A víz ellenállása nagyban behatárolja a hajók maximális sebességét, így az óceánjáró luxushajók többek között ezért nem repeszthetnek 200 km/órával a vízen, de még százzal sem. A világ legnagyobb luxus-utasszállítója, a 362 méter hosszú és több mint 6000 utas szállítására alkalmas MS Allure of the Seas csúcssebessége mindössze 22,6 csomó (42 km/óra).
Az orosz fejlesztésű, a víz ellenállására fittyet hányó légpárnás utasszállító minden tekintetben eltörpül az MS Allure of the Seas mellett, viszont csúcssebessége anno elérte a 120 km/órát. A szárnyashajók és a légpárnás technológia abból a szempontból praktikus, hogy gyors vízi közlekedést tesznek lehetővé, télen, jégen is kiválóan használhatók, viszont rengeteg üzemanyagot égetnek el miközben a motor a lépárna alá fújja a levegő, így hosszú távra nem alkalmasak.
A Szormovics névre hallgató, gázturbinával hajtott légpárnás utasszállítót 1965-ben építették, és akár 120 km/órás sebességgel is tudta szelni a habokat, míg a föld felett 0,25-0,3 méterrel lebegve könnyedén partra tudott szállni. Hossza 29,2 méter, szélessége 11,33 és magassága 7,8 méter, a légpárna hasznos felülete 208 m2 volt.
A sikeres tesztek után átadták a tömegközlekedés számára a járművet, ami a Volga folyó mentén, Gorkij (ma Nyizsnyij Novgorod) és Csebokszári között szállított utasokat, mintegy 274 kilométeres szakaszon. Hatótávolsága 600 kilométer volt, így egyetlen tankolással meg tudta járni az utat, legénysége mindössze 3 főből állt, és összesen 50 utas számára volt hely.
A járat 1971 és 1972 között üzemelt, ez idő alatt durván 6000 utas élvezhette a Szormovics szolgáltatásait, ami még a téli teszteken is jól szerepelt, így lehetségessé vált volna a Volga ezen szakaszának infrastruktúra-bővítése. De hibába működött hideg, jeges vízben is megfelelően a légpárnás, a projektet máig tisztázatlan okok miatt felfüggesztették.
Végül a gázturbinás járművet 1974-ben vonták ki végleg a forgalomból, és Gorkij közelében szétbontották. Ismét egy kiváló orosz ötlet, ami nem élte túl a hidegháborút.
