A 105 lóerős Láng dízelmotorral hajtott, orrmotoros, fa- és fémkarosszériás buszok egyszerre hatvan utast tudtak szállítani. A 300 ezer Forintért szállított járműveket ötfokozatú sebváltóval gyártották. A buszok karosszériáját az Uhri Testvérek cég – a későbbi Ikarus Karosszéria és Járműgyár jogelődje – készítette. A Tr5-ből összesen 228 kocsi vett részt a budapesti tömegközlekedésben. Ezek a modellek 1963-ig járták az utcákat, később a legtöbbjüket a FAÜ saját műhelyeiben csuklósbuszokká építették át és ebben a formában, Ikarus 60-asok és 601-esek hátsó tagjaként még évekig részt vettek a főváros tömegközlekedésében.
A modellnél újszerű megoldásnak számított, hogy a viszonylatjelző számot a homlokfalba süllyesztették és alatta nem alkalmaztak irányjelző táblát. Mivel a háború előtti autóbuszokon sok hosszú ülés volt, később ezeket keresztülésekké alakították át. Érdekesség, hogy a Tr5-ös esetében az ablakok nyitása még hasonló volt az egykori UV-villamosokéhoz, vagyis az oldalfalakba ágyazott karokkal lehet letekerni az ablaktáblákat.
Kevesebb, mint egy év alatt készült el a MÁVAG Tr5
A jármű rekonstrukciója a Lanta Consulting Kft. köré szerveződött, szakmai körökben elismert veteránosokból, közlekedésbarátokból, szakmabeliekből álló stáb segítségével sikeresen befejeződött. Budapest utazóközönsége egy újabb különleges, ez esetben ráadásul egyedülálló történettel bíró nosztalgiajárművel gazdagodott.
