Luigi Colani, nevével ellentétben nem tartozik a spagettitekerők országához. Ő német – svájci anyától, lengyel apától – és tervező, mégpedig abból a fajtából aki valószínűleg színhúst és bödön zsírt eszik vacsorára, hogy nagyon érdekeseket álmodjon. Vagy egyszerűen valamilyen durva tudatmódsító szeren él.
Nem mai gyerek már, Berlinben született 1928-ban, tehát látott egy két érdekes dolgot, köztük fanatizmust, emberirtást, háborút. De a művész olyan fajta homoszapiensz, akit nem érdekel a világ, csak ugatja a Holdat. Ezért nem foglalkoztatta semmi más csak tanult, alkotott. Főleg szobrászattal és aerodinamikával foglalkozott.
Nem lehetett rossz, mert tárt karokkal várták a tengerentúlon, amihez bizony tehetség kell. Bizonyított is egy olyan Alfa Romeoval, ami 10 perc alatt futott a „zöld pokolban” 1957-ben. Többek között tervezett Forma-1-es autót, hiperalacsony fogyasztású CV2-es Citroënt, tehát életműve megérdemli a figyelmet.
Munkásságára jellemző az organikus, természetközeli forma. Ez tetten érhető az általa átépített Mercedes kamionokon is. Zseniális megoldást talált arra, hogyan lehet csökkenteni a légellenállást egy aerodinamikailag tökéletesített formával. Furcsa, de hiába látszik használhatatlannak, ez az ötlet igenis működik, már az 1980-as években 1200 mérföldet tettek meg vele. Azonban a forma általi többletköltségek és a sorozatgyártás nehézkessége miatt egyik gyártó sem volt vevő rá hosszútávon, pedig mennyire jó is lett volna. Árnyalatnyival érdekesebb lenne a világ, ha ilyeneket kellene előzgetni az autópályán.
Mintha csak valamilyen partra vetett mélytengeri lényeket látnánk. Van videó is…
