Nemrég egy szerencsétlen baleset során hárman haltak meg miközben iskolába vagy a munkahelyükre tartottak. Az amúgy rutinos, megfontolt sofőr egyszer sietett. Szerencsétlenségére csúszós úton. Az ilyen szörnyű esetek gondolkodtatják el az embert, mekkora esélyünk van a guruló bádogdobozban ülve, miközben más nyomja a gázt?
Légzsákkal még a legnagyobb autóbuszgyártók sem dicsekedhetnek, helyettük egyelőre csupán a hárombetűs rövidítésekkel kódolt berendezésekkel próbálnak minél nagyobb biztonságot nyújtani.
A légzsák még nem terjedt el a buszokon, amelynek a magas ár mellett talán az is az oka, hogy a lufik leginkább csak becsatolt biztonsági övvel hatásosak igazán. Öv pedig nem minden buszon van és ha mégis beszerelték, akkor is csupán kétpontos heveder próbálja helyén tartani az utast.
Persze az ABS, ASR, ESP, EBS sem ér semmit, ha a sofőrök az autópályán száguldva, menet közben érzik úgy, hogy most már ideje lenne átadni a volánt a pihentebb kollégának. Ha egyáltalán érzik, hogy cserélni kellene, sokkal rosszabb, ha szimplán elalszanak, aztán átgázolnak körforgalmon, családi házon, személyautón egyaránt.
Mindez csak a modern, új buszokban található meg. A távolsági közlekedésben azonban könnyen összefuthatunk többévtizedes darabokkal is, amelyekben se híre, se hamva ezeknek a modern berendezéseknek, és örülhetünk, ha egyáltalán a fűtés működik bennük.
Lestrapált buszok
Itthon kevés a strapabíró szerkezet, bár egy fővárosi gimnáziumnak van igazi, sárga, amerikai iskolabusza. A fiatalok ebben tényleg biztonságban érezhetik magukat, de mi van azokkal, akik a Volán vagy éppen a BKV buszain utaznak?
A fővárosban leginkább modern, alacsonypadlós Volvókkal, és szintén jó állapotú új, vagy felújított Ikarusokkal utazhatunk. Utóbbiakból akad pár típus, amely hajlamos az öngyulladásra, de ez nem jellemző. Műszaki állapotuk aránylag jó, csupán néhány külvárosi, főként éjszaka bevetett busz néz ki botrányosan.
Vidéken már nagyobb a szórás, ott az új Mercedesektől a leharcolt többévtizedes, sivító Rába-hidas Ikarusig széles a választék, de műszakilag ezekbe sem nagyon lehetne belekötni.
A vidéken, naponta ugyanazt a távot többször is levezető sofőrök is tudnak meglepetéseket okozni. A hazai, jól ismert pályán éjszaka, rossz látási körülmények között is képesek ezerrel menni, hiszen minden kanyar már „fejben van”. Ez az éppen odacsöppent utasnak rémisztő lehet, de a helyiek egyáltalán nem akadnak ki rajta.
Egyik kedvencem az a Sopron környéki járat, amely nem is annyira az észbontó tempójáról, hanem inkább a sajátos menetrend-értelmezéséről híres. Itt a menetrend szerinti indulás előtt akár negyed órával is elhúzhat a busz. Budapesten sokáig a legnagyobb buszos élmény – amíg még lehetett rendes tempóban haladni a városban – a dúsan megrakott piros hetes hátuljában ért. Itt a talpon maradás is szép feladat volt.
Lapozás után kiderül, mi kel ahhoz, hogy buszvezetők lehessünk és csúnya buszborulás is lesz
Ön szerint a tizes skálán mennyire jófej a sárga autó vezetője?
Ki lehet buszsofőr?
A buszvezetők önkényes nevelőhajlamáról a bringások sokat tudnának mesélni. Nekem eddig egyetlen halálközeli élményem volt a BKV-val kapcsolatban, így a buszvezetők számára kötelező felvételi okmányok közé egy pszichológiai szakvéleményt is megkövetelnék. Így egyaránt szűrhetőek lennének az agyhalott, 24-gyel döcögő, minden sárgánál megálló és a csőgázzal, szinte széteső Ikarusszal közlekedő szélsőségek is.
Ha mindenáron a piros hetes vonalán akarunk kétszáz emberrel a hátunk mögött száguldozni és végignézzük a BKV buszsofőröknek szóló álláshirdetéseit, hamar kiderül, hogy a „D” kategóriás jogosítvány mellé még érvényes PÁV II-re, belföldi szolgáltatói igazolásra és egészségügyi alkalmasságira is szükségünk lesz. Bár korábbról emlékszünk még olyan – buszok, villamosok ablakára ragasztott hirdetésekre is, – amelyekben elég volt egy érettségi, erkölcsi bizonyítvány és egy sima, mezei B-s jogosítvány. A buszos jogsit pedig állta a leendő munkaadó, csak megfelelő szerződést kellett aláírni. Ma már szerencsére nincs így.
Miért bíznak a buszokban?
A buszok alapból is igen biztonságosaknak mondhatók. A borzasztó tömeg mellett a teherautónyi alváz is sokat lendít a túlélési esélyeken, és az alacsony súlypont miatt felborítani is viszonylag nehéz egy buszt. Ha mégis megtörténik a baj, akkor általában a vezető illetve az elöl ülők húzzák a rövidebbet, de sok galibát okozhat, hogy egyelőre még nem terjedt el mindenhol a biztonsági övek használata sem. Az iskolabuszok biztonságára is jobban ügyelnek majd a jövőben, e téren 2008-tól várható komolyabb változtatás.
Ha azonban a sofőrnek sikerül felborítania a járművet, akkor már nagyobb lehet a baj. A minél jobb kilátás érdekében hatalmas panorámaüvegekkel felszerelt felső rész és a tető papírként hajlik össze a busz tömege alatt.
Amerikában sem sokkal jobb a helyzet, ott a legendásan biztonságos iskolabuszokban is csak elvétve akad biztonsági öv. Mindössze hat államban van valamiféle biztonsági előírás a biztonsági övekkel kapcsolatban. A szakemberek szerint a kétpontos öv nem az igazi, de a semminél mégis jóval nagyobb védelmet nyújt. Ennek ellenére az USA-ban évente mindössze öt gyermek hal meg iskolabusz-balesetben, de a biztonsági övek hiánya miatt 17 ezren szenvednek valamiféle sérülést baleset vagy csak egy intenzívebb fékezés után. A statisztika szerint így Amerikában az iskolabusz az egyik legbiztonságosabb közlekedési eszköz.
South Park – Vackor néni busza c. epizód
