényesíteni. Diákok és nyugdíjasok még ennél is olcsóbban juthatnak be a vasakkal teli játszótérre.
Teremőrség
A megszokott múzeumi viselkedéssel sem nagyon kell itt törődni. Sehol sincsenek kötögető, kedves nagymamáknak álcázott, de valójában friss látogatóvérre szomjazó teremőrök, és a járművek legtöbbjére fel is lehet szállni. Ezt az idelátogató gyerekek élvezik a legjobban, akik higany módjára futnak szét a járművek között.
Legnagyobb türelemre az öreg villamosok között lesz szükségünk, – itt találtuk a címben is szereplő, „köpködni tilos!” feliratú táblát is – ahol mindenki ész nélkül nyomogatja a csengőket. Szerencsére itt sem piszkálnak senkit, lehet ajtót nyitogatni, csilingelni. A képzőművészetért rajongó kölykök pedig a remiz oldalában lévő kisasztalokon álmodhatják meg a jövő közlekedési eszközeit. Az eddigi legjobb műveket már ki is aggatták a falra.
Buszok, trolik
Megtalálják számításaikat a gumikerekű járgányok rajongói is, nekik nemcsak néhány nyugdíjas Ikarus busszal kell beérniük, de találkozhatnak bazinagy vörös csillaggal ékesített trolival is. Az utóbbi vezetőállásában rácsodálkozhat mindenki az igen elnéző szovjet érintésvédelmi szabályokra a vezető mellett tekergő kábelek és relék példáján.
Gondoltak a technikabolondokra is, rájuk régi Ikarus motorok és a hozzájuk tartozó automatikus váltók mellett gigászi differenciálművek, fékszervók, kormányművek várnak, de fényt deríthetnek a trolibusz felsővezetékek keresztezésének ősi titkára is.
A szabadtéri részlegen a HÉV-ek mellett hóseprő mozdonyokat is találunk és egy kisebb gőzmozdony vezetőállásába is felkapaszkodhatunk. A mozdonyban érdemes elgondolkodni azon, hogy az elektronika feltalálása előtt is milyen szépen megoldották egy ennyire bonyolult szerkezet vezérlését, tisztán mechanikus eszközökkel.
