Csodálatos menekülés a tökföldről

A most következő történet jó példa arra, milyen színvonalat képviselt a magyar autóbuszgyártás 50-60 évvel ezelőtt. Az 55 éves Ikarus 31-es talán végleg az enyészeté lett volna, ha Fung László és fia, Dávid nem kutatja fel a modellt. Persze, így utólag, látva a gyönyörű, újszerű állapotban tündöklő 31-est, már lehet arról vitatkozni, hogy ők találták-e meg a buszt, vagy éppen fordítva.

És akkor megszólít az univerzum…

Fung László és fia, Dávid azelőtt sohasem foglalkozott autóbuszok felújításával, kizárólag teherautókat javítottak és pofoztak ki. Az ifjú padavan azonban 5 évvel ezelőtt elérkezettnek látta az időt arra, hogy édesapjával együtt belevágjon egy öreg busz felújításába. Az elhatározást hamar tett követte és elmentek Maroslellélre, ahol találtak egy Ikarus 630-as roncsot. A helyszínen azonban kiderült, hogy azt sohasem használták személyszállító buszként, ezért letettek róla. Vendéglátójuk azonban megsúgta nekik, hogy testvérének Lajosmizsén van egy Ikarus 31-ese.

Tökszezon után

Amikor először elmentek a buszért, még nem találtak otthon senkit, ezért egy időre el is felejtődött a dolog. Kicsivel később újra visszamentek és sikerült beszélniük a tulajdonossal, Horgos Dezsőnével, akinek korábban a férje használta a buszt lövöldei járműként. A nyugdíjas hölgy 1982-ben özvegyült meg, így a jobb sorsa érdemes jármű közel három évtizedet állt ott. Horgos Dezsőné megígérte a férjének, hogy vigyáz rá és nem adja el. Végül azonban addig győzködték, hogy beadta derekát és rábólintott az üzletre. A néni azonban kérte, hogy várják meg a tökszezon végét, mivel a busz arccal előre volt beállítva a garázsba, csak úgy lehetett volna kihúzni, ha végig szántják az éppen virágzó tökföldet. Még azt is megvárták, hogy az égig érő paszuly elvirágozzon, majd traktorral és trailerrel 2011-ben elvontatták a járművet.

Piros, mint az alma 

Az öreg Ikarus előéletéről annyit sikerült kideríteni, hogy a jármű a Kecskeméti Volán elődjénél kezdte a karrierjét GA 54-58-as rendszámmal. Azt sajnos nem tudni, hogy mennyi kilométer volt benne eredetileg, de az biztos, hogy amikor Horgos-család megvette, motorgenerálon esett át. Akkor az órája éppen 83 ezer kilométert mutatott. „A jármű eredetileg piros volt, de amikor leszedtük a díszléceket, nyomban lehetett látni a régi MÁVAUT-os fényezést, végül ezért döntöttünk emellett a festés mellett. Megdöbbentő, de annyira jó állapotban volt a fényezés, mintha új lett volna” -fűzte hozzá Fung László, aki a székesfehérvári 14-es számú Volánnál kezdett dolgozni buszsofőrként, majd teherautó-sofőrként folytatta és idővel azok javítását is elsajátította.

Doktorbácsi és nagyvizit

Miután Székesfehérvárra, a családi műhelybe vontatták az autóbuszt, rögtön két akkumulátort is tettek bele. A 31-es akkor adta az első életjeleket: világított a helyzetjelző, égtek a teremlámpák és szinte minden, ami csak világítani tudott. Az önindító viszont olyan poros volt, hogy csak két fordítás után indult be a motor. Ez kész csoda, hiszen az 1960-ban gyártott jármű utolsó műszaki vizsgája éppen 1982-ben volt.

Fungék a felújítás első lépéseként a „Csepel-doktorhoz”, vagyis Wamzer Jani bácsihoz fordultak. A férfit csak így ismeri a szakma, ugyanis olyan tudásra tett szert a magyar gyártmányú motorok terén, hogy ha valaki felhívja és odatartja a telefont egy csörgő-zörgő erőforráshoz, akkor akár úgy is megmondja, mi a baja. Wamzer Jani bácsinak minden régi Csepel-motorhoz van alkatrésze, így hát az Ikarus 31-esnél is nélkülözhetetlen volt a segítsége. Hogy miért? Mert a 31-es Csepel-hajtáslánccal készült.

A felújítás következő állomásaként az Ikarus 31-es új vázat és motort kapott. Az erőforrást azonban nem volt egyszerű beszerezni, mert Szlovákiába kellett érte menni. A „Csepel-doktornak” tudomása volt egy még bontatlan, gyári állapotú, 1972-ben gyártott Csepel D413-as motorról, ami teljesen megegyezik azzal, mint ami eredetileg is benne volt. Szinte hihetetlen, de amikor megnézték, kiderült, hogy fel van töltve konzerváló olajjal. Ez semmire sem használható, viszont meggátolja, hogy szétrohadjon az erőforrás. A Csepel-motor egyébként jól hasít, kicsit talán hangos, hiszen menet közben a sofőrnek és három másik ülésen lévő utasnak nem igazán van lehetősége beszélgetni.

Egyetlen az országban
„Műszaki szempontból ez az egyetlen Ikarus 31-es az országban, ugyanis nincs még egy olyan, amelyiken a motoron van a váltó, ami így közvetve kissé talán személyautós hatást kelt” – A modell továbbfejlesztett változatánál, az Ikarus 311-esnél viszont már távolabb került a motortól a szerkezet, egészen pontosan a padlólemez alá, ahová az erőforrástól egy kardántengely biztosított csatlakozást a váltóhoz. Ugyancsak a jármű egyediségét jelzi az ablakok kialakítása, ugyanis a 31-esen elhúzhatós ablakok voltak, míg a későbbi 311-eseknél már a dönthető ablakkivágás volt használatban.

Nagy különbség továbbá, hogy 31-est olajfék-rásegítővel szerelték, míg a 311-es már légfékkel gyártották. Fung Lászlóéknak a jármű egyedisége miatt a rendszám igénylése sem volt egyszerű, ugyanis a 31-es nem szerepelt a nyilvántartásban (ezek szerint a Miskolci Közlekedési Vállalat 31-ese nem így lett bejegyezve). „Fel kellett venni a típust egy rendszergazda segítségével, de emiatt csak egy nappal kellett többet várnunk a szokásos ügyintézési időhöz képest” – tette hozzá Fung Dávid.

„Csináld magad” ülések

Nagy szerencse, hogy az autóbusz garázsban vészelte át a rendszerváltást és az azt követő időket. Ennek köszönhetően lényegében minden megvolt rajta, ami eredetileg a gyárban is bele került. Csak a régi alkatrészeket kellett kiváltani, vagy felújítani. „Az üléseket viszont már nekünk kellett újjáépíteni, mert csak néhány maradt benne, lévén, hogy az utastérben a – vezető teret leszámítva – csak egy hosszú pult és néhány ágy volt – jegyezte meg Fung Dávid. Az üléseket oly módon tudták rekonstruálni, hogy kaptak Pestről mintának egy kettes- valamint egy hátsó ülést. Ezeknek lemásolták a vázát és a háttámláját és mindet újjáépítettek.

Kisebb-nagyobb akadályok

A felújítás során azonban szembesülni kellett néhány dologgal, mely igénybe vette Fungék kreativitását. A csomagtálcákat például  erősebb anyagokból kellett legyártani, ugyanis a plafonra szerelt kapaszkodó híján nagyon sokszor azokba kapaszkodnak az utasok. De a sofőr napellenzője például originál plexi maradt. A farostlemez viszont már nem az eredeti, ezért felhullámosodott,  mert magába szívta a nedvességet. „Az Ikarus-gyárban anno olyan anyaggal impregnálták, ami ezt meggátolta, de ezt az egy dolgot sajnos nem sikerült reprodukálni. Egyes zöld gumiszegélyeket is nekünk kellett legyártani, mert amikor elmentünk leadni a rendelést, azt mondták, hogy már nem lehet olyan színűt gyártani, ezért focilabda festékkel oldottuk meg” – jegyezte meg Fung Dávid. Ennek ellenére például sikerült megtartani az eredeti lámpákat, melyeken még ott virít az Ikarus felirat is.

Mennyibe került?
Nehéz meghatározni a felújítás konkrét összegét, mert maga a folyamat sokáig tartott és sokszor előfordult, hogy egy 300 forintos alkatrészért kellett kilométereket utazni. Ettől függetlenül az biztosan kijelenthető, hogy többmilliós tételről van szó. A felújítás ideje alatt voltak termékenyebb, valamint kevésbé termékeny időszakok is. Az Ikarus 31-es 2013. augusztus 13-án kapta meg a műszakit, azonban akkor még csak ideiglenes rendszáma volt. Azóta az autóbusz többek között a tököli buszfesztiválon is látható volt, illetve esküvőre rendelik meg gyakran.

A busz felújítása során persze számtalan munka megspórolható volt. Dávid szakmája szerint minősített hegesztő, tehát ezért nem kellett erre a célra külön embert kérni. „Ezt a buszt  én fújtam, én lakatoltam, ezen más ember nem dolgozott édesapámon és rajtam kívül. A jármű kábeleinek újrahúzásához persze kellett egy autóvillamossági szakértő, de ennyi” -jegyezte meg Fung Dávid.

Kellemes meglepetések

Amikor végeztek a jármű felújításával és eljöhetett a kipróbálás ideje, azt gondolták, sokat fog fogyasztani. De kellemesen csalódtak, mert a kis 31-es „csak” 15 litert iszik 100 kilométeren, holott a gyári adat 19 literről szól. „Ami különösen meglepő, hogy most például nem mentünk vele két hétig. Beültünk és mégis egy izzításra beindult, nem kellett vele bajlódni. Ez a jármű annyira tartja a levegőt is, hogyha például most feltermeled és jövő héten eljössz, akkor is ugyanennyi lesz benne” – jegyezte meg Dávid.

Szem nem marad szárazon

Az Ikarus 31-es kapcsán sok mindenkiből előjönnek az emlékek, még akkor is, ha már az 55. évét tapossa. Volt rá példa, hogy egyszer egy idős néni felszállt, megállt az első lépcsőfokon és csak nézelődött. Majd egyszer csak elkezdtek potyogni a könnyei. Mint kiderült azért, mert eszébe jutott, hogy kislány korában ilyennel vitték kirándulásokra és azt mondta, annyira meghatódott, nem gondolta volna, hogy lát még ilyet éltében ilyen jó állapotban. „Ebben a buszban minden felnőtt visszaváltozik gyerekké, mert különleges varázsa van. Talán emiatt, talán más miatt, de szinte mindig nekünk adományoznak valamilyen buszos relikviát, amit ezúton is köszönünk. Van már eredeti kalauztáskánk, meg egy MÁVAUT-os lyukasztónk is” – jegyezte meg Fung László.

Az Ikarus 31-est nem csak saját örömükre újították fel, ugyanis a modellt bárki megrendelheti magának esküvőre is. A modell megmenekülése az enyészet elől egy újabb ékes bizonyíték arra, mire képesek a magyar autóbuszgyártás tisztelői. És a történet itt nem ér véget, mert még számtalan koros buszcsoda várja az országban, hogy újjászülethessen.