A Barkasok közül a kisbuszos változat volt az egyik legelterjedtebb Magyarországon, de létezett belőle dobozos, platós, valamint betegszállító kivitel is. A kisbuszos kialakításnak azonban csak egy része volt csak üvegezett (persze lehetett kérni csak áruszállítós kivitelben is, vagy teljes üvegezéssel is), mivel a hátsó traktusban síkfelületű rakterület állt rendelkezésre, nagyjából úgy, ahogy például sok első generációs Mercedes Vitónál látni idehaza. Ez a verzió öt ember szállítására volt alkalmas. A jármű az elől ülőknek a kor elvárásainak megfelelő komfortot nyújtott, de még hátul is ki lehetett bírni egy hosszabb utat annak ellenére, hogy az üléspadra nem szereltek fejtámlát.
Kis Barkas-történelem
A Barkas legismertebb típusa a B1000-es kisbusz 1962-ben, a lipcsei vásáron mutatkozott be először. A modellekbe egészen 1989-ig kétütemű Wartburg motort építettek, majd 1989-től 1991-ig, a cég megszűnéséig, 1.3-as VW-motorral szerelték a járműveket. (Utóbbiak a B1000/1 jelzést kapták). Összesen 175 740 darab B1000-es és 1 961 darab B1000/1-es készült a gyár 30 éves működése alatt. Még Egyiptomba is eljutottak a mikrobuszként, zárt áruszállítóként és kétüléses kisteherautó változatban gyártott járművek. Magyarországon több nagyvállalat, mint például a Magyar Posta is használt nagyon sok Barkast, egészen az 1990-es évek elejéig a legelterjedtebb postai szállítóautó volt. Magyarországon kívül sokfelé hódított ez a típus, például Hollandiában lelkes vállalkozók egy rádió-Barkast építettek, mely sokszor feltűnt a Sziget fesztiválon is.
Jól áll neki a kék, bár idehaza a legtöbb Barkas szürke színben „virított”
Mögötte közlekedni ugyanakkor nem volt túlságosan kifizetődő, ugyanis mérhetetlenül büdös volt. Egy dolog viszont biztos, a Barkasokat nem lehet egyszerűen elfelejteni, sőt, kitörölhetetlen részeivé váltak a magyar népemlékezetnek.
