– Mi a különbség a közösülés és az egyesülés között?
– Hát az egyik a busz bal, a másik a busz jobb oldalán van.
„Kérjük, ne álljon az ablak elé, mert a vezetőt zavarja a szabad kilátásban!
A buszokhoz fűződő heves érzelmeim eredete a gyerekkoromra vezethető vissza. Minden nap, minden reggel, mindig ugyan abban az időpontban álltunk a megállóban, majd zötykölődtünk nagyjából húsz percet, 3-4 éven keresztül (mínusz a szünetek, hétvégék).
A jobb első kettes ülés volt a „miénk”, parádés rálátással a fülkére (persze csak a tömegnyomorig), így kívülről fújtam, hogy melyik sofőr fradista, melyik nyomja, mint az állat, melyik csigalassú – és melyik jófej.
Nyomkodjuk Brájent
Az utazások alatt nem tudtam másra koncentrálni, mint a sofőr ténykedéseire. Nyomkodta a Brájent (B-R-I-II-A-N), csengetett, egy gombnyomással nyitotta mindhárom ajtót, csisszegett a csajoknak, tekerte a böszme nagy volánt – ő volt a király!
Mondanom sem kell, a legóépítéstől kezdve a biciklizésig mindent a buszos téma lengett körül. Egész pontosan: buszt építettünk minden legóból, majd a rögtönzött terepasztalon azt tologattuk heteken át, illetve a biciklit eldöntve az első kereket tekergetve készültünk buszvezetői karrierünkre.
Utóbbi mutatvány mellé természetesen brummogtunk, csengettünk, és mi is cisszegtünk, mindezt a kertben, a fa alatt ülve. Biztos nem néztek ergyának…
Ezek után az „érdekel e minket egy busz?” kérdésre mi lehetett volna a válaszom? Naná! Anno a Három Kívánságban nem jött össze, akkor majd itt. És csatlakozott hozzám Tamás és Csilla is; se főszerkesztőnk, se asszisztensünk nem vezetett még buszt, de mindketten mindig is szerettek volna.
Ilyen volt vezetni
Technikailag
Egy Nabi típusú busz prototípusát tehettük próbára. Ez egy Magyarországon készült darab, csak éppen itthon egy sem rohangászik a típusból az utakon, Amerikába mennek mind. A busz váza egy fürdőkádhoz hasonló, egyben kiöntött műgyanta izé, röhögni fognak, balsafa szilárdító betétekkel, amire ráragasztottak négy kereket. (Bővebben később – hamarosan élesülő cikkünkben kimerítő részletességgel elemezzük ki a CompoBuszt.)
A szigorúan őrzött tököli reptéren, biztonságos körülmények között mi, átlag halandók is átélhettük a sztárbuszvezetők életét. Két dolgot szűrtem le: nagyon jó dolog buszt vezetni, de igen nehéz is.
Nem akadály a combinós megálló
A busz bal oldalát tökéletesen lehetett látni (a tükörben) és érezni a kanyarokban, viszont a jobb oldalával voltak problémáim. Azt hiszem, éles körülmények között mindig a padkán fordítanám el a jobb hátsó kereket. Persze ez egy busznak általában nem nagy akadály, talán még a Combinók hatalmas járdáin is simán átmennének.
Csilla meglepően ügyesen bánt a negyven láb hosszú jószággal, bár néhány csíkos bójának azért okozott kínos pillanatokat. Főszerkesztőnk mintha ide zületett volna, még vészfékezni is mert a hatalmas döggel (dermesztő élmény, kék buszon ilyet soha nem tapasztalhatunk;egy vészfék alighanem több utast ölne, mint mentene meg), de neki könnyű. Civilben Voyagere van.
Dévényi Tibi bácsi helyett
Érdekes, de összességében nem volt rám akkora hatással a tököli buszos körözés, mint ahogy azt gyerekként vizionáltam. Talán ha nem automata, hanem a tizen-méteren át húzódó váltómechanikával is küzdeni kellett volna! De akkor is hatalmas elégtétel, hogy ami anno Dévényi Tibibácsi révén sem adatott meg, most végre összejött!
