A brit technológiai minisztérium az 1960-as években döntött a mozibuszok megépítéséről. Az állami intézmény a modern ipari fejlesztések népszerűsítésesére kívánta használni a speciális járműveket, melyek szórakoztató módon mutatták be a legújabb műszaki vívmányokat a gépipari dolgozók számára. A projekt kivitelezésével, valamint a buszok üzemeltetésével a Gyártásfejlesztési Kutató Intézetet (PERA) bízták meg. 1967-ben hét darab Bedford SBS-es autóbuszt építettek át a Plaxton által gyártott felépítmények felhasználásával.
A karosszálást és a buszok végszerelését a Coventry Steel Caravan végezte. Az utánfutó szerelvénnyel is ellátott járművek egységes megjelenést kaptak. A járművek belső terét egytől egyig egyformára szabták. A mozibuszok viszont inkább hasonlítottak dobozos felépítménnyel ellátott teherautókra, mint autóbuszokra, a szélvédő felett található üvegkupola pedig tovább rontott a helyzeten. A járművezető kabinja fölé megépített vezérlőterem csúnya merénylet volt az aerodinamikai elképzelések ellen.
A buszok mozitermeinek kialakítása mindenben megfelelt a kor igényeinek, sőt még itt-ott meg is haladták azt. A mozibuszok két teremmel készültek, az első a járművezető fülkéje mögött, míg a második a pótkocsiban kapott helyet. A helységek nézőterét a mai filmszínházakhoz hasonlóan emelkedős-kialakításban építették meg, ennek köszönhetően az utolsó sorból is belógó fejek nélkül lehetett látni a vásznat. A nézők a rövid, 20-30 perces kisfilmeket kényelmes bőrfotelekből élvezhették, de gyakran tartottak a járművekben továbbképzéseket is.
A buszok mozitermeinek kialakítása mindenben megfelelt a kor igényeinek, sőt még itt-ott meg is haladták azt. A mozibuszok két teremmel készültek, az első a járművezető fülkéje mögött, míg a második a pótkocsiban kapott helyet. A helységek nézőterét a mai filmszínházakhoz hasonlóan emelkedős-kialakításban építették meg, ennek köszönhetően az utolsó sorból is belógó fejek nélkül lehetett látni a vásznat. A nézők a rövid, 20-30 perces kisfilmeket kényelmes bőrfotelekből élvezhették, de gyakran tartottak a járművekben továbbképzéseket is. A mozibuszok eladásáról 1974-ben döntött a Technológiai Minisztérium. A fél tucatnyi járműből mindössze egy maradt fenn, mely leselejtezését követően sokáig nem tett meg egyetlen kilométert sem. Jelenlegi tulajdonosa, egy angol házaspár 2005-ben vette meg a Bedford SBS-est 1200 fontért. Ollie Halls és felesége 35 ezer fontot költött a mozibusz restaurálására, melynek során pótolták a hiányzó alkatrészeket és összesen 22 darab, az 1930-as éveket idéző széket szereltek be a moziterembe. Az egyetlen jó állapotban fennmaradt mozibusz utánfutóját nem újították fel, mivel az a vásárláskor már nem volt meg.
A különleges buszt jelenleg nosztalgia moziként üzemeltetik és különféle rendezvényeken, eseményeken bukkan fel vele a házaspár az Egyesült Királyságban. A járműben főként korabeli, 20. századi filmeket vetítenek, azonban az sem ritka, hogy az ’50-es évek előtt készült filmet nézhetnek meg az érdeklődők.
