A Ford Transit Sport Vant elsősorban azoknak a sofőröknek szánják, akik a haszonjárművüket is szeretik alaposan személyre szabni, és munka közben is kitűnni vele a tömegből. A sportos kiegészítőkkel felszerelt Transit erre tökéletesen megfelel.
Forma
Az eladási adatok szerint roppant népszerű Transit formájához nem nagyon kellett, nem nagyon lehetett hozzányúlni, így az eltéréseket nagyítóval kell keresni az első fertályon.
A lényegi újítások, mint például a kéttömegű lendkerék, az új légbeömlő és kipufogórendszer és a hatfokozatú váltó, a karosszéria alatt lapulnak. Újdonság az itthon is szériafelszerelésként járó ESP, a 103 literes üzemanyagtank és az 50 ezer kilométeres szervizciklus is.
Erő
Új, erősebb dízelmotorokkal is rendelhetőek a Transitok, így a 2,2-es Duratorque 140 lóerősre izmosodott és a forgatónyomatéka is jelentősen nőtt, míg a legerősebb 3,2 literes öthengeres 200 lóerőnyi teljesítményt enged a hátsó kerekekre. A kisebb motorok kiviteltől függően az első vagy a hátsó kerekeket, de igény szerint akár az összeset is hajthatják. A 2,2-es motor 85 és 110 lóerős kivitele változatlan maradt.
Szintén újdonság a hatfokozatú manuális váltó, amely a rövidebb első fokozattal a könnyebb indulásban, a hosszú hatossal pedig a gazdaságos autópályás menethez segíti a vezetőt.
A 200 lovas öthengeresnek a megkapó mormogás mellett még a turbó szuszogása is jól áll. Illetve jól hallatszik. Mi a menetpróbán a 140 és a 200 lóerős változatokat próbáltuk, 400 és 700 kilogrammos terheléssel, változatos utakon. Mindkét motor bőven elég arra, amire szánták, sőt, megkockáztatjuk, hogy a normális áruszállításra már sok is.
Szerintünk hasonlóan gondolkodtak a Fordnál is, ezért kínálnak bőrülést, látványos optikai kiegészítőket, hatalmas alufelnit és sportos csíkokat a Transithoz. Igaz, ezek közül az ál-kipufogóvég inkább csak megmosolyogtató részlet, mintsem hasznos kiegészítő.
Odabent
Az új Transitok utastere meglepően személyautós. A kicsike kormány helyett egy termetesebb darab talán jobban illett volna a nagy doboz orrába, de ezzel sincs baj. Szép darab és tényleg olyan, mintha csak egy Focusból került volna ide.
Rakodóhelyekkel is szépen kistafírozták az első ülések környékét, csak győzzük megjegyezni, mit hová szórtunk. Egyedül a bal lábunkat nem tudtuk hová tenni, ezt rendeltetésszerűen vagy a kuplungpedálon tartjuk, vagy alatta a padlón. Oldalt nem találtunk neki megfelelő támasztékot, csak egy kényelmetlen emelvényt. Kár érte.
Hajtás után szó lesz jégpályáról, filléres, de zseniális apróságról és az árakról is.
Jégpálya
A padló borítását az összes modellben könnyen takarítható csúszós műanyaggal borították. Mi bízunk abban, hogy a jégpályaszerűen csúszós felületet mindössze a helyi autótakarító-brigád túlzott szilikon-fetisizmusa okozta. Ezt az elméletet támasztotta alá az érzékszervi vizsgálatunk és a kabin többi műanyagának színe is. (Megszagoltuk, megfogdostuk)
Tessék utánozni
Találtunk egy apró, de meglepően hasznos ötletet is a Transitban. Egyre több sofőr használ valamiféle autós navigációs berendezést, amelyeket illik a szivargyújtóba tuszkolt töltővel táplálni. Ezt általában a műszerfaltól távol rejtik el a gondos tervezők, így az utastéren keresztben átlógó vezeték alaposan elrondítja a belsőt.
Feltéve, ha egyáltalán elér a vezeték a csatlakozótól a műszerig, ami ekkora autóban már tényleg valós probléma lehet.
A Fordnál ezt egy elegáns húzással megoldották és a vezető elé, közel az ablakhoz beszereltek még egy szivargyújtót.
Körülbelül 42 forintos befektetés lehetett, mégis nagyon hasznos kis dolog, örültünk neki. Pláne, hogy a lehajtható fedél alá az egész berendezést bepakolhatjuk, nem fogja szúrni a tolvajurak szemét.
Mikortól, mennyiért?
Az új Transitokat már meg lehet rendelni, a 2,2-es 140 lovas motorral felszerelt Sport Van 5 560 000 forintos induló áron, ugyanez nem Sport Van kivitelben 4 520 000-es nettó áron vihető el. A 3,2 literes motorral, hatfokozatú kézi váltóval 5 720 000 forinttól indul az ár.
