Ugyan a csuklós buszok már az 1960-as évek közepétől népszerűek voltak Nyugat-Európában, Csehországban még igencsak ritkaságszámba mentek. Ez főleg annak volt köszönhető, hogy a cseh ipar viszonylag későn fedezte fel az ilyen jellegű kialakításban rejlő lehetőséget. Az első csuklós prototípus a Škoda 706 RTO-K volt, azonban végül soha nem került sorozatgyártásba. Később a csehek a Karosa ŠMK 16.5 típussal rukkoltak elő, azonban a járműből mindössze 20 darab készült.
Történt mindez annak ellenére, hogy az olyan nagyvárosok részéről, mint például Prága, erős igény mutatkozott a nagy befogadóképességű csuklós autóbuszok iránt. Ugyanakkor a csehországi gyártók képtelenek voltak használható járműveket produkálni. Ezért a csehek a Kölcsönös Gazdasági Segítségnyújtási Tanácshoz (KGST) fordultak, ahol az Ikarust ajánlották, mint az egyedüli kelet-európai nagy autóbuszgyártót.
Épp időben
Az Ikarus 280 szériagyártása 1971-ben kezdődött és ezt követően számos kelet-közép európai országba exportáltak belőle. Egy évvel később egy tesztjármű érkezett a cseh fővárosba, amely azonban nem tett jó benyomást gyenge teljesítményű motorjával a prágai közlekedési vállalatra, a DPP-re. Négy évvel később azonban kritikussá vált a közlekedési helyzet a cseh fővárosban, mivel a szóló autóbuszok nem voltak képesek kezelni a megnövekedett utasmennyiséget. Ezért a DPP ismét tesztelt egy Ikarus 280.08-ast, mely elnyerte mind az utazóközönség, mind pedig a járművezetők tetszését.
1977-ben a DPP 20 darab 280.08 típusú autóbuszt rendelt, melyeket kačerovi és klíčovi garázsban készítettek fel a városi üzemre. A vörös-fehérre festett járművek a 4000-4020-ig tartó számozást kapták. Az új járművek a 190-es vonalon a Budějovická és a Jižní Město végállomás között, 1978. január 16-án álltak forgalomba. Egy héttel később, 1978. február elsején pedig a 177-es viszonylaton találkozhattak velük az utasok. A prágai utakon való megjelenésük hatalmas sikernek számított, köszönhetően annak, hogy közel 50 százalékkal több utas szállítására voltak képesek a szóló járművekhez képest. Igaz, az egy főre vetített költségük is 20 százalékkal magasabb volt egy átlagos buszénál.
Évente 50-90 darab Prágának
A következő adag Ikarus 280.08-as 1979-ben érkezezett Prágába és ettől az évtől kezdve minden esztendőben 50-90 darab új csuklóst rendelt a cseh főváros tömegközlekedési vállalata. 1985-ben már 315 darab Ikarus volt forgalomban, melyek a 4001-4334-ig tartó számozást kapták. A megvásárolt buszok többsége egyenkülsőt kapott, azonban a 4071-es számot viselő jármű egy baleset következtében egy ajtóval szegényebb lett. Az Ikarus 280.08-asokat 10,3 literes, hathengeres, 141 kW (192 LE) teljesítményű (később 180 kW) Rába motorokkal és Csepel kézi váltókkal szállították Prágába.
1986-tól fogva a csuklós Ikarusok már piros-fehér színezést kaptak a korábbi sötétvörös-fehér helyett. Egy évvel később pedig már a 280.08-as egy modernebb változatát állíthatták forgalomba a csehek, melyben egy erősebb teljesítményű motor dolgozott. A csuklós Ikarusok beszerzésével 1990-ben hagyott fel a cég, az utolsó jármű 1991 februárjában érkezett a cseh fővárosba. Ugyan a nyolcvanas évek végén a DPP még tesztelt egy Ikarus 435-öst, végül több Ikarust nem rendelt a vállalat.
A DPP inkább a hazait választotta
A megrendelések elmaradásában szerepet játszott a hazai piaci szereplő, a Karosa fejlődése is, amely a kilencvenes évek elején készült el B-741 típusú csuklós autóbuszával. Az első három példány 1991 végén érkezett a cseh fővárosba. Egy évvel később még 19 darab Ikarus 280-ast vásárolt a DPP a DP Pardubicétől, igaz ezek használtak voltak, eredetileg 1986-89 között készültek.
Az utolsó, a 4382-es számot viselő Ikarus 280.08-ast a prágai közlekedési vállalat múzeumában állították ki. Csehországban 2007-ben vonták ki a forgalomból az utolsó Ikarus 280-ast, amely Tábor városában teljesített szolgálatot.