Félpótkocsis billencsből konténeres önrakodó

Gyermeket, feleséget, kutyát kizárva, haszonjárműfüggő apuka Legóból önrakodó konténerszállítót épít a a nappali dohányzóasztalán, miközben tervezőmérnöknek és gyártósori munkásnak képzeli magát felváltva.

Gyermekkoromban még csak álmodoztam azokról a hatalmas doboz Legókról, amikből ma már, némi spórolás után szinte bármelyiket megkaphatom, ha éppen Legózni támadna kedvem. A Legók csúcsa az én időmben a Technic volt, mivel akkor még szóba sem jött a PLC-vezérlés alkalmazása gyermekek otthoni játékainál, amit a dán játékgyártó ma már a világ legtermészetesebb módján kínál minden mérnöklelkű gyermeknek és gyermeklelkű mérnöknek. A Lego Mindstorms NXT sorozatának verziószáma ma már a 2.0-nál tart, miközben az ebből épült robotrendszerekről készült videók csodás kavalkádja található szinte az összes videómegosztó oldalon.

Én azonban nem programozói vénám kiélésére készültem, hanem gyermekkorom álmait szerettem volna megvalósítani, amikor feleségemtől saját teherautót kaptam születésnapomra, aki természetesen mindenkinél jobban ismer, így hát a tökéletesen választott, amikor LEGO Technic 8052-es Container Truck készletével lepett meg. A szépen lefóliázott alkatrészek bontogatásával, a nagyobb darabok megismerésével kezdődött a kaland, amit reményeim szerint a dobozra nyomtatott teherautó elkészítése koronáz majd. Elő hát az összeszerelési útmutatóval!
A fűzetek kézbevételekor meggyőződhettem arról, hogy nem lesz unalmas a délutánom. Két vastag könyvecske 117 oldalon, 95 lépésben mutatta be az önrakodó konténerszállító megépítésének menetét. A doboz 99 különböző alkatrészből 685 darabot tartalmaz, melyeket az összeszerelési utasítás szerint érdemes előre típus szerint különválogatni. Hova lesz így akkor az úgy szeretett és olyan sokat művel guberálás, melynek során egy nagy dobozt túrva kerestük a piros hármast, az ezzel keltett irgalmatlan zörgéssel pedig lassan szüleink agyára mentünk? Úgy gondoltam, hogy most kivételesen mégis engedek a tervezők kérésének és alak szerint nagyjából szétszortíroztam az elemeket az asztalon.
Praktikus ezt olyankor csinálni, amikor sem a gyermekkorát élő apuka játszani vágyó gyermeke, sem a család kedvenc francia buldog kölyke nincs a közelben, mivel előbbi csak leszórja a földre az oly értékes és óvott alkatrészeket, utóbbi azonban azonnal a szájába is veszi és a nyitott teraszajtón át a kertbe kifutva elássa azokat. Higgyenek nekem! Tapasztalatból beszélek. Rengeteg kiabálással telt a túl alacsony dohányzóasztalon végzett első összeszerelés. Hol a Veronika szótól zengett a ház (a gyermek), hol az Emma nevet kiáltottam dühösen (a kutya). Végül azonban sikerült kizárnom minden családtagot a nappaliból és boldog magányban kezdhettem a munkába.
A készlet első ránézésre is legizgalmasabb része a villanymotor és a hozzá tartozó munkahenger, valamint az ezeket vezérlő és árammal ellátó kapcsolós elemtartó volt. Bár a pontos működési elvet ekkor még nem ismertem, a doboz tanúsága szerint mind billentésre, mind le- és felrakodásra alkalmas lesz a buldogfülkés teherautóm, amikor majd elkészül. Sőt, ha minden igaz, még kormányozni is lehet majd a fülke tetején elhelyezett fogaskerék elforgatásával. Az építés a kormánymű és a kormányzott tengelyek megépítésével kezdődött, melyeket egy segédkereten kellet összeszerelni, majd ide kerültek a még beépítésre váró munkahenger és villanymotor közti szöghajtás alkatrészei is. Amikor a fülke alatti egység kockája elkészült, felszerelhettem végre a munkahengert, mely a valódi hidraulikus egység tökéletes mása ugyan, de menetes megoldással, a motor által a tengelyt forgatva tudja kitolni, vagy behúzni munkarudazatát.
Miután ez különböző adapterekkel a helyére került, egy billenő kapcsoló megépítése következett, mely majd a billentés és a lerakodás funkciói közti váltás szabályozására szolgál, valamilyen, ekkor még nem ismert módon. Mielőtt azonban fény derült volna a mechanikai megoldás részleteire, még az alváz hátsó részét kellett a fülke alatti egységhez hozzáépíteni. Nem sok piros darab van a 8052-es készletben, ám így utólag már tudom, hogy a legtöbb a billenőmechanika vezérlőszerkezetébe kerül. Miután ezt elhelyeztem a létraváz hosszgerendái közé, örömmel és kíváncsian vehettem kezembe a villanymotort. A motorból kifutó kábel kapcsolódik majd később a vezérlő és elemtartó dobozhoz, de egyelőre csak egy szűk helyen kellett ezt átfűznöm, mivel az elemtartó ekkor még az asztalon pihent.
Az oldalnézetből szabályosan elnyújtott téglalapot formázó alváz elkészülése után izgatottan konstatáltam, hogy még mindig nem értem az első füzet végére, így a valódi kihívások majd csak ezután következnek. A billenőmechanika beépítésének bonyolult rajzai, a több ponton kapcsolódó, néha csak a már beszerelt csíkok kismértékű széthúzásával beépíthető újabb alkatrészek, egyre valószerűtlenebbé tették, hogy ebből valaha is működő és céltudatosan tervezett kamion lesz majd. Mégis újabb és újabb erőt adott egy-egy felismert egység összeszerelése. Mikor a vezető és a kísérő székeit kellett elkészíteni, vagy a légtartályok kerültek fel a vázgerendák alá, valamint a kormánykerék beépítésekor is egyre inkább a hamarosan elkészülő és saját tulajdonomban lévő teherautó képe lebegett lelki szemeim előtt.
Majd egyszer csak megkezdődött a fülke kék hátfalának összeszerelése. Napfényt hozott szerelősori munkás fásultságomba, hogy a fekete alkatrészek helyett végre kékekkel dolgozhattam. Ilyen érzés lehet, ha a futómű szerelő részleg után a műszerfalak beszerelését bízzák egy munkásra a kecskeméti Mercedes-gyárban. A hátfal mögé végre az elemtartó is bekerült, majd következett a hűtőmaszk és az ajtózsanérok összerakása, végül pedig a fülkeajtók felszerelése. Ezután még felkerült a tető és a sárga fényhíd, majd a két visszapillantó tükör is, amivel aztán teljesen elkészült a teherautóm egyéniségét adó vezetőfülke.
Jöhettek hát a sárvédők és a kerekek, valamint a hátsó lámpák és a rendszám elkészítése. A hat darab apró kerékrögzítő alkatrész helyére nyomásával pedig végre teljesen elkészült az önrakodós konténerrakodó. Már csak a konténer hiányzott hozzá. Tizenhat oldalnyi rajzos leírás végigböngészése után azonban már minden készen állt, hogy végre kipróbálhassam a szerkezetet. Így utólag mondhatom, hogy nagyon ötletes módon működik a funkciók közötti váltás. A kis piros funkciókapcsolót meghúzva a konténer alatti csuklós kart egyenesbe zárva és a konténer automatikusan nyíló hátfalának reteszelését kioldva, az elemtartó kapcsolójának elhúzása után megindulhat a lebillentés, majd a másik irányba kapcsolva a konténer visszaeresztése. A funkciókapcsolót másik állásba tolva a csuklós karnak csupán a konténerhez kapcsolódó része emelkedik, majd a konténer alatti görgőkön a kamion mögött a földre ereszkedik az egység, miután lejárhatunk róla és az emelőszerkezetet alapállásba csukhatjuk. Csodálatos játék.
Az összeszerelési utasítás utolsó lapja azonban felhívta a figyelmemet arra, hogy itt még nem ért véget a móka. Az internetről pdf-ben letölthető újabb három füzet, 117 oldalon keresztül részletezi, hogy ugyanezekből az alkatrészekből hogyan építhetünk csőrös, félpótkocsis billencset. Alig vártam hát a következő alkalmat, amikor a család nyugodtan hagyja játszani aput és már szét is szereltem a buldogfülkés konténerszállítómat, hogy nekiálljak a csőrösnek. A villanymotor és a munkahenger a pótkocsiba került, a homlokfal burkolata a csőrös orr oldalára fordult, a légtartályokból pedig légszűrőház lett és egy újabb fél nap alatt már kész is volt az új kamion. Ez azonban nem tetszik annyira, mint az eredeti önrakodós, úgyhogy most nekiállok visszaépíteni az egészet. Már begyógyultak a hüvelykujjamon a szétszerelés közben keletkezett vérhólyag okozta sebek, lassan meg is keményedik itt a bőr, ahogy igazi hardcore Lego haszonjármű-építőhöz illik. Pedig biztos vagyok benne, hogy nem ez volt az utolsó modellem, mivel ezáltal lassan beteljesülnek gyermekkorom álmai. Talán csak villamosvezetőnek kéne még elmennem.