Az Ural teherautók egyik legismertebb és legnépszerűbb típusának, a 4320-as sorozatgyártása 1977-ben kezdődött, de még jelenleg is gyártja a Miasszban működő, GAZ-csoporthoz tartozó Ural Autógyár. Olvasóink nagy része még a katonaságból őrizhet szép emlékeket ezekről a termetes orosz jószágokról, a fiatalabbak pedig az interneten található klasszikus videókból ismerhetik, ahogyan gond nélkül gázolnak át a folyókon.

A tekintélyes gázlómagasságot alapvetően a magas 4320-as alváz teszi lehetővé. A teherautó így olyan helyeken is el tud menni, ahol az utak egyébként nehezen járhatók. A modell kifejezetten katonai felhasználásra készült, azonban idővel erdészeti és egyéb fuvarozási vállalatoknál kötött ki Oroszországban főként a fent említett képességek miatt. És persze amiatt is, mert könnyű javítani és fenntartása sem vészes, bár erről azért megoszlanak a vélemények. 

Az Ural 4320-as 1977 óta gyakorlatilag ugyanolyan megjelenéssel és felszereltséggel készül, mindössze a motorok estek át kisebb-nagyobb modernizáción

Az Ural 4320-as 1977 óta gyakorlatilag ugyanolyan megjelenéssel és felszereltséggel készül, mindössze a motorok estek át kisebb-nagyobb modernizáción

Az Ural 4320-as 1977 óta gyakorlatilag ugyanolyan megjelenéssel és felszereltséggel készül, mindössze a motorok estek át kisebb-nagyobb modernizáción

Az Ural-375D továbbfejlesztett változataként számon tartott 4320-as eleinte Kamaz dízelmotorokkal készült, azonban 1992-ben leégett a Nyizsnyij-Novgorod-i gyártó motor-összeszerelő  részlege, ezért az Ural 4320-asokat a Jaroszlavi Motorgyár 180 és 240 lóerős motorjaival kezdték gyártani. 2002-ben pedig már az Euro 2-es kibocsátási normákat teljesítő változatokat szerelték be a járművekbe. A gyengébb erőforrással a teherautó 75 kilométer/órás, míg az erősebbel 82 kilométer/órás sebességre képes. A motorokhoz ötsebességes mechanikus váltó csatlakozik.

A civil változatokon a fényszórók a lökhárítóban vannak, korábbi helyüket a fekete műanyag sapkák jelzik.

A civil változatokon a fényszórók a lökhárítóban vannak, korábbi helyüket a fekete műanyag sapkák jelzik.

Az elmúlt évtizedekben ugyanakkor nemcsak a hajtáslánc terén történt változás, mivel a fényszórókat az egyszerűség kedvéért a lökhárítókba helyezték át az Ural teherautók ráncfelvarrásakor, a ’90-es évek elején. A „dizájn” változtatás a civil változatokat érintette, a katonai maradt ugyanolyan. Zárójelben megjegyzendő, hogy a nemes egyszerűség kedvéért a lámpatestek helyére műanyagot helyeztek, így az Ural 4320-as teherautóknak kissé „vízipókos” kinézete lett.  

A fülkék alapvetően három személyesek, de csapatszállítós kivitelben az Ural 4320-as legalább további 27 ember szállítására alkalmas. A tömör tengelyekkel és laprugókkal készülő teherautók össztömege 14,9 és 15,5 tonna között van.  A 4320-as polgári változata a 4×4-es hajtásképlettel rendelkező Ural-43206, melyet gyakran használnak tűzoltóként, szemétszállítóként, vagy vízszállítóként.

Ha kedvet kapott a katonai teherautókról szóló cikkekhez, akkor olvassa el a Kraz-ról szóló anyagunkat is!
Íme néhány nem mindennapi videó az Ural 4320-asokról: