A 60-as, 70-es években a kínai hatóságok 700 darab rönkszállító teherautót vásároltak a Scaniától. Az addig ezen a vidéken még nem látott minőségű járművek Mandzsúriában, Jünnanban és más távoli, nehezen elérhető vidékeken kezdték meg a munkát. Carl-Anders Wikner, a Scania képviselője, aki részt vett a nagy kínai üzlet megvalósításában, az első nem kínai emberek közé tartozott, aki látogatást tehetett a mandzsúriai tájakon. Az ezt követő években a legendás járművek forradalmasították az említett területek erdészeti munkáit.
Amikor a Scania évtizedekkel később elkezdte kereskedelmi tevékenységét Kínában, felmerült a kérdés, hogy mi történt ezekkel a teherautókkal azóta. Közel ötven év után a Scania küldöttsége először a belső-mongóliai Da Hinggan Ling és a Hejlungcsiang-i Hiao Hingan régióba utazott, ahol a hírek szerint még dolgozik néhány a rég elfeledett járművekből. A rendszer átalakulása után a korábban a kormány tulajdonában lévő teherautók magánemberek kezébe kerültek, akik néhányat közülük hihetetlenül jó állapotban tartanak üzemben még ma is. Ezek közül végül sikerült is megtalálni egyet.
A járművet megvizsgálva kiderült, hogy az alkatrészek közel 80 százaléka még ma is eredeti darab, ami a 37 év kemény munka után igen kiemelkedő teherbírásról tanúskodik. Az igen megható találkozás a hejlungcsiangi Vujilingben zajlott, ahol a Scania tulajdonosa és korábbi sofőrje osztotta meg a Scania China küldöttségével a járművel kapcsolatos érzelmeiket. A jelenlegi tulajdonos Vu Vej 1975-ben született, ugyanabban az évben, amikor a rönkszállító szülőhazájába érkezett.
„Pont amikor mindketten, a teherautó is és én is betöltöttük a harmincat, jött egy lehetőség, hogy megvehetném a Scaniát. Olyan volt, mint az új: szép állapotú, jól karbantartott jármű. A műszerfal ragyogott és minden műszer megfelelően működött rajta. Ahogy kinyitottam a motorháztetőt és megérintettem a festéket, úgy éreztem, mintha a gyermekem arcát érintettem volna” – áradozik tovább a tulajdonos.
Az LT110 6×4-es típusú, valójában LT111 6×4-es Scaniát már a kezdetektől Csou Csenking vezette, mint gyakornok. A múltra emlékezve ad magyarázatot a hibátlan működés egyik okára:
A hőmérséklet ezen a környéken néha eléri a -30 Celsius fokot, a teherautók platóján pedig régebben akár 50 tonna faáru is lehetett, amit az utak és a hidak védelmében a hatóságok később 30 tonnában maximalizáltak.
„Folyamatosan dolgoztunk ezekkel a teherautókkal, ezért a javításukra, karbantartásukra gyakran több figyelmet szenteltünk, mint a saját személygépkocsijainkra. Ha például egy ág lógott az útra, akkor megálltunk és levágtuk, mielőtt továbbhajtanánk, mert nem akartuk, hogy megkarcolódjon a fényezés” – tette hozzá Csou Csenking.
„Már nyugdíjas vagyok, de ha valamilyen teherautót újra vezethetnék, akkor szeretném, ha az egy Scania lenne” – fejezte be az emlékezést az öreg Scania gondoskodó sofőrje.