A rendőrök akkor vették észre a harckocsit, amikor előállították a 46 éves David Barrettet, akinek a házában több tonna csempészett heroint találtak. A járgány szemrevételekor kiderült, hogy egy Leichter Panzerspahwagenről van szó, vagy közismertebb nevén a Helga-tankról. A jármű azonban nem eredeti, hanem mindössze másolata a Harmadik Birodalomban használt SDKFZ 222-es típusnak, melyet elsősorban felderítő hadműveletek során vetettek be. A rajtaütéskor a rendőrök a jármű mellett 2 ezer fontot (650 ezer forint), továbbá egy luxus Breitling órát is találtak.

A 2,25 tonnás jármű egy Land Rover 110-es terepjáróra épült, hajtásáról pedig turbódízel erőforrás gondoskodik. A kémlelőtoronnyal és ágyúval is szerelt harckocsiban vezetőülés is található, mindamellett bőséges hely áll rendelkezésre a belső térben egyéb felszerelések, vagy esetleg katonák szállítására. Igaz, a harci jármű nem rendelkezik közúti engedéllyel, ezért felhasználási területei békeidőben meglehetősen korlátozottak. Ellett pusztítani sem lehet vele, mivel az ágyú működésképtelen és inkább esztétikai célokat szolgál. Bár nem emiatt, hanem a szokásos hivatali gyakorlatnak köszönhetően a rendőrség már meg is vált tőle: az eBay-en 5 ezer fontot (1,7 millió forintnak megfelelő összeget) fizettek érte. 

A Leichter Panzerspahwagent 1935 és 1944 között gyártották a náci Németországban. Fejlesztésük azért vált indokolttá, mert a versailles-i béke megtiltotta a németek számára, hogy lánctalpas harckocsikat gyártsanak. A 4×4 hajtásképletű páncélozott jármű összesen három fő szállítására volt alkalmas. A Helga-tankokat 3,5 literes, 75 lóerős Horch típusú motorokkal szerelték, melyekkel a járművek 80 km/órás maximális sebességre voltak képesek. A könnyű páncélozott felderítő jármű sorsa megpecsételődött a nácik bukásával, azonban a második világháború idején még Kínába és Bulgáriába is exportáltak belőlük egy kisebb mennyiséget.