Még két hét sem telt el azóta, hogy az Ikarus feltámadásáról írtunk, és buszoztunk egy rövidet a legújabb, már Ikarus felirattal az orrán szaladó csuklós busszal, a minap ismét buszbemutatóra kaptunk meghívást. Ezúttal a Credo külsőre és műszaki tartalmában is az Ikarusra nagyon hasonlító gyártmányát nézhettük meg.
Mennyire magyar?
Ez a kérdés jogosnak tűnik, amikor egy amerikai – esetünkben Cummins – motorral felszerelt, ZF futóművel és kormányművel készülő autóbuszt magyarnak hirdetnek.
A külföldről, nagy nevű gyártóktól érkező fődarabok mellett rengeteg hazai alkatrész is található a buszban.
Oldalablakai Orosházán, szélvédője Salgótarjánban készül és a legtöbb Credo buszba móri ülések kerülnek, pedig ezek általában többe kerülnek, mintha külföldi beszállítók termékeit használná a gyár. A többi hazai alkatrésszel együtt, durván a busz fele számít igazán magyarnak, de a gyár folyamatosan keresi a lehetőségét, hogy újabb és újabb alkatrészeket szerezzenek be itthon. Például a jövőben a Rába hidak beépítésé is elképzelhető a cég vezetése szerint.
Remek gyári fotókat rejtettünk ide a kép mögé:
Hazai munkahely
Ezeken túl arról sem szabad megfeledkezni, hogy itthon, magyar szakembereknek ad munkát a buszgyár, akik idehaza adóznak. A cég számításai szerinte gy-egy busz árának közel harmada kerül vissza a költségvetésbe, befizetett adók, járulékok formájában.
Egy csuklós busz pedig nem olcsó mulatság, a közel tizenkilenc méter hosszú városi busz hetven millió forintba kerül.
Tartósteszten
Az új buszok a Kisalföld Volán nyúzópróbája után a fővárosban is bemutatkoznak majd. Természetesen a BKV – nem véletlen a busz színe sem – mint a legnagyobb potenciális megrendelő teszteli majd az autóbuszokat.
A gyár a jelenlegi létszámmal, a győri és mosonmagyaróvári, saját erőből felhúzott üzemcsarnokaiban évente ötszáz darab buszt képes gyártani, egyműszakos munkarendben.
Tehát van bennük tartalék, és ha a kormányváltáshoz fűzött reményeik bejönnek – hogy az új vezetés valóban változtat majd azon az eddig kialakult szokáson, hogy a nagyobb tenderek, beszerzések hetven százalékát külföldi, harmincat pedig hazai cégek nyernek – akkor a magyar buszok elterjedésének komolyan megnő az esélye a hazai közlekedési vállalatoknál.
Pláne, ha figyelembe vesszük a gyár és a már több mint nyolcszáz darab, különböző Volán társaságnak eladott autóbusz üzemeltetési tapasztalatait. Állítólag nincs velük baj, fogyasztásuk is alacsony, a hasonló méretű, tudású konkurensekéhez képest húsz százalékkal kevesebb gázolajat égetnek.
De nézzük, utasszemmel milyen az új C-19-es!
| A kritikák alapján több ponton is tökéletesítették a buszt: |
|
A buszt praktikusan a Hősök terén lehetett körbefotózni. Sajnos itt a lehetőségekhez képest sikerült a legszerencsétlenebb módon egymás mellé állítani a járműveket. Bosszankodtunk is a többi fotózásra kárhoztatott kollégával. Innen az érdeklődőkkel megpakolt busz felszáguldott a Citadellához. Csuklós busznak nem ideális terep, szűk is, elég meredek is, de a 315 lóerős motor határozottan tolta fel a kék hernyót.
Nekünk a belső még nem tűnt túl kiforrottnak, itt-ott az ülések melletti kapaszkodó csúnyán belelóg a lábtérbe, a lépcsős emelvényekre telepített ülések meg annyira magasra kerültek, hogy felállva a kapaszkodók még az átlagos magasságú utasokat is lenyakazzák. Ezen még volna mit finomítani, de a többi rendben van. Reméljük a jövőben sok hasonló, tágas, világos, légkondicionált, hazai gyártású busszal találkozunk majd az utakon.
Ha megmagyarázhatatlan vonzódást érez a buszok iránt, olvassa el a többi, főleg a BKV-nál vendégeskedő buszról szóló írásunkat. Akad köztük ukrán csoda, igazi német prémium termék, Ikarusból régivel és újjal is szolgálunk, a különlegességeket kedvelőknek pedig itt a kétéltű busz is. Persze a kínaiak sem maradnak ki.
