Az első Żuk 1951. novemberében készült el a lengyelországi Lublinban. Bár az utolsó 2001-ben gördült le a gyártósorról, nálunk főként a rendszerváltás előtt készült példányok voltak elterjedtek. A jármű formája annyira jellegzetes volt, hogy nehezen lehetett összetéveszteni bármelyik másik KGST-teherautóval. A minimalista dizájn miatt ugyanakkor elölről leginkább egy Ikarus 260-as szögletesített mására hasonlított.
A klasszikus Żuk kisteherautó számtalan variánsban – platós, mikrobuszos, tűzoltósági – kivitelben készült megközelítőleg 587 ezer példányban. Az egyik leggyakoribb variáns az 1,1 tonnás furgon és platós kisteherautó változat volt, utóbbit idehaza gyakran lehetett látni tüzépek alkalmazásában is.
A jármű közel félévszázados gyártása alatt készült néhány különleges változat is. Ilyen volt a Żuk A-16b is, mely dupla fülkével és platóval készült. A ponyvás hátsó raktérrel ellátott kiadásból mindössze 45 darabot gyártottak, melyet kis jóindulattal még nevezhetünk akár nullszériának is. A jármű négy személy szállítására volt alkalmas, fülkéje ugyanakkor teljesen megegyezett a mikrobuszos változatéval. Érdekesség, hogy a gyártó egy 350 kilogramm teherbírású, egytengelyes pótkocsit is készített hozzá, ezzel mintegy elismerte, hogy kicsike a raktér.
A jármű közel félévszázados gyártása alatt készült néhány különleges változat is. Ilyen volt a Żuk A-16b is, mely dupla fülkével és platóval készült. A ponyvás hátsó raktérrel ellátott kiadásból mindössze 45 darabot gyártottak, melyet kis jóindulattal még nevezhetünk akár nullszériának is. A jármű négy személy szállítására volt alkalmas, fülkéje ugyanakkor teljesen megegyezett a mikrobuszos változatéval. Érdekesség, hogy a gyártó egy 350 kilogramm teherbírású, egytengelyes pótkocsit is készített hozzá, ezzel mintegy elismerte, hogy kicsike a raktér.
Az A-16b-ben 70 lóerős lóerős motor duruzsolt, mellyel 95 km/órás maximális sebességre volt képes. A jármű nem volt kisétkű, hiszen a fogyasztása 100 kilométeren 14, pótkocsival együtt pedig 15,5 liter volt. Néhány példány még ma is üzemképes ebből a változatból Lengyelországban, azonban többségük gyűjtőknél landolt.
