A Volvo prototípusa bár futurisztikusra sikerült, mégis a kifejlesztése során alkalmazott megoldások már a jelenleg készülő autóbuszokban is megtalálhatók. Persze mindez magyar szemmel még „űrtechnikának” számít, hiszen a svédek elsősorban a Nyugat-Európában egyre népszerűbb BRT-buszokból indultak ki. Ennek megfelelően a vezetőfülke a villamosokhoz hasonlóan önálló egység lett, azaz teljes szélességében kitölti az autóbuszt. A járművezető pozíciója pedig középre került, ami jobb kilátást és valamivel jobb manőverezhetőséget biztosít. A busz mellső túlnyúlását pedig minimálisra vették, így az első két tengely között 7,3 méterre nőtt a tengelytávolság.
A Volvo a jármű megépítésénél a moduláris felépítést választották, de az utastér kialakításánál teljesen új megközelítést alkalmaztak, ezért 20 százalékkal sikerült növelni a férőhely-kapacitást a normál négyajtós csuklósokhoz képest. Az utastér belső elrendezését 300 résztvevő megkérdezésével alakították ki, így arra utasszempontból aligha lehet panasz. Az ablakok megosztása és méretén jól látható, hogy mennyiben különböznek az idehaza is ismert Volvo 7700-as csuklósoktól. A jármű kialakításánál a legfontosabb cél a gyorsabb és kényelmesebb utascsere megvalósítása volt. Ennek érdekében a szokásostól eltérően nem bolygóajtókkal szerelték a prototípust, hanem kifelé nyíló egyszárnyú üvegajtókkal. Ezek előnye, hogy nem vesznek el felesleges helyet az utastérből.
A Volvo autóbuszából nem készül több, mivel az csak azt a célt szolgálja, hogy autóbuszaik megtervezésénél felhasználják a sajátos kialakítással kapcsolatos tapasztalatokat. Hogy aztán valóban az ilyen jellegű buszok lesznek-e a jövő járművei azt még egyelőre nem lehet megjósolni, hiszen a tömegközlekedés jövője attól is függ, mennyire sikerül azt vonzóvá tenni.
