90 éve történt
Mert hajtanak, mint az eszetlenek! Meg szépen vállalják a felelősséget a cselekedeteikért. Kíváncsi vagyok, hogy az autóbusz kalauza vajon miért lépett le oly sietve, miután kimentették. Csak nem ő vitte bele a vakmerő sebesség megválasztásába a sofőrt?!
1911. szeptember 27.
„/Este 8 1/2 órakor./
Az este 7 órakor az automobilkatasztrófa színhelyén a Szajnába merült buvárok jelentik, hogy az autobusz üres. Eddig 9 halottat és 10 sebesültet szállítottak a kórházba. Attól tartanak, hogy négy embert elsodort az ár.
/Este 9 1/2 órakor./ Az autobusz, a mely gyors tempóban akart áthaladni az Archeveché-hidon, egy szembe jövő autobusz elől ki akart térni. A motorvezető éles kanyarulatot csinált, miáltal az automobil csuszni kezdett.
A kocsi a
gyalogjárdára került, majd áttörte a hidrácsot és a folyóba esett. A mentési munkálatok azonnal megindultak. A halottak között van három gyermek is. Az autobusz motorvezetője és kalauza eltünt és valószinüleg életüket vesztették.
Eddig 12 halottat, illetve sebesültet ismertek fel, a kik valamennyien párisiak. Oriási embertömeg állja körül a katasztrófa szinhelyét.
/Éjjel 12 óra./ A mennyire eddig ismeretes, az automobilkatasztrófánál 11 ember vesztette életét, beleértve a még meg nem került motorvezetőt. A sebesültek száma 9. A halottak között négy gyermek is van. Az autobusz ellenőre, a kit elsőnek mentettek meg, mintegy őrült elfutott és mostanáig nem is lehetett megtalálni.”
80 éve történt
Azt gondoltam,hogy az amerikai gengsztertörténetek írói túlzásokba esnek a bűnözők módszereit illetően.
Az alábbi hír azt bizonyítja, hogy embereink nem kispályás megoldást választottak a pénzszerzésre.
Az aprólékosan megtervezett rablás helyett inkább a tűzerőre és a gyors elvonulásra helyezték a hangsúlyt.
„A Newyork melletti Greenwichben öt bandita vakmerő rablást követett el egy automobil ellen, amelyen az egyik telefonvállalat alkalmazottainak fizetését szállítottak. Az öt bandita egy teherautomobilra géppuskákat
szerelt, ezenkívül ismétlőpuskákkal fegyverezte fel magát.
A teherautót keresztbe-állitották az utcán és így kényszeritették megállásra a pénzszállítmányt vivő automobilt. A banditák valóságos golyózáport zúdítottak az automobilra. Egy rendőrt három lövéssel leteritettek, a társaság egyik alkalmazottját pedig súlyosan megsebesítették.
A jelenetnek több szemtanuja volt, de mielőtt bárki is beavatkozhatott volna, a banditák a pénzszállítmányt magukhoz ragadva elrobogtak. Az elrabolt összeg 38.500 dollár.”
20 éve történt
Az utólagosan megvásárolható navigációs rendszerek már szinte fillérekért kaphatóak, s lassan a beépített rendszerek ára is elfogadható szintre érkezik. (Én ez utóbbi megoldás híve vagyok, mert így eggyel kevesebb tárgy vághat fejbe egy balesetkor, s a kilátást sem zavarja.)
Hogy a Mazda, vagy a Honda kínálatában jelent meg elsőként ez a felszerelés, az kérdéses. Ugyanis mindkét cég magának követeli ezt a megtisztelő címet.
1990. május 16.
„Japán autógyártók
műholdas irányító rendszereket dolgoztak ki járművek helyzetének pontos meghatározására. A cél: segíteni az eligazodásban az ismeretlen helyen közlekedő gépkocsivezetőknek. Mivel Japánban nincsenek utcanevek, az új közlekedési segédeszköz nagy segítséget nyújthat az autósoknak az ottani nagyvárosi közlekedésben.
A Mazda Motor Corporation által kifejlesztett rendszer mágneses irányérzékelőből, a kocsi kerekeinek helyzetét érzékelő szenzorból, térképeket tartalmazó nagy kapacitású számítógépből, színes monitorból és műholdas adóvevőből áll.
A kocsi helyzete a műszerfalhoz rögzített színes monitoron követhető nyomon: a jármű fényes pontként látható rajta. A számítógép tárolókapacitása olyan nagy, hogy Japán területe a legapróbb részletességgel feltérképezve is bevihető a rendszerbe.
Műhold érzékeli a
gépkocsiból kibocsátott mágneses jeleket, s földrajzi azonosító információkkal együtt az juttatja vissza a számítógépbe értékelésre. A számítógép helyzetmeghatározó programja 30 méteres hibahatárral tudja a jármű valóságos helyzetét ábrázolni a térképen. A rendszernek van néhány „hibája”: három műholdat igényel, naponta csak 15 órán keresztül használható, s betonalagútban haladó jármű jeleit a műhold nem tudja venni.
A Honda-cég helyzetmeghatározó rendszere annyiban tér el a Mazdáétól, hogy nem mágnesességen, hanem szuperprecíz gázsűrűség- és hőérzékelésen alapul. Zárt rendszerben cirkuláló héliumgáz szolgál ehhez segédanyagul. Amikor az autó kanyarodik, megváltozik a gáz áramlása és ezáltal a hőmérséklete is, amit a szenzor érzékel.
A hőváltozásból a rendszer megfelelő átszámítással képes megállapítani a kanyar ívét. A készülék ebből és a kerekek fordulatszámából kalkulált helyváltoztatási adatból képes kiszámítani, hol halad az adott pillanatban a kocsi, és jelzi is ezt a számítógépbe táplált térképen. E rendszer hátránya: álló helyzetben nem használható.
A széles körű gyakorlati alkalmazásnak azonban egyelőre útját állja a magas költség. A Mazda rendszere például 5 millió jenbe kerül, amiért két kocsi is vásárolható.”