Vicces buszvezető buszvezetői szemmel

Egy, a cikk alján olvasható sajtóközleményt adott ki a BKK és a BKV csütörtök éjszaka. Péntek reggel, mikor elolvastam, azonnal gondolkodóba estem, mivel szerettem volna eljutni a leírtak valódi jelentéséhez. Később aztán Nemes Gábor is nyilatkozott az ügyben, mely nyilatkozat véleményem szerint pontosan ugyanolyan messze áll a valóságtól, mint a BKK közleménye. Elhatároztam hát, hogy néhány mondatban buszvezetői szempontból is megfogalmazom, hogy mi is az, amit egy helyi járatban közlekedő sofőrnek akkor is meg kell tennie, ha egyébként vicces természetű, ne adj isten utálja a céget ahol dolgozik, esetleg az utasok tömege is frusztrálja kissé.

1997 októberétől 2011 decemberéig dolgoztam a BKV-nál, mint forgalmi gépkocsivezető. A BKV-s szóhasználat szerint ez a buszsofőr megnevezése. Igaz, hogy 2000-től már csak részmunkaidőben, úgynevezett besegítőként vállaltam a munkát, ettől azonban még minden hónapban megfordultam különböző vonalakon közlekedő, változatos típusú BKV autóbuszok volánja mögött. Ezek alapján elmondhatom, hogy a látszat ellenére komoly feladat egy ilyen budapesti autóbusz balesetmentes vezetése. Véleményem szerint az egyik legfontosabb szempont, hogy amikor egy utas felszáll a járműre, őszintén elhihesse, hogy a busz van olyan műszaki állapotban, hogy legalább az uticéljáig képes balesetmentesen eljuttatni, valamint, hogy a járművezető is képes az adott és nem mindig ismert képességekkel rendelkező járművet oda elvezetni. Emellett fontos, hogy az utas hihesse, hogy a jármű vezetője az éjszaka erre rendelkezésre álló részét pihenéssel töltötte, valamint, hogy mentálisan is olyan állapotban van, ami az összes többi körülmény teljesülése esetén lehetővé teszi a biztonságos és zavartalan utazást.

Szóval a jármű műszaki és esztétikai állapota, valamint a sofőr fiziológiai, idegi, mentális és pszichikai helyzete az, ami egy utazás minőségét leginkább befolyásolja. Amikor egy autóbusz megérkezik a megállóba, a legtöbb utas igyekszik ezeket a saját ismeretei alapján felmérni, fejben különböző súlyokkal mérlegelni, és amikor valamely egyéni mérőszám elér egy kritikus szintet, vagy az mérőszámok összessége elmarad az elvárttól, akkor inkább fel sem száll, vagy ha ez menet közben derül ki, akkor amilyen gyorsan csak lehet leszáll az autóbuszról.

A BKV és a BKK érdeke az, hogy ezt a kritikus határt ne érje el az emberek fejében, járműveik érkezésekor a minőség megítélésének értéke, ezért a legkézenfekvőbb, amit tehetnek, hogy az általános üzemmenet közben gyenge benyomást keltő sofőröket igyekeznek kiszűrni. A járműveket ennél jobb állapotba hozni már csak komolyabb befektetések árán tudnák, a buszok tisztaságának fenntartása sem egy-egy emberen múló feladat, így az ezekéről alkotott elképzeléseken csak komoly erőfeszítések árán tudnának változtatni a cégek. Ráadásul az elmúlt időszakban a járművek állapotát illetően az utasok is egyre tehetetlenebbül nyugszanak bele a helyzetbe, ami a megállóban lefuttatott értékelési folyamat műszaki jellegű, relatív pontozásán javít kissé.

Tehát marad a sofőr. A fáradtsággal nehéz bármit is kezdeni. Mivel a BKV-nál állandó délelőttös és állandó délutános járművezetők dolgoznak, amivel legalább annyit tehet a vállalat, hogy a sofőrök napirendjét nem borítja fel hétről hétre. De aki délelőttösként dolgozik, annak gyakran hajnali 3 óra előtt kell felkelnie, így viszonylagos kipihentségről csak az esti híradó után ágyba kerülő járművezetőknél beszélhetünk. Szóval a buszvezetők idegi, mentális és pszichikai állapota az, amiben valójában különbözhetnek a megállóba érkező autóbuszok. Tehát amelyik utas valóban foglalkozik azzal, hogy milyen buszra száll, egy látványos műszaki hiba, vagy egy ülésben alvó vezetőtől eltekintve, csupán ezt a három tényezőt próbálhatja meg értékelni.

Az említett vicces járművezető pedig ezeket a kritikus elvárásokat sértette meg azzal, ahogy viselkedett, ahogy a saját munkájához viszonyult. Mert a TV előtti székből nézve, vagy céltudatosan az adott járművezetőt keresve vicces, érdekes, sőt akár hosszútávon is szórakoztató lehet az ilyen viselkedés, de ott akarunk-e lenni a folyamatosan vicces járművezető autóbuszán egy kritikus forgalmi helyzet megoldása közben. Bár a vicceskedés nem jelenti azt, hogy szükség esetén ne tudna komolyan mérlegelni és dönteni a pilóta, a közleményben leírt cselekmények azonban, mint a gyorshajtás és a szolgálati hely elhagyása már arra enged következtetni, hogy az adott munkavállalónak nincs meg a kellő komolysága a rá bízott feladat ellátásához.

Ez még akkor is igaz, ha a BKV hajtóvadászat szerűen kapta gyorshajtáson és egyéb szabálysértéseken a buszvezetőt, hisz ezek azok az apró részletek az ember munkájában, melyek alapján valóban megítélhető és melyek alapján meg is ítélik. Álszent lennék, ha azt mondanám, hogy sohasem mentem 50 km/h-nál többel, mondjuk egy garázsmenet alkalmával BKV autóbusszal, de mindenki jól tudja, hogy a cég előszeretettel ellenőrzi ezeket a szakaszokat a biztonság növelése és a kiáramló bértömeg csökkentése céljából. Ha valaki mégis gyorsan hajt, annak vállania kell a következményeket. Ez benne van a pakliban. Főszereplő kollégám pedig tudta ezt jól, sőt azt is tudta, hogy őt külön is figyelik. Csupán csak azt hitte, hogy Vitézy Dávid, Nemes Gábor és a közvélemény majd megvédik őt. Hát nem védték. De jól is tették, mivel gyakran gyermekeink is utaznak autóbuszokon, akik még feltétel nélkül megbíznak a felnőttekben és nem tudják az értékelési rendszer megfelelő elemeit megfelelő  időben és mértékben súlyozni. Az ő biztonságuk és a többi utas élete, testi épsége sem vicc.

Vigyázzunk hát rájuk és legalább annak a látszatát tartsuk meg, hogy a BKV és a BKK az utasok európai szintű kiszolgálására törekszik. Még ha ez nincs is így.

Annak, aki még nem látta, íme az ominózus videó.