Másfél milliárd dollár: ekkora éves forgalmat bonyolít a halászati ipar Kaliforniában. Most viszont az évek óta tartó aszály következtében kezdenek kritikus mértékben elapadni a folyók, ami drasztikus lépésre kényszerítette az állam lazactenyésztőit: tartálykocsival szállítják le a folyók torkolatáig a fiatal halakat.
„A számítások szerint így akár tizennyolcszor jobbak lehetnek a túlélési arányok, mintha egymaguk úsznák le a négyszáz kilométeres távot a halneveldéből az óceánig” – mondta el egy halgazdaság vezetője, akinek 12 millió halivadéka vár szállításra.
Hogy igaza van-e, kiderülhet, amikor a lazacok felnőve felúsznak a folyón: ekkor fogják tudni kiolvasni az egynegyedükbe beültetett chipeket.
Más kérdés, hogy vajon tényleg felúsznak-e: egyes szakértők szerint ugyanis ha a hal nem a maga erejéből úszik le szülőhelyéről a tengerbe, elmarad a bevésődés folyamata, és nem fogja tudni, honnan származik.
A több hetes mentőakcióban tartálykocsik tucatjai bocsátják majd az óceántól húsz kilométerre rakományukat a vízbe; ha csak idáig úsznak fel, akkor úgy tűnik, hiába okos az ember, a természet eszén mégsem tudunk túljárni.
Ha azt gondolod, ez a legextrémebb halszállító, súlyosan tévedsz: a Rolls-Royce tavaly novemberben jelentette be, hogy háromezer köbméter kapacitású tartályhajót épít, amelyben 450 tonnányi élő halat tudnak szállítani a Feröer-szigeteki, nyílt tengeri haltelepekről a szárazföldi halfeldolgozókba. A vizet folyamatosan forgatják és szűrik a három szeparált tartályban; a kirakodást nagynyomású szivattyúkkal végzik. A hajón beépített haltetű-ölő rendszer is található.
