Az első prototípus 1983-ra készült el. A kétrészes dízel motorvonat a Budapesti Nemzetközi Vásáron mutatkozott be a nagyközönség előtt. Bár magát a modellt nagy érdeklődés övezte, ténylegesen csak a maláj Keretapi Tanah Melaju Berhad (KTMB) vasúttársaság rendelt belőle 10 darabot 1986-ban. Ezek között volt két-,három-, illetve ötrészes szerelvény is. A vonatokat a Ganz folyamatosan szállította a KTMB részére, a legutolsó 1992-ben hagyta el a gyárat.
Buszos életérzés
A Ganz-Ikarus sínbuszt elsősorban a kisforgalmú, kis tengelyterhelésű vasúti mellékvonalakra tervezték. A motorkocsit egy, vagy adott esetben két 250 kilowatt teljesítményű, hathengeres, fekvő Cummins NTA855R típusú motor hajtotta, mellyel 100 km/órás maximális sebességre volt képes. Az utasteret az Ikarus 256-os buszokban használt kárpitozott, fejtámlás ülésekkel szerelték, mindkét oldalt dupla elrendezéssel. A legkisebb, kétrészes szerelvényben 86 ülést helyeztek el, míg a háromrészesben 120 ülőhely volt.
Hogy teljes legyen a kényelem a Ganz-Ikarus motorkocsikban WC-ket is kialakítottak, a felszálló előtereket pedig huzatvédő paravánokkal választották el az utastértől. Az utasok le és felszállása a szintén az Ikarus 256-os járműveknél alkalmazott elektropneumatikus lengő-tolóajtók működtetésével történt. A Malajziába szállított motorkocsik többségét elhúzható ablakokkal gyártották, azonban volt olyan jármű is, amelyet már légkondicionálóval vásárolt meg a KTMB.Egy ideig a MÁV is fontolgatta az Ganz-Ikarus motorvonatok forgalomba állítását, mivel a ’80-as években a hazai vasúti mellékvonalak rendkívül túlterheltek voltak. 1986-ban a MÁV kísérleti jelleggel még egy Ikarus 260-ast is átalakított sínautóbusszá, azonban a próbafutásokat követően visszaalakították rendes közúti forgalomra alkalmas autóbusszá.
Forrás: Ganzdata.hu/Vezess