Magyar kincsek a brünni barakkokban

Az év többi napján különös békében szunnyad a félhomályban az elmúlt 80 év magyar és cseh autóbusz iparának szinte valamennyi sorozatban gyártott terméke. Az itt őrzött járművek nagy része még üzemképes, azonban a Skodák, Karosák és Ikarusok többségét csak különleges alkalmakkor veszik elő, holott akad olyan alacsonypadlós 412-es, amely olyan jó állapotban van, hogy még a BKV is megirigyelné.

Szépkorúak

A javítóműhelyben jelenleg két oldtimeren is dolgoznak. A Tatra 500HB típusszámot viselő katonazöld, háromtengelyes autóbusz gyakorlatilag teljes rekonstrukción esik át, míg a piros Skoda 706 RO-n csak állagmegóvást végeznek. A 1956-ban gyártott 500HB érdekessége, hogy mindössze egy ajtóval rendelkezik, az utastérben pedig mindkét oldalon páros ülések találhatóak. Ezekből nem nehéz kikövetkeztetni, hogy a maga korában ez a cseh gyártmány nem a gyors utasáramlásról volt híres, annak ellenére, hogy a karosszéria aljába már a mai buszokhoz hasonló csomagtartót építettek, mely így korszerűnek számított a javítóműhelyben található a másik nagy túlélővel, a Skoda 706RO-val szemben. A kissé kopott vörös színű városi autóbusz a Brünntől 30-35 kilométerre található Jihlava városában teljesített szolgálatot, karosszériáját 1947-ben az egykori Karosa gyárban Vysoké Mýto-ban gyártották. A Skoda 706RO két széles ajtóval és 24 ülő- illetve 56 állóhellyel rendelkezik, az utastér pedig meglehetősen tágasnak mondható. A kocsi egyetlen gyengesége a tetőcsomagtartó lehetett, bár városi busznál manapság ez is luxusnak számít.

A 706RO hátsó traktusában egy számunkra is ismerős ülőalkalmatosság, a műbőrrel borított pulttal körülvett kalauz helye található. Azoknak, akiknek pedig nem volt egyértelmű, hogy fordított felszállási renddel közlekedik a busz, azokat a hátsó ajtónál olvasható VSTUP felirat segítette az eligazodást, mely magyarra fordítva bejáratot jelent. Az összesen 65 km/h végsebességre képes Skodát szeptember 22-én különjáratban is láthatjuk Liberecben, miközben a két felújításra szoruló kocsitól nem messze egy teljesen lecsupaszított Skoda 3TR várja magányosan, hogy újjászülethessen. A háromtengelyes, fatetejű trolit 1941-ben gyártották és amennyiben sikerül újjá varázsolni, úgy Csehország legöregebb elektromos meghajtású autóbuszává válik. A megmentésre váró buszok életkora egyébként már emberi mértékkel számolva is szép kornak tekinthető.
A magyar járműgyártás büszkeségei

A Brünni Technikai Múzeum gyűjteménye magyar szempontból is több érdekességet rejt. Az egyik ilyen a helyi közlekedési vállalatnál használt Ikarus 280.08-as, mely egyike annak 120 darab csuklósnak, amelyet a Dopravní podnik města Brna vásárolt a 80-as években. Az eredeti állapotában megőrzött példányt 1989-ban gyártották és egészen 2001-ig közlekedett menetrendszerűen. Utasterének kialakítása alig tér el a BKV-nál jól ismert típusokétól, igaz ezeket az autóbuszokat még kézi sebességváltóval szállították Csehország második legnagyobb városába. A helyi közlekedési vállalat igényeinek megfelelően ezekbe a 280-asakokba egészségügyi mentőcsomag is került, mely a vezetőfülke hátsó ablaka felett kapott helyet. Figyelemre méltó, hogy a mátyásföldiek úgy exportálták az Ikarusokat, hogy azok cseh nyelvű belső táblákat kaptak, melyek büszkén hirdették az autóbusz márkáját és származási helyét. A múzeum gyűjteményéből egyébként ez az egyik leggyakrabban rendezvényeken is látható példány, köszönhetően nagy népszerűségének és kiváló, korhű állapotának.

A hazai járműgyártást még egy, az oroszok kedvelt csehországi célpontjának számító, egykoron Karlovy Vary-ban közlekedő Ikarus 412-es is képviseli. A fürdővárosban 20-25 évvel ezelőtt komoly kereslet mutatkozott a mátyásföldi és székesfehérvári autóbuszok iránt, hiszen 1985-2006 között több tucat Ikarus 280-as, illetve 1994-2004 között 2 darab Ikarus 405-ös, továbbá 2 darab 435-ös is szolgált a helyi közlekedésben. Ezen kívül a helyi közlekedési vállalatnál 12-13 darab 412-es is forgalomban volt, azonban nagy részüket mára már selejtezték. A technikai múzeum gyűjteménybe a 339-es sorszámot viselő példány került, melyet 1996-ban gyártottak. A jármű utasterének kialakítása megszólalásig hasonlít a budapestiekére, bár a cseh változatban még nem erőltették a másfél széles üléseket, így azok helyére is páros székeket szerelt a gyár. Ahogy a brünni Ikarus 280-as, úgy ez az autóbusz is eredeti, cseh feliratú táblákat visel az utastérben, ennek következtében a cseh nyelvet beszélők számára még akár a mátyásföldi gyár átírt címe is könnyen kiolvasható volt.
A technikai múzeum egy külön csarnokban több olyan felújításra váró autóbuszt is őriz, amelyeknek rekonstruálását anyagi jellegű, vagy egyszerűen technikai problémák hátráltatják. A múzeum saját gyűjteményében őrzött Ikarus 630-asát például egy kertben találták, ahol eredeti tulajdonosa méztermelésre használta az egykor szebb napokat megélt járművet. Az autóbuszok megmentésén fáradozó csapat munkáját azonban nehezíti, hogy nem találnak megfelelő alkatrészeket, továbbá az sem segíti a féltve őrzött 630-as megmentését, hogy egész Csehországban már csak 4-6 darab található a típusból.
Karosák földje

Érthető módon a múzeum gyűjteményének gerincét a csehországi (bár nem feltétlen csehszlovák) gyártású autóbuszok képezik. A reckovicei csarnokokban több tucat olyan jármű pihen, amelyek nem csak a brünni, hanem a csehországi városok tömegközlekedésben is évtizedeken át meghatározó típusok voltak. Ennek megfelelően nem hiányozhat a gyűjteményből az 1971-es gyártású, helyközi Karosa SL11, sem pedig a városi forgalomban szolgálatot teljesítő, 1980-ban készült SM11, melyből legalább 23 ezer darabot szereltek össze Vysoké Mýto-ban. A Karosa S-sorozatának sajátossága, hogy alapvetően Skoda meghajtásra épült, így a busz elején, továbbá a kormányrúdon is a Skoda logója található. A cseh gyártó egyik legsikeresebb típusának fő ismertetőjegyei az ablakok felett található, nem nyitható, kisméretű üvegek voltak, melyeknek köszönhetően némileg világosabbá válhatott az utastér. Ez azonban valójában nem számít különlegességnek, hiszen az 50-es évektől kezdve több gyártó is előszeretettel alkalmazta ezt a megoldást. A Karosák előtti korszakban a brünni közlekedésben közkedvelt típus volt az a piros-fehér Skoda 706RTO MT2, mely 1967-ben hagyta el a gyártócsarnokot. A kétajtós autóbusz elődjéhez, a 706RO-hoz képest némileg egyszerűbb utastérrel rendelkezik, ugyanakkor a Skoda a típus frissítésekor megőrizte azt az orrmotoros megoldást, melynek köszönhetően a második ajtó az első tengely mögé került, így lehetőség volt egy kísérőhely kialakítására a vezető mellett is.

A Brünni Technikai Múzeum gyűjteménye gyakorlatilag kivétel nélkül őrzi a szocialista és rendszerváltás utáni cseh buszipar kommersz és kevésbé elterjedt típusait. A sorozatgyártásban készült autóbuszok mellett persze akadnak olyan prototípusok is, mint a Renault motoros Karosa Lego Bus (B732), melyből mindössze egy darab készült 1993-ban. Visszatekintve nehezen érthető, hogy miért nem adtak ennek a típusnak legalább egy évtizedet. Az egymás mellett sűrűn sorakozó járműveket elnézegetve akár több, nehezen megválaszolható kérdés is felmerülhet, de a legtalányosabb talán az, hogy mit keres egy 8×8 hajtásképletű, különleges manőverező-képességű katonai jármű a felújított autóbuszok között.

A cikk nem születhetett volna meg Tomáš Kocman, a Brünni Technikai Múzeum munkatársának segítő közreműködése nélkül. Köszönjük neki!