A hetvenes évek végén a szovjet-magyar együttműködés keretében megszületett egy igazi szörnyszülött, az Ikarus 372-es. Az 1977-ben (egyes források szerint 1979) elkészült prototípus mindössze ajtókból állt, de köztük azért hagytak helyet az oldalfalaknak is. Persze nem túl sokat, mert akkor semmiképp sem lett volna forradalmi a 200-as sorozat formajegyeinek felhasználásával készült modell megjelenése.

A 10,6 méter hosszú autóbusz egy valamiben valóban nagy újítást hozott, motorját ugyanis nem fekvő, hanem bal oldalra kitolt, álló elrendezésben építették be. A megoldás hasonlatos a jelenlegi Van Hool, valamint a MAZ autóbusztípusoknál használt kivitelezéshez, de esetükben a motorsátor már egészen a plafonig ér, mely így sokkal inkább egy beépített cserépkályhára hasonlít a forma tekintetében.

A Matolcsy Mátyás által vezetett fejlesztőgárda újszerűen közelítette meg a városi kivitelű autóbusz építését, sőt a 372-est a világ első alacsonypadlós buszaként is emlegették egykoron. Igaz, ez az elnevezés korántsem egyenlő a mai értelemben vett kialakítással, ugyanis a valódi alacsonypadlós kialakítást akadályozta az erre alkalmas futóművek hiánya. A hajtás speciális elhelyezkedése miatt ugyanakkor az üléseket dobogókra szerelték.

A Matolcsy-buszból nem készült több, de egy-egy új típus születése köszönhető az orosz-magyar együttműködésnek. Az egyik a Liaz 5256-os, emellett a későbbi Ikarus 400-as családot is a 372-es tapasztalatainak a felhasználásával tervezték meg.