Az Ikarus legendás mérnöke, Torma Lajos oldotta meg a népszerű 200-as család nyugati alvázakra történő adaptálását. Erre azért volt szükség, hogy a magyar gyártó be tudjon lépni az igényes és tehetős vendégkörrel rendelkező nyugati piacokra. Torma Lajos 1971-től az Ikarus speciális felépítményekkel foglalkozó, mátyásföldi gyáregységének konstrukciós osztályvezetője lett. Ő alkotta meg azokat a félig önhordó vázszerkezeteket, melyek később az Ikarus Egyedi Autóbuszgyár (EAG) modelljeit jellemezte.
1977-ben az Ikarus egy emelt padlószinttel rendelkező luxus kivitellel jelent meg a turista buszok piacán. Ez volt a 664-es típus, amelyet idehaza formatervezési nívódíjjal is jutalmaztak. A 664-es a Skandinávában akkor érvényben lévő biztonsági és egyéb szabványok figyelembevételével született meg. A modell 3,42 méter magas volt, csomagtere pedig hatalmasra, mintegy 9,7 köbméteresre sikeredett.
Az Ikarus 664-es bal oldala és orr-része úgynevezett energiaelnyelő acélövvel volt ellátva. A frontoldal, valamint a hátfal körül pedig biztonsági borulókeret alakítottak ki . A ragasztott biztonsági üvegből készült szélvédő és a kettős falú, anyagában színezett thermopan teherviselő elemként is funkcionáló oldalablakok közvetlenül a vázba voltak beleragasztva. Opcionálisan rendelhető volt a 664-es WC, beépíthető minikonyha, valamint ruhatár is. Az utasok szórakoztatásáról a nagy teljesítményű sztereó rádió és magnetofon gondoskodott, amely még kiegészülhetett videó rendszerrel is.
1977-ben az Ikarus egy emelt padlószinttel rendelkező luxus kivitellel jelent meg a turista buszok piacán. Ez volt a 664-es típus, amelyet idehaza formatervezési nívódíjjal is jutalmaztak. A 664-es a Skandinávában akkor érvényben lévő biztonsági és egyéb szabványok figyelembevételével született meg. A modell 3,42 méter magas volt, csomagtere pedig hatalmasra, mintegy 9,7 köbméteresre sikeredett.
Az Ikarus 664-es bal oldala és orr-része úgynevezett energiaelnyelő acélövvel volt ellátva. A frontoldal, valamint a hátfal körül pedig biztonsági borulókeret alakítottak ki . A ragasztott biztonsági üvegből készült szélvédő és a kettős falú, anyagában színezett thermopan teherviselő elemként is funkcionáló oldalablakok közvetlenül a vázba voltak beleragasztva. Opcionálisan rendelhető volt a 664-es WC, beépíthető minikonyha, valamint ruhatár is. Az utasok szórakoztatásáról a nagy teljesítményű sztereó rádió és magnetofon gondoskodott, amely még kiegészülhetett videó rendszerrel is.
A típusból elsőként a Scania alvázas kivitel jelent meg, melyből összesen 61 darab készült. A svéd gyártó BR145-ös alvázára 9 darab, míg a K112 CL-esre 14 darab, a BR116-osra pedig 38 darab távolsági autóbusz készült. A bemutató jármű a 664.50-es típusszámot viselte, melyet még a Scania BR 145-ös alvázára karosszáltak. Hajtásáról 275 lóerős, nyolchengeres, közvetlen befecskendezésű dízelmotor gondoskodott.
Az Ikarus 664-esből később Volvo alvázas kivitelek is készültek azonban, azok egyre kevésbé őrizték meg a 200-as széria külső jegyeit. Az Ikarus EAG buszrajongóknak ajánljuk ezt a Facebook oldalt.
