Emellett több mint tízmilliárd forintos kompenzációs csomagot ígérnek a fuvarozóknak. Jelenleg négy intézkedést vizsgálnak: eszerint az európai uniós minimumra csökkentenék a légrugós járművek adóját, és vizsgálják a vagyonszerzési illeték csökkentését is. A tervek között szerepel, hogy az iparűzési adóból leírható lenne az e-útdíj egy része, ezen kívül pedig egy államilag támogatott hitelkonstrukcióval is segítenék a fuvarozókat.
A kormány honlapján csütörtökön közzétett, társadalmi vitára bocsátott tervezet tengelyszámtól függően határozza meg a fizetendő infrastruktúradíjat, amelyhez a jármű környezetvédelmi besorolásától függő szorzó tartozik; a szorzat adja az útdíj mértékét. A rendelettervezet alapján a tengelyszámtól függően a gyorsforgalmi utakon a legalsó, J2 díjkategóriába tartozó gépjárművek kilométerenkénti infrastruktúradíja 49,90 forint, a középső J3 kategóriában 70,02 forint, a legfelső J4 díjkategóriában pedig 108,38 forint lesz. Járműkategóriánként főúton 21,23 forinttól 36,75 forinton át a felső kategória szerinti 67,60 forintig emelkedik a díj.
A tervezetben kitérnek arra is, mekkora szorzóval kell kiszámítani az útdíjat a díjköteles gépjármű esetében a környezetvédelmi kategóriába sorolástól függően. A legrosszabb környezetvédelmi kategóriába sorolt járműnél a legmagasabb a szorzó, 1,2, a legalacsonyabb szorzó értéke 0,8. A tervezet melléklete részletesen tartalmazza azokat az utakat, útszakaszokat, amelyeken útdíjat kell fizetni.
A törvény az útdíj meghatározásának összetevőit közli: az útdíj része az infrastruktúra és a külső költség díj. Az első az útépítési, üzemeltetési, fenntartási és bővítési költségét tartalmazza. A külső költség díj pedig a zaj- és levegőszennyezés miatt felmerült költségeket fedezi. A díj függ a járművek motorjának környezetvédelmi besorolása mellett a napszaktól, az évszaktól, és az út által érintett területtől is. Az elmaradott területek megközelítése olcsóbb lehet, viszont csúcsidőben – napi öt órán át – drágább lehet a díj. Semmilyen differenciáló tényező miatt nem lehet több az útdíj, mint az átlagos díj 175 százaléka.
A törvény meghatározza a befolyt útdíj felhasználásának sorrendjét is. Első helyen áll a díjszedés költsége, majd a díjköteles úthálózat üzemeltetése, fenntartása következik. Ezt követi az egyéb úthálózat üzemeltetése, fenntartása és az egyéb – ehhez kapcsolódó – állami feladatok finanszírozása. A sor végén áll az úthálózat bővítése. Az útdíjat nemcsak a kocsikba szerelt fedélzeti eszköz közbeiktatásával lehet megfizetni, hanem előre megváltott viszonylati jeggyel is.
Az útdíjszedő üzemelteti az e-útdíj infrastruktúráját, megállapítja, kiveti és – az útdíjszolgáltatókon keresztül – beszedi a díjat. Az útdíjszolgáltató pedig lehetővé teszi, hogy a járművek üzembentartói csatlakozhassanak a rendszerhez. Az egyetemes útdíjszolgáltató bárkinek nyújtja ezt a szolgáltatást.
A törvényjavaslathoz benyújtott zárószavazás előtti módosító javaslat alapján viszonteladót is igénybe vehet majd az egyetemes útdíjszolgáltató. A módosító csomag szerint az egyetemes útdíjszolgáltató átalány-költségtérítést fizet alvállalkozóinak. Ennek nagyságát majd rendelet határozza meg. A jogszabály arra az esetre, ha elromlik a járműben a fedélzeti eszköz, amely gyűjti és továbbítja a díjfizetéshez szükséges adatokat, úgy rendelkezik, hogy csak viszonylati jegy váltásával haladhat a jármű jogszerűen az úton.
A díjfizetésért a gépjármű üzembentartója felel. Ez alól kivétel az, ha a „lebukott” járművezető személye megállapítható, mert akkor ő lesz a felelős a meg nem fizetett díjért. Az útdíjtörvény érinti a közúti közlekedésről szóló jogszabály reklámtáblákra vonatkozó passzusát is. Az általános tiltás így szól: gépjárművek közlekedésére szolgáló közút lakott területen kívüli szakasza mellett nem lehet reklámtábla, reklámhordozó vagy egyéb reklámcélú berendezés.